Szombat   Blanka, Bianka

Bejelentkezés   Regisztráció

Küldd el e-mailben a "Megváltozott az amerikai álom tárgya" című cikket a barátodnak





  (A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező)

Loading ... Loading ...

Megváltozott az amerikai álom tárgya

Szerző: / 2012. június 12. kedd / Aktuális, Háttér   

Miközben folytatódik a nők áramlása a tekintélyes, magasan fizetett, korábban zömében férfiak által betöltött állásokba, egyre több férfi végez korábban nőinek számító munkát, olyat, amely az apjuknak meg se fordult volna a fejében.

Miguel Alquicira beültetette a kislányt a felnőttre méretezett fogorvosi székbe, és míg röntgenfelvételt csinált a fogairól, egyfolytában beszélt hozzá spanyolul, hogy megnyugtassa. Mikor végzett, szólt a fogorvosnőnek, és a rendelőben maradt, hogy tolmácsként továbbra is rendelkezésre álljon. Férfi fogorvosi asszisztensként Alquicira ma még a kisebbséghez tartozik, részese annak a ma még kevesek által érzékelt változásnak, amely a munkák nemek szerinti megoszlásában végbemegy. Az utóbbi évtizedben ugyanis az Egyesült Államokban a férfiak áramlani kezdtek olyan foglalkozások felé, amelyeket korábban tipikusan nőinek tartottak.
   
Amikor a 21 éves Miguel Alquicira leérettségizett, beszűkült munkalehetőségeket talált. Szembe kellett néznie azzal, hogy a felsőfokú végzettség nélkülieket hagyományosan felszívó építőipar és feldolgozóipar kevés állást kínál. Miután egy pályaválasztási tanácsadótól azt hallotta, hogy az egészségügy területén jobbak a lehetőségek, kölcsönt kért némi pénzt, és elvégzett egy nyolc hónapos tanfolyamot. Azóta nem gond számára óránként 12 vagy 13 dollár fizetséggel járó munkákat találni.
Nem sokat morfondírozott azon a tényen, hogy a fogorvosi asszisztensek és más egészségügyi kisegítők 90 százaléka nő. Olyan időszakban nőtt fel, amikor megfordultak az elvárások: az Egyesült Államokban a nők messze maguk mögött hagyják a férfiakat a felső fokú végzettségek megszerzése tekintetében, és azok birtokában olyan állásokat töltenek be, amelyek stabilabbak, nehezebben kiszervezhetők, és valószínűleg a kínálatuk is jobban gyarapszik. “Szerintem amit egy nő el tud végezni, azt alapvetően egy férfi is képes megcsinálni” – magyarázta Alquicira a The New York Timesnak anélkül, hogy tudatosodott volna benne: egy régi feminista szólamot idéz.
   
Megváltozott az amerikai álom tárgya
   
Az amerikaiak a fájdalmas gazdasági nehézségek évei után is optimisták, de az amerikai álmot már nem nagy házban és luxusautóban határozzák meg, hanem valami alapvetőbben: otthonról, egyetemi diplomáról, pénzügyi biztonságról beszélnek, no és elegendő jövedelemről ahhoz, hogy némi extrát is megengedhessenek maguknak, például azt, hogy időnként elmenjenek étterembe – állapította meg a Pew Center közvélemény-kutató egyik tanulmánya.
A pénzügyi biztonsághoz általában teljes munkaidős, juttatásokkal járó munka szükséges, amit egyre nehezebb találni, különösen az egyetemi végzettség nélküli férfiak számára.
Miközben folytatódik a nők áramlása a tekintélyes, magasan fizetett, korábban zömében férfiak által betöltött állásokba, egyre több férfi végez korábban nőinek számító munkát, olyat, amely az apjuknak meg se fordult volna a fejében. A folyamat jóval a gazdasági válság előtt elkezdődött, és több tényező okozza, köztük pénzügyi megfontolások, az életminőséggel kapcsolatos elképzelések és a nemi sztereotípiák fokozatos eróziója.
Népszámlálási adatokból megállapítható, hogy 2000 és 2010 között a férfiaknak kínált új munkalehetőségek 30 százaléka olyan munkákhoz kötődött, amelyeket több mint 70 százalékban nők végeztek. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiak felváltják a nőket, elvégre ugyanezek az állások a nőknek kínált új munkalehetőségek kétharmadát tették ki. De például Texasban ebben az időszakban csaknem megduplázódott az ápolóként dolgozó férfiak száma, és ma már csaknem 12 százaléka az ápolónőkének, míg egy évtizeddel korábban alig volt több 9 százaléknál. A texasi állami általános iskolákban tanító pedagógusok 23 százaléka férfi, az első osztályosokat tanítóknak pedig csaknem a 28 százaléka.
A változás az alacsonyan fizetett munkákat is érinti. 2010-ben kétharmaddal több férfi volt bankpénztáros, mint egy évtizeddel korábban, a recepciós férfiak száma csaknem a duplájára nőtt, és a pincérek száma is kétharmaddal gyarapodott.
   
Elégedetté teszik a végzőjüket
   
Még érdekesebb, hogy kik azok a férfiak, akik végrehajtják ezt a váltást. Egy tanulmány szerint – amelyet Mary Gatta, a Wider Opportunities for Women (Nagyobb Lehetőségeket a Nőknek) nevű szervezet vezető kutatója, a New Yersey-i Rutgers Egyetem szociológiaprofesszora készített – 1971 és 1990 között az úgynevezett rózsaszíngalléros munkát vállaló férfiak többsége alacsony iskolai végzettségű, külföldön született nem angol anyanyelvű volt, vagyis olyan ember, akinek nincs sok választási lehetősége.
A trend ma már fajra és korra való tekintet nélkül általánosan tapasztalható a férfiak körében, de erőteljesebben a fiatal, fehér bőrtű, egyetemet végzettek között, mint amilyen Charles Reed, aki matematikát tanít a houstoni Patrick Henry Középiskola hatodik osztályosainak.
A 25 éves Reed úgy tervezte, hogy jogi egyetemre megy, miután tanárként két évet eltölt a Teach for America szervezetnél, de beleszeretett a munkába. Bár szerinte a recesszió nem befolyásolta a pályaválasztását, a friss jogi végzettségűek kilátásainak beszűkülése segített abban, hogy ügyvéd édesapja elfogadja a döntését. “Magában persze meg van győződve arról, hogy csak az alkalomra várok, hogy jobb munkát találjak” – jegyezte meg a fiatalember.

Amennyiben a női munkák felé fordulást a recesszió gyorsította fel, annyiban a visszarendeződésre is lehet számítani a gazdasági gondok elmúltával. “Azt mondják-e a mai fiúk, hogy ha felnövök, ápoló akarok lenni“, vagy azt, hogy biztos állást akarok, amelyre nem hat a recesszió?” – tette fel a kérdést Heather Boushey, a Center for American Progress vezető közgazdásza.
Interjúk során azonban a férfiak mintegy kétharmada nem tulajdonított túl nagy szerepet a gazdasági megfontolásoknak, inkább arról beszélt, hogy a női foglalkozások megbélyegzettsége már a múlté, és ezek a munkák nemcsak azért vonzók, mert garantálják a foglalkoztatást, hanem azért is, mert elégedetté teszik végzőjüket.
“Az informatikus egész nap vírusokat írt, és nyomtatókba beragadt papírokkal bajlódik” – fakadt ki a 43 éve Scott Kearney, aki egyebek mellett ezzel a munkával is megpróbálkozott, mielőtt ápoló lett a houstoni Memorial Hermann Gyermekkórház intenzív osztályán.

Daniel Wilden 26 éves veterán, a houstoni Texasi Egyetemi Kórház ápolótanulója közölte, hogy akkor tanulta meg tisztelni ezt a foglalkozást, amikor látta, hogyan menti meg egy ápolónő az egyik bajtársa életét.
Jó néhány férfi bevallotta, hogy új munkája nehezebb, mint amire számított. Ugyanakkor bízhatnak a sikerben: a férfiak többet keresnek a nőknél azokban a szakmákban is, amelyekben egyértelműen több a nő. “Az ezeken a területeken munkát vállaló fehér férfiak pedig könnyen kerülnek irányító pozícióba, míg a nők a férfiszakmákban egy bizonyos szintnél nehezen jutnak tovább” – fejtette ki Adia Harvey Wingfield, a Georgiai Állami Egyetem szociológiaprofesszora.
   
Egymásba fonódó folyamatok
   
A közgazdászok régóta próbálkoznak azzal, hogy megteremtsék a munkaerő integrációját, és most úgy tűnik, hogy a gondjuk magától megoldódik. “Minden munkában eltöltött napon utáltam a foglalkozásomat” – idézte fel az 55 éves John Cook, aki adatbázis-kezelőként dolgozott egy vállalatnál. Évi 150 ezer dollárt keresett, míg szerény örökséghez nem jutott, amely lehetővé tette számára, hogy beiratkozzon egy ápolóiskolába. Kezdő fizetése körülbelül az egyharmada lesz annak, amit korábban keresett, ugyanakkor tény, hogy az adatbázis-kezelők ritkán kapnak olyan ölelést, mint ő kapott nemrég egy kislánytól, miután ellátta koraszülött kishúgát.
Több rózsaszín galléros munkát vállaló férfi ugyanazzal indokolta a döntését, amivel a nők: kevesebb stressz és több otthon tölthető idő.
A houstoni John G. Osborne általános iskolában a 42 éves Adrian Ortiz azon tréfálkozott, hogy egyike annak a kevés mexikóinak, aki többet keresett a hazájában, ahol keményen dolgozó ügyvéd volt, mint az Egyesült Államokban egy kétnyelvű óvodai osztály tanítójaként. “Most a család a legfontosabb számomra” – szögezte le.
Betsey Stevenson, a Pennsylvaniai Egyetemen működő Wharton School munkaerőpiaccal foglalkozó közgazdászát nem lepte meg az otthoni nemi szerepek változása, az, hogy a férfiak nagyobb részt vállalnak a háztartási munkákból, és több időt szentelnek szülői kötelezettségeiknek, miközben munkahelyválasztásukban jelentős módosulás tapasztalható.
“Hajlamosak vagyunk külön vizsgálni a családban és a munkahelyen lezajló változásokat, holott azok egymásba fonódnak. Ahogy a családon belüli szerepek változnak, úgy változik a munkavállalás is” – tárta fel.
A houstoni Közösségi Egyetem osztálytermében a 35 éves Dexter Rodriguez elmesélte, hogy technológusi munkáját nem fenyegette a gazdasági recesszió, családja mégis kisebb házba költözött, az új kocsit régire cserélte, és hozzányúlt a megtakarításaihoz is, hogy ő egy érdekesebbnek tartott szakmát tanulhasson, és ápoló lehessen.