„E hős ifjuság vezére / Voltam e nagy tetteknél.” Március 15-én reggel Petőfi és társai a szemerkélő esőben indultak el a Pilvaxból a közeli egyetem felé, amivel megindult az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete.
1848. március 15-én az európai városok sorában Pest-Budán is kitört és győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság, a polgári átalakulás jelszavaival. A pesti Ellenzéki Kör, a fiatal értelmiségiek radikális csoportja már 1848. március 5-én bekapcsolódott a pozsonyi rendi országgyűlés politikai küzdelmeibe, és aláírásgyűjtő mozgalmat indított Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatának támogatására. (A felirati javaslat többek között a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány megteremtését követelte Magyarországon.)
A Pilvaxba be
Március 15-én kiderült, hogy Pest-Buda (ahogyan akkor nevezték Budapestet) az évek során az ország egyik politikai központjává vált. Itt tömörült a nemesi és polgári értelmiség elitje; azok a költők, írók, publicisták, színészek, festők, akik munkásságukkal néha a hivatásos politikusoknál is nagyobb hatással képviselték polgári átalakulás eszményeit. És itt volt az ország egyetlen egyeteme a maga több száz hallgatójával. E fiatal értelmiség egyik jelentős, radikális csoportja a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit.
Március 19-re népgyűlést akartak egybehívni Rákos mezejére, hogy ismertessék a javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítő és egyben radikalizáló Tizenkét pontjukat, amelyeket Irinyi József ügyvéd, a Pest Hírlap munkatársa öntött formába. Amikor azonban március 14-én este az előző napi bécsi forradalom híre megérkezett Pestre, a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak önálló cselekvésre szánták el magukat.
A Tizenkét pont
Pilvax ifjai úgy döntöttek, hogy önállóan cselekszenek. Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidats János, Sükey Károly, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Jókai Mór elhatározta, hogy érvényt szerez a Tizenkét pont közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének. Március 15-én reggel azzal indítottak, hogy megváltoztatták az országgyűléshez intézett Tizenkét pont bevezetését, helyette fellépésüket indokoló kiáltványt fogalmaztak. A pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították, két addigi pontot összevontak, és a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon engedése. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban, eredetileg a március 19-i reformlakomára írott költeményét, a Nemzeti dalt.
Ezután Petőfi és mintegy tíz társa a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára.
Az ifjúság vezetői által a nép nevében lefoglalt gépeken cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot, mely így szólt:
Tizenkét pont
„Mit kíván a magyar nemzet.
Legyen béke, szabadság és egyetértés!
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát a cenzúra eltörlésével.
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátassanak.
12. Unió.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
Kevéssel dél előtt Irinyi József személyesen oszthatta szét a két röplapot, a szabad sajtó első példányait. A siker bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, és rábírta a tanács tagjait arra, hogy csatlakozzanak követeléseikhez.
Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. Ott az óriási tömeg kíséretében érkezett választmányi vezetők – Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe – adták elő a követeléseket. A sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, és szabadon bocsátotta börtönéből Táncsics Mihály írót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását is. Az országgyűlési küldöttség a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
Március 15. 1989-ben volt először munkaszüneti nap, 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep, egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit
