Folytatódik A 12 legszebb magyar vers és a Nagy Versmondás elnevezésű konferencia- és könyvsorozat. Weöres Sándor versét szavalják el csütörtökön több százan Budapesten.
„Az ma már a kérdés, hogy – egyáltalán – mit kezdjünk a kultúrával, mit kezdjünk a költészettel – a harmadik évezredben. (Margócsy István, Koltó, 2007. szeptember végén)
Több száz pedagógus, pedagógusjelölt és diák részvételével rendezik meg csütörtökön a Nagy Versmondást az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Tanító- és Óvóképző Karán (TÓK) Weöres Sándorra emlékezve Budapesten.
A résztvevők Weöres Sándor Valse triste című versének elmondásával csatlakoznak a költő születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév programsorozatához. A részvételi szándékot az intézmény honlapján kérik jelezni.
A 12 legszebb magyar vers című kezdeményezést és ezen belül a Nagy Versmondást 2008-ban indította útjára Fűzfa Balázs irodalomtörténész, tankönyvszerző és Jordán Tamás Kossuth-díjas, Prima Primissima díjas színművész, rendező. 2009. április 24-én már több mint ezren mondták el együtt Babits Mihály Esti kérdés című versét az esztergomi Bazilika lépcsőjén.
A programsorozat célja felhívni a figyelmet a magyar líra gyöngyszemeire, valamint „kísérletet tenni a magyar irodalmi kánon 12 remekművének újraértésére és újraértelmezésére”. Emellett a szervezők nem titkolt szándéka, hogy – mint írták – a résztvevők kulturális élményben gazdagodjanak, az együttes versmondással visszataláljanak az irodalom gyökereihez, ősi formáihoz, a líra szellemi-lelki többletet nyújtó mivoltának megtapasztalásához.
A 12 legszebbnek megválasztott magyar vers: Petőfi Sándor: Szeptember végén, Pilinszky János: Apokrif, Arany János: Szondi két apródja, Babits Mihály: Esti kérdés, Radnóti Miklós: Levél a hitveshez, Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség, Nagy László: Ki viszi át a szerelmet, Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában, Berzsenyi Dániel: A közelítő tél, Vörösmarty Mihály: A vén cigány, József Attila: Eszmélet, Weöres Sándor: Valse triste
