„Április bolondja, / felmászott a toronyba, / megkérdezte hány óra, / féltizenkettő, / szamár mind a kettő.” Április elseje hagyományosan a „bolondok”, a tréfás próbálkozások napja. De miért éppen áprilisban, s annak is első napján teszik lóvá, akit csak lehet?
„Ufó szállt le Londonban”, „Elvis Presley él, többen látták Memphisben”. Április elseje hagyományosan a bolondok, pontosabban a bolondozások napja, a csínytevések köre a barátok becsapásától a média gondosan kidolgozott beugratásáig terjed, így ezen a napon a sajtó, a rádió, a televízió és a világháló híreit is ajánlatos fenntartással kezelni.
Az áprilisi hal
„Április bolondja,
felmászott a toronyba,
megkérdezte hány óra,
féltizenkettő,
szamár mind a kettő.”
De miért éppen áprilisban, s annak is első napján teszik lóvá, akit csak lehet? A szokás eredete homályba vész, a tudósok könyvtárnyi elméletet hordtak össze, de egyik sem igazán meggyőző. A legelterjedtebb magyarázat szerint a középkori Európa nagy részén a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett az év kezdete, amikor ajándékokkal kedveskedtek egymásnak az emberek.
Valaha a régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött, míg IX. Károly király 1564-ben el nem rendelte a január elsejei évkezdetet, ám alattvalóinak egy része erről nem is értesült, vagy ellenezte a reformot, és a régi hagyományhoz ragaszkodva továbbra is küldözgette az ajándékokat. Attól kezdve a hamis évkezdetet hamiskodással ünnepelték meg, s a büntetlen csínytevés szokása idővel más országokba is étterjedt. A többiek elkezdtek gúnyt űzni belőlük, április bolondjának csúfolták őket, papírhalat is ragasztottak a hátukra, ezért hívják a franciák ezt a napot áprilisi halnak (poisson d’avril). A névre másik magyarázat is van: a halak ekkortájt ívnak, s a fiatal, áprilisi példányokat igen könnyen lehet egyszerű csalival és horoggal kifogni.
Oroszországban például a 18. század elején, Nagy Péter uralkodása alatt jelent meg az április elsejei viccelődés szokása. Az „áprilisjáratás” sokakat rászedő, tréfás, bolondozó szokása szinte egész Európa szerte ismert. Magyarországon a beugratottakat április bolondjának, Olaszországban és Franciaországban áprilisi halnak nevezik.
A sajtó igen korán csatlakozott az április bolondját járatók táborához. Egy szállítmányozással foglalkozó német cég tisztviselője, Manfred Harder hobbiból kezdte kutatni az áprilisi tréfák történetét, majd könyvet is írt a témáról „Európa-földgömb” címmel (előzménye: a szerző április elsején elküldte az egyik újonc szakmunkástanulót, hogy keressen egy Európa-földgömböt. A tanuló részlegről részlegre szaladt és a sikertelen keresés után teljesen kétségbe esett, hogy főnöke első kérését sem tudja teljesíteni). Harder szerint az első áprilisi tréfa nyomtatott formában 1789-ben jelent meg egy berlini újságban, amikor április 1-jén – így a korabeli híradás – „galambtojás nagyságú, égből hullott jégdarabokat csodálhatott meg az ember”.
Angliában 1860-ban több százan kaptak nyomtatott meghívót „a fehér oroszlánok szokásos éves ünnepélyes mosdatására, amelyre a Towerben kerül sor, április 1-jén 11 órakor”, és a hírt a sajtó is közölte. A rászedett tömeg hosszasan várakozott a Tower kapuja előtt, mire rájött, hogy április bolondját járatták vele. A frankfurtiak nagy átverése volt hajdanán, hogy kerestek egy különlegesen értékes lovat, amelyet valaki ellopott. Az állat a Majna-parti város lapjának cikke szerint állítólag csak egy bizonyos indulóra engedelmeskedett. Ezért sikeres kézre kerítése érdekében – így a beszámoló – „a rendőrök zeneórákat vettek, hogy megtanulják rendőrsípon a kívánt dallamot játszani”.
A 19. és a 20. század fordulójának táján egy párizsi lap apróhirdetése a legmagasabb árat felajánlónak felkínálta az Eiffel-tornyot – lebontása után. Azon az április elsejei napon több ezer ócskavas-kereskedő jelent meg a meghirdetett időpontban az „árverésen”, hogy Párizs jelképét megvásárolja. Egy évszázaddal későbbi – a japán Asahi Simbun című lap április elsejei számából való – a következő hír: „Japán kutatók feltalálták azt a gépet, amely lehetővé teszi, hogy megfejtsék a politikusok szavait és igazmondóvá tegyék őket. Az igazságot megvilágító masinát sikerrel próbálták ki Hasimoto Rjutaro miniszterelnök kijelentéseivel kapcsolatban. A kormányfő azonban mérgében betiltotta a gépezet alkalmazását.” Az „április sajtóbolondja” címet, ha létezne ilyen, alighanem a BBC 1957. évi híradása nyerné el a svédországi spagetti-csúcstermésről. A fákról lógó gazdag spagettitermés láttán sokan tudni szerették volna, hogyan lehet saját spagettifájuk. Az érdeklődőknek a BBC azt tanácsolta: „Tegyenek egy szál spagettit a paradicsomszószba, és reméljék a legjobbakat”.
A Tangendorfból származó Manfred Harder arról is tud, hogy egy indiai lap szerkesztőségéből március 31-én meghívókat küldtek másnapra olyan családok nevében, akikről tudták, hogy nem lesznek otthon április elsején. Az ebédre és vacsorára invitált vendégek aztán a zárt ajtók előtt korgó gyomorral ácsorogva törhették a fejüket, vajon ki szedte rá őket.
Óvatosan tehát az április elsejei eseményekkel, a történéseket előre jelző, vagy azokról beszámoló lapokkal, hírműsorokkal Ha pedig mégis bedőlünk valamelyik tréfának, nevessünk egy jót magunkon, bosszúnak meg elég annyi, hogy hasonló – de sosem bántó – áprilisi bolondsággal tréfáljunk meg mi is, másokat.
