2017. február 26.  Vasárnap
Közepesen felhős 4 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. február 26.  Vasárnap   Géza
Közepesen felhős 4 °C Közepesen felhős

Andy Warhol önarcképe

Eldöntöttem, hogy diktátor leszek

És legyenek jelek..

Velkei Zoltán: Nagyon óvatosan kell új címeket vásárolnunk

Andy Warhol önarcképe  
30 éve, 1987. február 22-én halt meg Andy Warhol, a múlt század legismertebb amerikai képzőművésze, a pop-art irányzat központi figurája.
Eldöntöttem, hogy diktátor leszek  
Szálinger Balázs díjnyertes drámájában Gaiust és felszabadított rabszolga-cimboráját, Cirrust egy kábé tíz ember kisközösségét felölelő, mégis globális állammodell szerint élő kalózcsapat ejti fogságba.
És legyenek jelek..  
Erdős Virág töredékei, hosszabb költeményei és a fényképek egymást kiegészítve, egymással beszélgetve jelenítik meg a nagyvárosi nyomort és fejezik ki mondatlanul, mégis intenzíven a segítés, a változtatás mohó vágyát.
Velkei Zoltán: Nagyon óvatosan kell új címeket vásárolnunk  
Az Agave Könyvek kiadóvezetőjével, Velkei Zoltánnal a könyvpiacról, olvasási szokásokról és az idén megjelenő könyvekről is beszélgetett Kibelbeck Mara.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Budapest Noir képekben című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

Budapest Noir képekben

Szerző: / 2014. március 2. vasárnap / Aktuális, Programok   

Kondor Vilmos Budapest-regénysorozatKondor Vilmos Budapest-regénysorozatának noir hangulatú világát megidéző fotókiállítás nyílt az Óbudai Platán Könyvtárban. Budapest Noir, Bűnös Budapest, A budapesti kém, Budapest romokban és a Budapest novemberben a fotóművészet szemével.

Az Óbudai Platán Könyvtár és az Agave Könyvek által szervezett Budapest Noir kiállítás célja, hogy Németh Kriszta és Andok Tamás fotói, illetve kapcsolódó hanganyagok segítségével mutassa be Kondor Vilmos Budapest-regénysorozatának (Budapest Noir, Bűnös Budapest, A budapesti kém, Budapest romokban, Budapest novemberben) sajátos világát.

A kiállított képek hol szorosabban, hol könnyebben kötődnek Kondor Vilmos prózájához, de minden esetben a nagyvárosi élet izgalmas hangulatait, markáns pillanatait jelenítik meg. Mindezt a mai, 21. századi miliőben, olyan díszletek között, mint a nappal hangos, éjjel szendergő terek és pályaudvarok, a lüktető belváros, titokzatos külváros, a labirintusszerűen tekergő utcák és rejtett kapualjak.

A fotókat készítette Németh Kriszta szabadúszó színésznő, szerző, a Gittegylet kulturális online magazin egyik szerkesztője és Andok Tamás kommunikációs szakember, kulturális újságíró, a kísérleti fotográfia szerelmese.

A galériában néhány fotó a város titokzatos arcáról 

Budapest Noir fotókiállítás

Kondor Vilmos sorai a kiállítás megnyitójára:

“Sok várost megpróbáltam annyira szeretni, mint Pestet. Volt, amelyikkel ez majdnem sikerült is, ám Párizsban annyira keveredik minden, annyi kultúra, annyi örökség, annyi álom, hogy csak részeit bírtam megszeretni, egészét nem. Budapestet szeretni nem választás kérdése volt számomra, ahogy a legtöbb budapesti számára sem az. Néha még odáig is elhajlok, hogy budapestinek lenni legalább annyira meghatározó élmény, mint az ország polgárának lenni.
Nem tudom, mitől és miért van ez, de a regényeimben meg más írásaimban nagyjából mindig erre keresem a választ. Nem mondhatom, hogy megtaláltam volna, hiszen akkor nem lenne miről és kiről írnom. Budapest egy gyönyörű és szennyes titkokkal mélyen átszőtt város, lakói pedig eggyé forrnak városukkal, még ha ennek nincsenek is tudatában. Azt mondják, a bécsiek sportja a panaszkodás. Bárhol és bármikor kedélyes elszántsággal panaszkodnak városukra. Csak éppen okuk nincs valami sok rá, a pestieknek meg van – és éppen ezért panaszkodnak kevesebbet. Tudják, hogy Budapesten élni nem érdem, hanem tudatállapot, egy adottság, amire ha panaszkodik is az ember, nem komolyan teszi, hisz mi értelme van a fülünk vagy a könyökünk miatt nyavalyogni?

Nagyon szeretem a fotókat. A pillanatképeket, a street photographyt, a képriportot. Én magam nem fotózom valami jól, ettől függetlenül (vagy talán éppen ezért) szeretem annyira Németh Kriszta és Andok Tamás fotóit. Mert életlenek, monokrómok, mert ziláltak, mert egymásra épülnek, egymásba mosódnak, mert egy olyasfajta derű és szeretet árad belőlük, amit magam is érzek a város iránt. Ezért állnak ilyen közel hozzám a fotóik, és ezért örültem, amikor elindították blogjukat. Ha Gordon Zsigmond csak annyit ért el, hogy többekkel megszerettette a városukat, és elkezdtek érdeklődni iránta, megérte babrálnom a regényekkel. Megtiszteltetésnek veszem, hogy Gordon Budapestje, az én Budapestem inspirálta őket, ahogy legalább akkora megtiszteltetés ez a kiállítás, noha nem rólam szól, hanem a két fiatalról, a fotóikról, meg erről a szeszélyes, öntörvényű és mindent-látott városról, amelynek igaz krónikása Nádas Sándor volt a Pesti Futár lapjain. Máshol és másról nem írhatta ezt a rövid hírt valamikor a húszas évek végén. Nekem ez a hat sor mindent elmond Budapestről:

„Ez hiányzott.
 Egyik estilap hirdetései között olvastam,
 hogy a Hársfa-ucában megnyílt a pesti Apacstanya.
 Női kiszolgálás és a zongoránál Pirkó Laci ül.
 Ez az, ami hiányzott Pesten. Apacstanya.
 Most már komplettek vagyunk.”

Budapest Noir
Kondor Vilmos Budapest Noir oldalát ITT megtalálod.
Helyszín: Óbudai Platán Könyvtár, Budapest
Időpont: 2014. február 27. – március 27.

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek