2017. június 22.  Csütörtök
Közepesen felhős 33 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. június 22.  Csütörtök   Paulina
Közepesen felhős 33 °C Közepesen felhős

Fred Astaire, maga a megelevenedett ritmus

Üldögélj Jane Austennel

Dargay Attila rajzfilm alakjai

Salman Rushdie 70

Fred Astaire, maga a megelevenedett ritmus  
Fred Astaire tánccal hivatalosan 72 évesen hagyott fel, de azért hat év múlva még táncra perdült Gene Kelly oldalán - bár szavai szerint ez csak mozgás volt.
Üldögélj Jane Austennel  
Hazájában nem csak fesztiválokkal, könyv- és divatbemutatókkal készülnek Jane Austen halálának 200. évfordulójára.
Dargay Attila rajzfilm alakjai  
90 éve, 1927. június 20-án született Dargay Attila Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, kiváló művész, a Vuk, a Pom Pom meséi, a Szaffi és a Lúdas Matyi alkotója.
Salman Rushdie 70  
70 éve, 1947. június 19-én született Salman Rushdie indiai születésű brit író, a Sátáni versek című regény szerzője.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Mária Terézia 300 című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

Mária Terézia 300

Szerző: / 2017. május 13. szombat / Aktuális, Háttér   

Matthias de Visch: Mária Terézia magyar királynő és osztrák császárné, 1749 (Fotó: Wikiart) 300 éve született Mária Terézia osztrák főhercegnő, magyar királynő és német-római császárné, a Habsburg uralkodóház egyik legmarkánsabb egyénisége.

Mária Terézia (németül: (Maria Theresia Walburga Amalia Christina von Habsburg) 1717. május 13-án született Bécsben III. Károly és Elisabeth Christine von Braunschweig-Wolfenbüttel második gyermeke volt, bátyja korán meghalt. Apja sokáig reménykedett abban, hogy három lánygyermek után fia születik, de vágya nem teljesült. Mária Terézia apja látókörén kívül nőtt fel, s fejlődött öntudatos ifjú hölggyé.

Andreas Möller: Mária Terézia főhercegnő (1717-1780), 1729 körül (Fotó: Kunsthistorisches Museum)Miután végképp eldőlt, hogy a császári párnak nem születik több fiúgyermeke, a kis hercegnő trónörökössé lépett elő, apja, VI. Károly halála után pedig őt illették a Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia királynője, Ausztria főhercegnője, Stájerország, Karintia és Krajna, Szilézia, Brabant, Limburg, Luxemburg, Milánó, Mantova, Parma, Piacenza hercegnője, Morvaország őrgrófnője, Erdély fejedelamasszonya, Tirol és Flandria hercegesített grófnője, a Német Nemzet Szent Római Birodalmának burgaui őrgrófnője címek.

A Habsburg család tagjai 1703-ban, még III. Károly trónra lépését megelőzően szerződést kötöttek a trónöröklés rendjéről, külön kitérve a nőági örökösödésre. (Az I. cikkely kimondta, hogy a Habsburg-ház férfiágának kihalása esetén a magyar rendek nem élhetnek szabad királyválasztó jogukkal, a trónt a Habsburg nőág örökli.) A Pragmatica Sanctiót 1713-ban hozták nyilvánosságra, s az osztrák tartományok még abban az évben elfogadták, 1722-ben az erdélyi, majd 1723-ban a magyar országgyűlés is rábólintott.

Ily módon Mária Terézia számára elvileg biztosítva voltak az uralkodás feltételei, a gyakorlat azonban másként festett. Mária Terézia, aki 1736-ban ment feleségül Lotharingiai Ferenchez, a Habsburg családban (és a korban is) szokatlan igazi szerelmi házasságot kötött. III. Károly 1740-ben bekövetkezett halálát követően Ferencet császárrá koronázták, az innentől datálódó Habsburg-Lotharingiai ház és birodalom tényleges irányítása azonban mindvégig a társuralkodóként regnáló Mária Terézia kezében volt. A császárné ügyelt arra, hogy az államügyektől távol tartsa férjét, amikor egyszer mégis felszólalt a koronatanácsban, az egyébként fülig szerelmes Mária Terézia durván ráförmedt: ne foglalkozzon olyan ügyekkel, amikhez nem ért.

Hiába azonban a császári papa minden törekvése, hiába a Pragmatica Sanctio, az osztrák főurak nem nézték jó szemmel azt, hogy asszony üljön a Habsburgok (összes) trónján, a szomszédos államok pedig elérkezettnek látták az időt arra, hogy a zavaros trónviszályok közepette lecsapjanak az országra, és megszerezzenek belőle néhány tartományt. Így a főhercegnő uralkodását háborúskodással kezdte, és valószínűleg rövidnek bizonyult volna pályafutása, ha a magyar nemesség nem dönt úgy, hogy elfogadja Mária Teréziát királynőül, és csapataival meg nem védelmezi az osztrák birodalmat. Trónra lépését követően sem Franciaország, sem Spanyolország és a bajor választófejedelem nem ismerték el Mária Terézia jogait. II. Frigyes porosz király Sziléziába történő bevonulásával megindult az osztrák örökösödési háború, amely csak nyolc évvel később ért véget. A felvilágosult abszolutizmus talaján politizáló Mária Teréziát 1741 júniusában magyar királynővé koronázták, s újdonsült királynőként mindent megtett, hogy maga mellé állítsa a magyar rendeket.

Mária Terézia magyar királynővé koronázása 1741. június 25-én a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban, 1741 (Fotó: OSZK) Az uralkodónő a drámai hatást növelendő a gyermek II. Józseffel karján jelent meg a diétán, s a fellelkesült rendek azt kiáltották: “Életünket és vérünket királynőnkért ” (Bár a rossz nyelvek szerint azt is hozzátették: de a zabunkat nem). A diétán 35 ezer katona kiállításáról döntöttek, cserébe Mária Terézia visszacsatolta a Partiumot és a Délvidéket, biztosította a nemesi föld adómentességét valamint megígérte, hogy ha teheti Magyarországon lakik és a magyar vonatkozású ügyeket magyarokkal intézteti.

Mária Terézia kiemelkedő képességeivel hamarosan meggyőzte mindazokat, akik kételkedtek abban, hogy asszony létére megállja helyét országai vezetésében. Maga köré gyűjtötte a legjobb tanácsadókat, minisztereket és hadvezéreket, és nem utolsósorban támaszkodott férje, Lotharingiai Ferenc István herceg tanácsaira, aki ugyan méltatlannak bizonyult felesége rajongására, de az ő nevéhez fűződik a Habsburgok magánvagyonának megalapítása.

A jászkunok összefogása és áldozatvállalása eredményét Mária Terézia királynő 1745. május 6-án kegyelmesen megengedte, hogy ha a jászok és kunok visszafizetik az eladási árat a kincstárnak, visszanyerhetik régi szabadságukat (redemptio). Mária Terézia kiváltságlevele visszaállította a jászok és a kunok örökös kiváltságait, melyek közül a legfontosabb a földesúri szolgáltatásoktól való mentesség, a szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, valamint a pallosjog volt. 

Az örökösödési háború lezárását követően Mária Terézia végre nekiláthatott a kormányzásnak: 1754-ben kiadta vámrendeletét, amelynek legfőbb célja az osztrák és a cseh könnyűipar védelme, a magyar nemesség adómentességéből elmaradó jövedelem pótlása, illetve az olcsó magyar nyersanyag birodalmon belül tartása volt. A rendelet a kettős vámhatár kialakításáról is döntött, az egyik az egész birodalom körül húzódott, míg a másik Magyarországot vágta el az örökös tartományoktól. A magyar szempontból rendkívül hátrányos vámrendelet, ami egészen 1850-ig maradt fenn, felszámolta a belső vámokat, és az állam kizárólagos jogává tette a vámszedést.

1756-ban újabb háború vette kezdetét, az 1763-ig tartó hétéves háború célja Szilézia visszaszerzése volt. A Habsburgok oldalán harcoló Svédország, Franciaország, Oroszország és a német fejedelemségek Angliával és Poroszországgal néztek szembe. A háború kiterjedt Észak-Amerikára és Indiára is (tulajdonképpen ez volt az első világháború), s a status quo rögzítésével ért véget.

Martin van Meytens: Mária Terézia császárné és királynő a családjával, 1754 (Fotó: Kunsthistorisches Museum)Magyar ügyekben az uralkodónő 1760-ban döntött a Magyar Testőrség felállításáról, 1767-ben pedig kiadta az Urbárium rendeletet, amely meghatározta a jobbágytelek méretét, változtatott a jobbágyok jogi lehetőségein, és rögzítette terheiket.  Az 1774-ben kiadott „Általános rendtartás népiskolák számára” című szabályzata alapkövét képezte a mindenki számára kötelező általános iskolai oktatásnak. A protestánsokat és a zsidókat viszont kiűzette a városokból és az országból. Az ausztriai bevezetés után 1777-ben született meg a Ratio Educationis, amely porosz mintára rendezte a magyar közoktatást. Mária Terézia legfőbb elvként az állami irányítást és a tananyag világi szempontok szerinti átalakítását tartotta szem előtt, és kimondta, hogy hat és tizenkét éves kor között kötelező iskolába járni. A rendelet anyagi hátterét a feloszlatott jezsuita rend vagyona adta.

Mária Terézia számos tennivalója közt a kultúrára is sok időt szánt. Ő volt a Habsburg-ház egyetlen tagja, aki operaénekesnőként is fellépett. Uralkodóként új feltételeket teremtett a zene szerepe, tekintélye és fogadtatása számára. “Ha jó operaelőadást akarok hallgatni, Eszterházára megyek” – vallotta, miután többször meghallgatta Haydn előadását. 

Ferenc 1765. augusztus 18-án Innsbruckban, Lipót fia esküvőjére készülve halt meg. Mária Terézia élete végéig gyászolta, haját ettől kezdve rövidre vágva hordta, gyászruháját nem vetette le, szobáját feketével vonatta be, és utolsó szavai is ezek voltak: “Hozzád!”

A tizenhat gyermeket szülő Mária Terézia férje halálát követően fiát, II. Józsefet vette maga mellé társuralkodónak. Tizenötödik gyermeke a későbbi tragikus sorsú francia királyné, Marie Antoinette volt. A Mária Terézia sok száz levele az érzelmek áradatával együtt mutatja be kapcsolatát gyermekeivel és családtagjaival. Szinte nem volt olyan, a gyermekeit érintő téma, amibe ne szólt volna bele, amiről ne alkotott volna véleményt. Legyen szó akár egészségügyi problémákról, a vők nemzőképtelenségéről, a lányok terhességeiről, ruházatukról, lelki és vallási életükről és olvasmányaikról. Mária Terézia mindenről tudni kívánt.

A házasodási politika egyik legnagyobb híveként és mestereként számon tartott Mária Terézia 1780. november 29-én halt meg Bécsben.

A magyar testőrírók legjelesebbje, Bessenyei György negyedszázaddal Mária Terézia halála után így emlékezett vissza az uralkodónőre: “Külső, belső tulajdonságai magával ragadó szépség, királyi tekintet, személyes méltóság, nyájas elme, érzékeny, szemérmes szív, minden szerencsétlenen való szánakozás, kegyelem, gazdag jutalmazás valának. Tudósokat, vitézeket jutalmazott, magasztalt; kikhez beszélvén, kegyelmének ajánlásai közt hozzájok csaknem a hízelkedésig leereszkedett. Az emberi erőtlenség által megesett hibákra szemét béhunyta: nehezen büntetett, örömmel kegyelmezett, és valakit egyszer oltalma alá vett, azt árulás által elveszni sohasem engedte, ha különben maga magát kegyelmére érdemtelennek lenni mutatta.”

Mária Terézia császárné és királynő gyermekeivel  (Fotó: Kunsthistorisches Museum)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek