2017. január 23.  Hétfő
Pára -6 °C Pára
Rovatok
2017. január 23.  Hétfő   Rajmund, Zelma
Pára -6 °C Pára
Kölcsey Ferenc emlékezete (Fotó: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. / OSZK)

“Magyar nép zivataros századaiból”

A.A. Milne és fia, Christopher Robin Milne Micimackóval (Fotó: babelio.com)

A. A. Milne, a Micimackó írója

Majdnem 20, Bárka, Szkéné (Fotó: Schiller Kata)

“Ez lesz-e lakóhelyünk?”

Mikszáth Kálmán (1847-1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő porték (Fotó: PIM, Cultura.hu)

Mikszáth Kálmán társaságában

“Magyar nép zivataros századaiból”  
"Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk..." A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben.
A. A. Milne, a Micimackó írója  
"Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell." Százharmincöt éve, 1882. január 18-án született Londonban Micimackó "szülőatyja", A. A. (Alan Alexander) Milne.
“Ez lesz-e lakóhelyünk?”  
A Majdnem 20 mélyebb hatását akkor érezteti, mikor könnyeinket törölgetve elhagyjuk a nézőteret és marad időnk elgondolkodni. Nehéz kérdéseken: vajon mikor döngessük a falakat, mikor rázzuk az öklünket?
Mikszáth Kálmán társaságában  
170 éve, 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán Mikszáth Kálmán író, újságíró, akadémikus, a magyar kritikai realista próza nagymestere, aki vallotta: “Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól."
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Az őssejtek előnapja című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Blog

Az őssejtek előnapja

Szerző: / 2011. október 30. vasárnap / Blog, Őssejtekkel élek   

Eljött végre a nagy nap. Bár kicsit féltem tőle, de végre elérkezett. Betegségem ideje alatt, már annyi infúziót kaptam, hogy látni sem bírom a kis üvegeket. De tudtam, hiszen elégszer elmondták, hogy az utolsó nagy dózisú folyadékpótlást követő napon megkapom az őssejtjeimet.

Az elmúlt hónapokban számomra már megszámlálhatatlannak tűnő mennyiségű különböző csodás gyógyszert kaptam, amiknek a színei csodásak, az ízükre meg jobb nem is gondolni. Van köztük egy iciri-piciri kis mákszemke is, valami kettő az egyben megoldás; feszültség oldó és altató egyben. Az én esetemben sok kísérletezésre volt szükség, mert reggel, délben és este is kapok a mindennapi betevőből, majd a hatását látva a délutáni adagommal leálltak. Szerencsé(m)re felnőtt korban az őssejtek a szervezet számos szövetében megtalálhatók. A szöveti őssejtek folyamatosan osztódó vagy éppen nyugvó állapotban vannak jelen. Legnagyobb mennyiségben a csontvelőben vannak. Viszont sikeres őssejtbeültetéshez a számtalan erősítő és előgyógyító gyógyszer hozzásegít, ezért inkább nem is panaszkodom ezekre a picuri pirulákra, épp csak egy kicsit.

Tegnap este kicsit elhúztam az időt, tévézgettem, az interneten olvasgattam a híreket, és csak éjfél után vettem be a pirulákat. Had ne mondjam, hogy így a napom valamikor délután fél négy körül kezdődött. Amit nem bántam, mert közben az infúzió folyamatosan csepegett belém, én pedig már, látni sem bírom.

De végre eljön a nagy nap, holnap délelőtt 10 órára írtak ki transzplantációra. A nővérke komolyan megkért, beszéljem meg a sejtjeimmel, hogy minél gyorsabban megtapadjanak és felejthessük el ezt az egészet. Én szófogadó gyerek vagyok, és még ezt is megteszem, amint reggel felébredek. Sokan tanácsolták, ha tehetem, aludjak, mert azzal telik a legjobban az idő. Nos, ezt a küldetést ma száz százalékosan végrehajtottam.
A családom persze aggódott, mert a telefont sem vettem fel egész nap. De a kórház személyzete megnyugtatott mindenkit azzal, hogy úgy alszok, mint egy mormota. Dórika, mint kis életmentőm, nem sokkal az után érkezett, hogy magamhoz tértem, és ma is ellátott minden földi jóval. Miután a nővérkének elmeséltem, milyen finomságokat ettem, kijelentette, hogy a gyomrommal nincs gond. Mondjuk, szerintem csak teli hassal lehet jót aludni…

A nap jó híre: végre nálam a fényképezőgépem, így meg tudom majd örökíteni az utókornak azt a gépet, amin azt a sok-sok infúziót kaptam. Nem beszélve az őssejtekről. Feltétlen kell készítenem egy fotót arról, ami az életemet jelentheti.

Tegnap kicsit magam alatt voltam, de ez így normális. Hazudik az az ember magának és a nagyvilágnak, aki nem kerül mélypontra időnként. Főleg akkor, ha egy elszeparált kórházszobában tölti már sokadik napját. De ennek vége. Eljött az idő, amikor a sejtjeimet visszakapom, és ezzel elkezdődik egy új élet. A régit végképp magam mögött tudhatom majd, és csak az újra és a jóra lehet koncentrálnom. Nem beszélve arról, amiről mindeddig vissza-visszatérőn írtam. Szeretnék tenni azért, hogy életem ne egy üres élet legyen, és teret adjak annak az alkotási vágynak, ami bennem lakozik. Legyenek azok a beszédes fényképeim, állatszeretetem vagy bármi. A lényeg, hogy hasznos legyek.

Egy új élet reményében és egy új éjszaka kezdetén.

Szép álmokat mindenkinek!

 

Kelt: 2011. október 23.

Oldal Gergely

 

Címkék: , ,

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek