2017. július 24.  Hétfő
Szitálás, gyenge eső 22 °C Szitálás, gyenge eső
Rovatok
2017. július 24.  Hétfő   Kinga, Kincső
Szitálás, gyenge eső 22 °C Szitálás, gyenge eső

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete

“Számomra nincs más választás”

I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója

Séta a prágai Károly hídon

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete  
Idősebb Alexandre Dumas népszerűségének titka nagyon egyszerű, műveiben minden olyan elem benne van, amely lebilincseli az olvasót.
“Számomra nincs más választás”  
Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint 70 évvel ezelőtt, 1947. július 17-én halt meg Raoul Wallenberg, aki 1945. január 17-én tűnt el.
I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója  
675 éve, 1342. július 16-án hunyt el I. Károly, azaz Károly Róbert, a háromszor koronázott király. Uralkodása alatt fénykorát élte a lovagi kultúra, terjedt az írásbeliség, kolduló szerzetesrendek honosodtak meg az országban.
Séta a prágai Károly hídon  
Hatszázhatvan éve, 1357. július 9-én kezdték el építeni Prága és a világ egyik leghíresebb kőhídját, a cseh főváros egyik jelképének számító Károly hidat.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) 95 éve írták alá a Bethlen-Peyer-paktumot című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

95 éve írták alá a Bethlen-Peyer-paktumot

Szerző: / 2016. december 22. csütörtök / Aktuális, Háttér   

Gróf Bethlen István az országházban (Fotó: Magyar Országos Levéltár)“A tárgyalások kiindulási pontja az volt, hogy a magyar szociáldemokrata munkásság hivatalos képviselői és orgánumai a nyilvánosság előtt ismételten hangsúlyozták, hogy a szociáldemokrata munkásság az ország érdekeit a magáéival azonosoknak tekinti…” 95 éve, 1921. december 22-én írták alá a Bethlen-Peyer-paktumot.

95 éve, 1921. december 22-én írta alá Bethlen István kormányfő és Peyer Károly, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) vezetője azt a titkos megállapodást, amely megkötésekkel ugyan, de lehetővé tette az MSZDP visszatérését a magyar politikai közéletbe.

A modern magyar történelemben egyedül a szociáldemokrata párt képvisel egyfajta folyamatosságot a szocialista gondolkodás kialakításában. Ezt eddig azért nem tudatosították a közvéleményben, mert a kommunista történetírás úgy vélte: az MSZDP nem töltötte be azt a szerepet, hogy a munkásosztály pártja legyen. Az első világháború kataklizmáját, a Tanácsköztársaság rövid regnálását és a trianoni traumát követő időszakban a politikai vezetés, élén Teleki Pállal, Bethlen Istvánnal és a kormányzó Horthy Miklóssal a konszolidációt tekintette legfontosabb feladatának. Az ország területi és gazdasági veszteségei miatt elodázhatatlanná váltak a komoly változások.

A Tanácsköztársaság bukását (1919. augusztus 1.) követően a szociáldemokraták közutálatnak örvendtek, és a politikai közéletnek sem lehettek teljes jogú szereplői. A párt vezetősége – köztük az elnök, Peyer Károly – elhagyta az országot, legtöbben Bécsben találtak ideiglenes otthonra.

A kezdődő keresztény-nemzeti kurzusnak elsődleges célja volt a fehérterrort gyakorló különítmények felszámolása és az antanttal szemben a minél jobb tárgyalópozíció kialakítása. Az 1920-as választásokon a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdák győztek, de koalícióra léptek a Teleki nevével fémjelzett Keresztény Nemzeti Pártból és a Keresztényszociális és Gazdasági Pártból alakult Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával (KNEP). A Telekit 1921-ben a miniszterelnöki székben követő gróf Bethlen István (1921. április 14-én alakította meg kormányát) egy egységes tömb létrehozására törekedett, így 1922-ben pártjával együtt “csatlakozott” a kisgazda párthoz, így jött létre az Egységes Párt (hivatalos nevén: Keresztény-Keresztyén Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt), amely nevével ellentétben soha sem volt egységes.

A kényelmes többség birtokában az első világháborút elveszítő Magyarországot talpra állító miniszterelnök, Bethlen nyugodtan végrehajthatta reformjait: az ország csatlakozott a Népszövetséghez, jelentős kölcsönökhöz jutott. Ennek azonban ára volt, amit előzetesen kellett megfizetni a nagyhatalmak számára. Külföldről nézve ugyanis elfogadhatatlan volt, hogy az egyik legjelentősebb társadalmi réteg, a munkásság érdekképviselete nem valósult meg, és hogy a Magyarországon az 1870-es évek óta működő szociáldemokrata mozgalom bénult állapotban leledzett. Bethlen rájött, hogy kompromisszumot kell kötnie Peyer Károllyal, lehetőleg egy mindkét fél számára előnyös megállapodás keretében.

Gróf Bethlen István miniszterelnök és a kormány tagjai a Budai Várban, 1921. december 25. (Fotó: Vasárnapi Ujság / OSZK)

A két politikus (a kormány nevében gróf Bethlen István miniszterelnök, a szociáldemokraták részéről Peyer Károly) 1921. december 8-án kezdte meg a titkos tárgyalásokat, és 1921. december 22-én írták alá a “kiegyezésről” szóló, titkos dokumentumot. A Bethlen–Peyer paktum mindkét részről kölcsönös kötelezettségvállalásokat és engedményeket jelentett. A megállapodás értelmében a kormány megkülönböztetés nélkül, minden pártra kiterjedően visszaállította a gyülekezési jogot, bár a gyűlések rendezését szigorú feltételekhez kötötték. Kimondták, hogy a szakszervezetek nem folytathatnak politikai tevékenységet, és továbbra is kormányellenőrzés alatt maradnak.

De mennyit profitált a megegyezésből a Szociáldemokrata Párt? A kormány elismerte az MSZDP-t, mint legális pártot, visszaadta székházait, és nem akadályozta a pártlapok terjesztését, valamint ígéretet tett az internálások fokozatos megszüntetésére és a munkásbiztosítás korszerűsítésére, illetve továbbfejlesztésére. Cserébe a szociáldemokraták nem szerveztek sztrájkokat, lemondtak a közalkalmazottak, vasutasok, postások, mezőgazdasági alkalmazottak szervezéséről. Megszakították kapcsolataikat a liberális polgári ellenzékkel, törölték programjukból a köztársaság visszaállítását és ígéretet tettek, hogy a párt nemzetközi kapcsolatain keresztül támogatják a kormány hivatalos politikáját. “Tekintettel a bolsevista agitáció veszélyeire” a kormány továbbra is fenntartotta az internálás lehetőségét, de “hajlandó volt azt kizárólag az állami és társadalmi rend védelme szempontjából kezelni, egyébként minimumra redukálni.” Ezzel együtt a minimumra csökkentették a rendőri felügyeletet, és a jelentkezés kényszerét is.

Bethlen kötelezettséget vállalt arra, hogy a kormány megalkotja az aggkori nyugdíjról, a rokkantbiztosításról, az özvegyek és az árvák biztosításáról, valamint a munkásbiztosításról szóló törvényeket. A megállapodás lehetővé tette, hogy a bányamunkások szabadon költözhessenek, viszont kikötötték, hogy a stratégiai fontosságú ágazatokban a szociáldemokraták nem folytathatnak olyan mértékű agitációt, amely akadályozná a termelés folytonosságát és mérvét. A kormány feloldotta a szakszervezetek és egyesületek betétjeinek zárolását, kikötötték viszont, hogy bizonyos ágazatok dolgozói nem sztrájkolhatnak. Az MSZDP ezek mellett elfogadta, hogy lemond a köztársasági eszmét hirdető propagandáról és a radikális ellenzéki szerepről, s engedtek annak a kormánykövetelésnek is, hogy nem bírálják a végrehajtó hatalom külpolitikáját.

Az MSZDP vállalta, hogy a külföldi testvérpártjaival való kapcsolatában megcáfolja a fehérterrorról szóló híreket és úgymond hiteles képet ad Magyarországról. E kötelezettségnek mindenekelőtt a Népszava hasábjain kellett eleget tenniük, vagyis az újságnak olyan hangvételt kellett megütnie, amely kifejezi a polgári társadalommal való együttműködésre való hajlandóságot. A párt nevesebb tagjainak emellett a megállapodás tényéről szóló cikket kellett megjelentetniük a külföldi szociáldemokrata lapokban.

A részleteket illetően titkos megállapodás három éven át maradt titokban, amikor is az MSZDP vezetőségének határozata alapján a Népszavában nyilvánosságra hozták a paktumot. A megegyezés, amelyben a kormány elismerte a szociáldemokrata pártot, mint politikai tényezőt, nagy felháborodást váltott ki a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomban. Bírálói szerint a párt túl nagy engedményeket tett a kormány felé, amely a (városokon kívüli) nyílt szavazás és a kedvezőtlen politikai feltételek miatt nem tudta megfelelően ellátni a munkásság érdekeinek védelmét és képviseletét.

Kilátás a Budai Várból a Clark Ádám tér, a Lánchíd és a Bazilika felé, 1921 (Fotó: Fortepan)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek