2017. október 20.  Péntek
Köd 6 °C Köd
Rovatok
2017. október 20.  Péntek   Vendel
Köd 6 °C Köd

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A dualizmus korának hatodik miniszterelnöke című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

A dualizmus korának hatodik miniszterelnöke

Szerző: / 2015. október 20. kedd / Aktuális, Háttér   

Ellinger Ede fényképén, 1880 körül 140 éve, 1875. október 20-án vette át a kormányfői tisztséget Tisza Kálmán szabadelvű politikus, aki tizenöt éven keresztül volt Magyarország miniszterelnöke.

Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés értelmében megalakulhatott Magyarország önálló kormánya. A Tisza Kálmán vezette ellenzék, a balközép párt ugyancsak kormányzati szerepre tört, ám erre csak azután kerülhetett sor, miután lecsengett az 1873-ban kitört gazdasági világválság, és belső ellentétei miatt a kormánypárt már annyira erodálódott, hogy az ellenzékkel való egyesülésben látta a továbbélés egyetlen esélyét. A fúzióval létrejött a “második kiegyezés” a dualista rendszer megszilárdítására, és Tisza Kálmán lett a dualizmus korának hatodik miniszterelnöke.

Tisza Kálmán 1830. december 16-án született a Bihar vármegyei Geszten vagyonos nemesi családban, édesapja Bihar vármegye főjegyzője, majd főispáni helytartója, édesanyja Teleki Júlia grófnő volt.

Tisza Kálmán és felesége, Degenfeld-Schonburg Ilona, 1860-as évek (Fotó: Vasárnapi Ujság/OSZK)Gyermekkorát a családi birtokon és Nagyváradon töltötte, nevelője az Akadémia egyik alapítója, Szőnyi Pál volt. Az 1848-as kormány megalakulásakor Szőnyi a tizennyolc éves Kálmánt is magával vitte a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, ahol a fiatalember előbb titkárként, majd fogalmazóként tevékenykedett.

Világos után Tisza fiútestvéreivel együtt külföldre menekült, bejárta Angliát, Németországot, Belgiumot és Franciaországot. 1850-51-ben a berlini egyetem hallgatója volt, majd hazatérve 1851-ben a nagyszalontai református egyházmegye segédgondnoka lett. Politikai pályafutása az 1850-es években indult: az egész ország felfigyelt a nevére, amikor fellépett az 1859. évi protestáns pátens, majd az 1860 őszén kibocsátott “októberi diploma” autonómiát veszélyeztető intézkedései ellen, és 1860-ban visszautasította Bihar vármegye főispáni tisztét. Ugyanebben az évben megnősült, Degenfeld-Schonburg Ilona grófnőt vette feleségül.

Az 1861-es választásokon országgyűlési képviselőnek választották, és a képviselőház alelnöke lett. A Deák körül csoportosuló felirati párttal szemben a határozati párthoz csatlakozott, amelynek elnöke is lett nagybátyja, Teleki László öngyilkossága után. Ellenezte Deák kiegyezési formuláját, a közös minisztériumok és a delegációk létrehozását, ehelyett az önálló magyar hadsereg, kereskedelmi és pénzügyi rendszer, az önálló magyar jegybank megteremtését tűzte ki célul.

Az 1865. évi parlamentben Ghyczy Kálmán konzervatív politikussal együtt a határozati párt szellemiségét továbbvivő balközép párt vezére lett. A párt programját, az úgynevezett bihari pontokat 1868. április 2-án tette közzé, és az önálló minisztériumokon túl az ország “diplomáciai elismerését” követelte. A balközép hamarosan igen népszerű lett, s mivel sikerült az ellenzéki szavazók egy részét leválasztania a 48-asoktól, felvette az Országos 48-as Párt nevet, és a teljes függetlenséget tűzte ki célul.

1875-ben viszont – a hatalom megragadása érdekében – gyökeres fordulatot hajtott végre. “Szegre akasztotta a bihari pontokat”, és elfogadta az adott közjogi berendezkedést. Pártja és a kormányzó Deák-párt egyesülésével létrehozta a Szabadelvű Pártot, amely aztán három évtizeden át vezette az országot, megteremtve az arisztokrata nagybirtokos osztály, a középnemesi réteg és az egyre erősödő nagytőkések egységét. Előbb belügyminiszterként belépett Wenckheim Béla kormányába, majd 1875. október 20-án az uralkodó kinevezése alapján ő lett a miniszterelnök.

Horowitz Lipót: Tisza Kálmán portréja, 1894 (Fotó: MTA)Kormányfőként mindvégig biztos parlamenti többséget tudhatott maga mögött. Művészien lavírozott pártjának egyes frakciói között, s így fenn tudta tartani az egységet. A személyétől függő képviselők tömegét gunyorosan mameluknak nevezték, mert a honatyák minden tervezetet megszavaztak, amit a kormány az országgyűlés elé terjesztett. Tisza folytatta a modern magyar közigazgatás kiépítését, megszervezte a számvevőszéket és az adóadminisztrációt.

Kormánya 1876-ban minden korábbi közigazgatási egységet (szék, kerület, mezőváros, szabad királyi város stb.) felszámolt, és egységesen 65 vármegyébe szervezett. 1878-79-ben bevezették Magyarország első magyar nyelvű büntető törvénykönyvét, a Csemegi-kódexet, 1882. január 1-ejével felállították a csendőrséget és Budapesten az államrendőrséget, 1883-84-ben jelentek meg a Trefort Ágoston kultuszminiszter nevével fémjelzett iskolatörvények. A Tisza-kormány gazdasági programja biztosította a tőkés gazdasági növekedést, állami megrendelésekkel, kedvezményekkel és előnyös jogszabályokkal segítette a hazai ipar fejlődését. Nemzetiségi politikáját a nem magyar ajkú népeknek a politikai életből és a közigazgatási gépezetből való kiszorítása jellemezte.

Kormányzati módszerei és erőszakossága miatt egyre több bírálat érte, képviselőiről egyre több korrupciós pletyka látott napvilágot. Bukását végül a véderő-törvényjavaslat okozta: Ferenc József megpróbálta magához vonni a hadsereggel kapcsolatos döntéseket, ami az újoncállítás korlátozásán keresztül szuverenitásvesztést jelentett volna Magyarországnak. Tisza “hivatalosan” 1890. március 15-én az 1879. évi honossági törvény miatt mondott le, melynek értelmében kezdték elvenni minden olyan személy (köztük Kossuth Lajos) magyar állampolgárságát, akik tíz év megszakítás nélküli külföldi tartózkodás után sem kérték a Monarchiától a meghosszabbítást.

Magyarország “rekorder” miniszterelnöke haláláig tevékenyen politizált, lemondása után egészen visszavonulásáig, 1901-ig országgyűlési képviselő, illetve pártja egyik vezető személyisége maradt. Hetvenegy évesen, 1902. március 23-án hunyt el Budapesten.

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek