Gonosztevő volt, vagy elmebeteg? Vagy csak a kor volt kegyetlen, amelyben élt? Vagy éppenséggel ő az áldozat? Báthory Erzsébet, „a csejtei rém” 400 éve halt meg.
Négyszáz éve, 1614. augusztus 21-én halt meg a csejtei várban ecsedi Báthory Erzsébet grófnő, a külföldön talán legismertebb, de nem a legrokonszenvesebb magyar asszony. Története a 18. század eleje óta fonódott össze a vérszomjas, kegyetlen, vérben fürdő, már-már vámpírszerű vonásokat viselő nő alakjával. Bár az újabb kutatások szerint politikai okokból, vagyona miatt keverték rossz hírbe, a köztudat mégis afféle női Drakulaként tartja számon. A róla keringő mendemondákban nem nehéz felismerni a 18. század ponyvairodalmának motívumait: a kiszolgáltatott cselédlányt és az örök fiatalság után vágyakozó, gonosz úrnőt. Alakja háromszáz év alatt szimbólummá emelkedett: Drakula párja, a női Faust, aki az örök fiatalság reményében a sátánnal szövetkezik. Egyszerre megvetett tömeggyilkos és csodált idol, sztár. Vajon kideríthető-e az igazság Báthory Erzsébet alakja körül?
Pillantsunk be egyszerre rettegett és csodált életébe. Vajon mit rejt az ismert portré? A hírneves Báthory (vagy Báthori) család ecsedi ágából származó Báthory Erzsébet 1560. augusztus 7-én született Nyírbátorban. Nagybátyja Báthory István erdélyi fejedelem, később lengyel király, unokatestvére Báthory Gábor fejedelem volt. Gyermekkorát az ecsedi kastélyban töltötte, tizenegy éves korában jegyezték el a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc gróffal. A szóbeszéd szerint még menyasszonyként a kelleténél szorosabb kapcsolatba került egy szemrevaló parasztlegénnyel. A viszony következményét, egy gyermeket a család eltüntette, a lányt pedig – betegségére hivatkozva – az 1575-ben megült lakodalomig szigorú őrizet alatt tartották.
Erzsébet férjétől, a híres törökverő „fekete bégtől” nászajándékként kapta meg a Kis-Kárpátokban, Nyitra vármegyében fekvő csejtei kastélyt és a környező 12 falvat. A bátor, de rendkívül kegyetlen Nádasdy hosszú hadakozásai idején a nem túl előnyös külsejű, magányos és zárkózott feleség visszavonultan élt Csejtén, kapcsolatot alig néhány emberrel tartott – talán ezért is tűnhetett fel később titokzatos asszonyként a legendákban. Kapcsolatuk, ha előre megtervezett is volt, boldog lehetett, hiszen a házasságból öt gyermek született a férj 1604-ben bekövetkezett haláláig, három élte meg a felnőtt kort – vagyis Erzsébet még 30 évesen is aktív nemi életet élt férjével. Egyedül az okozhatott gondot számukra, hogy Nádasdy ideje nagy részét a végeken töltötte, mígnem 1604-ben halálos sérülést szerzett, így Báthory Erzsébet már 44 évesen özvegysorsra jutott.
A „csejtei” rém legendája
Igaz lehet a hiúságtól eszét vesztett, gyilkos asszony képzete? Báthory Erzsébetről már Nádasdy életében is tudni vélték, hogy okkult tudományokkal foglalkozik, szolgálókat kínoz. Magyari István református prédikátor kezdte terjeszteni a hírt arról, hogy Csejte úrnője kastélyában okkult tudományokkal foglalkozik, és ördögi praktikákat folytat. Megözvegyülése után még hátborzongatóbb híresztelések keltek szárnyra: a legenda szerint egyszer ráfröccsent egy megütött szolgáló vére, s ettől szebbnek érezte bőrét. Az öregedéstől rettegő asszony úgy érezte, rátalált az örök ifjúság titkára: a lányt ott helyben megölte és megfürdött vérében. Hamarosan a környék minden szűzét a várába vitette, ahol megkorbácsolta, kegyetlenül megkínozta őket, majd vérüket vette, sőt meg is itta vérüket, olykor egyenesen a megcsonkított testekből. Amikor birtokáról mindenki elmenekült, női szeretőjével akadémiát létesített, s végzett az ide küldött lányokkal is, állítólag hatszáznál több áldozat vére száradt a lelkén.
A rémtettek, melyekkel Báthory Erzsébetet megvádolták, az elmúlt évszázadok alatt legendákká formálódtak; noha ezeket ma is sokan kritika nélkül elfogadják, azt muszáj leszögezni, hogy az állítólagos bűnöket soha senki nem bizonyította, sőt, valóságos legendává formálta; ezeket ugyan sokan kritika nélkül elfogadják, de azt le kell szögeznünk, hogy az állítólagos bűnöket soha senki nem bizonyította, sőt ítéletet sem mondtak ki rá.
A visszavonultan élő, akkor ötvenéves Nádasdynét, akit már többen bepanaszoltak az udvarnál, 1610. december 29-én tartóztatta le személyes ellensége, Thurzó György nádor. Azon nyomban eljárást indítottak ellene, amelyben a vád így szólt: „Több leányt és szüzet és más nőket, akik lakosztályában tartózkodtak, kegyetlenül és a halál különböző nemeivel megölt és megöletett.” Kínvallatás alá vetett cselédei nem bírták sokáig a fájdalmat és asszonyuk ellen vallottak, őket egy héttel később lefejezték vagy máglyán elégették. A per motivációit azóta is sokan találgatják; a fő indíték vélhetően a hatalmas Báthory-vagyon megszerzése volt, de sokat nyomhatott a latban Thurzó és a Báthoryak személyes rossz viszonya is. A gazdag és befolyásos főúri családból származó Báthory Erzsébetet per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották fogva, itt halt meg 1614. augusztus 21-én, valóban elborult elmével.
A Thurzó által indított eljárás tanúinak vallomásai csak úgy hemzsegnek a hátborzongató részletektől, a kínzások, megaláztatások leírásaitól, s még a kannibalizmus vádja is felbukkan bennük. Ugyanakkor szabályszerű tárgyalásra – bár ezt II. Mátyás király is szorgalmazta – nem került sor, a vádlott korai halála mindenkinek kapóra jött, mert bűnösségét nem sikerült bizonyítani. Mai szemmel nézve koncepciós perről beszélhetünk, hiszen az igazi kérdéseket fel sem tették, a vádat cáfoló iratokat és leveleket figyelmen kívül hagyták. A több száz áldozat gyakorlatilag lehetetlenség, miként a hírhedt vérben fürdés is (az emberi vér gyors alvadása miatt). A vámpírlegendák magyarázatául a parasztoknak nyújtott, vagy nyújtani kísérelt kezelések szolgálhattak, hiszen akkoriban a gyógyítás érvágásból és a sebek kiégetéséből állt.
Báthory Erzsébet a köztudatban vérszívó szadista szörnyetegként él, legfeljebb azon vitatkoznak, vámpírnak vagy vérfarkasnak tekinthető-e. A tárgyilagosabb történészek úgy vélik, hogy a valóban labilis idegzetű nő politikai bűnügy áldozata lett: Thurzó nádornak a nő vagyonára fájt a foga, de a Báthoryak elleni sértődöttsége is motiválhatta.
Báthory Erzsébet alakja számos irodalmi mű, vers, regény és film ihletője volt, hiszen együtt van benne titok, vágy és erotika, szadizmus és szexualitás: a közelmúltban a cseh-szlovák Juraj Jakubisko a legdrágább közép-európai filmet rendezte róla, a francia Julie Delpy pedig görög sorstragédiaként dolgozta fel történetét.
