2017. július 24.  Hétfő
Szitálás, gyenge eső 22 °C Szitálás, gyenge eső
Rovatok
2017. július 24.  Hétfő   Kinga, Kincső
Szitálás, gyenge eső 22 °C Szitálás, gyenge eső

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete

“Számomra nincs más választás”

I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója

Séta a prágai Károly hídon

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete  
Idősebb Alexandre Dumas népszerűségének titka nagyon egyszerű, műveiben minden olyan elem benne van, amely lebilincseli az olvasót.
“Számomra nincs más választás”  
Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint 70 évvel ezelőtt, 1947. július 17-én halt meg Raoul Wallenberg, aki 1945. január 17-én tűnt el.
I. Károly, a magyar Anjou-ház alapítója  
675 éve, 1342. július 16-án hunyt el I. Károly, azaz Károly Róbert, a háromszor koronázott király. Uralkodása alatt fénykorát élte a lovagi kultúra, terjedt az írásbeliség, kolduló szerzetesrendek honosodtak meg az országban.
Séta a prágai Károly hídon  
Hatszázhatvan éve, 1357. július 9-én kezdték el építeni Prága és a világ egyik leghíresebb kőhídját, a cseh főváros egyik jelképének számító Károly hidat.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Már őssejtekkel élek című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Blog

Már őssejtekkel élek

Szerző: / 2011. november 10. csütörtök / Blog, Őssejtekkel élek   

Sid, Manny és a kardfogú? Nem, “csak” az őssejtek. Ha valaki minderről mesél, nem biztos, hogy elhiszem…

Az elmúlt jó néhány nap nem jelentkeztem a blogban friss írással, elég rosszul voltam, vagyok. Most erőt merítek magamon és leírom a héten történteket.

Nagyon vártam a hétfőt, hiszen arra a napra tűzték ki az őssejtbeültetést. Pontosan tíz órára voltam kiírva, de az idő csak csúszott, telt múlt, számoltam a perceket, de az orvos nem jött, és orvosi felügyelet nélkül nem kezdődhet meg a procedúra. 14.00 volt már, amikor egy igazán kedves, fiatal nővérke közölte, hogy kezdjük.

Nos, én úgy gondoltam, hogy egy őssejtek legalább Siddel, Manney-val vagy a kardfogúval, esetleg a kihalást játszó kisdisznókkal jönnek. Vártam is, hátha mosolyogva beintenek a szobám ajtaján, hogy „itt vagyunk. Meghoztuk az őssejted.” De milyen egy őssejt? Már a nevében is benne van. Szőrős kis szekercés, pattintott kőszerszámmal felszerelt valami. Nem?

Nem. Nincs szőr, sem szekercés, pattintott kőszerszámmal felszerelt valami. Amikor megmutatták, hogy is néz ki valóban az őssejt, szembesülnöm kellett a valósággal: nem volt egy nagy látvány. Mint egy véres csontlé. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy hat kis zacskóval kapok belőle. Ezeket a sejteket -200 C fokon tárolják mindaddig, míg a szervezet befogadó képessé nem válik, akkor elkezdik őket fölmelegíteni, és már be is lehet adni. Nem csepegtetik, hanem szinte folyatják az emberbe.

Szinte azonnal megéreztem a kőbunkós kis őssejt érzést. A torkomba mintha kaktuszt nyomtak volna, a bőröm pedig olyanná vált, mintha csalánkiütésem lenne, mire azonnal nyugtatni kezdtek, hogy ez majd szépen elmúlik. A második „zacskó” után kezdett enyhülni, de a harmadiknál ismét fokozódott, olyannyira rosszul lettem, hogy  leesett a pulzusom 40-re. Az orvosom felkészült mindenre, így a megfelelő gyógyszereket azonnal megkaptam, mire beindult a spontán hányás, ami megemelte a pulzusom. Nagy nehezen lefolyt a hat zacskó őssejt. Kellett pár perc, mire az a szörnyű érzés véget is ért. Mindenki azt ajánlotta, ha tudok, aludjak, az sokat segít, nekem sem kellett több, mély álomba szenderültem.

Pillangó (Fotó: Oldal Gergely)

Bevallom, azt hittem, a nehezén már túl vagyok. Elég nagyot tévedtem. Például folyamatosan olyan érzésem van, mintha egy pillangó repdesne a gyomromban. Eddig mindent, megettem, amit csak kaptam, ha éhes voltam, megmaradt bennem, ahogy annak lennie kell. De ez nagyot változott. Ahogy be, olyan gyorsan ki. A nővérkék azt tanácsolták, hogy nagyon ne is erőltessem az evést, hiszen a sok kemó meg az őssejteket tartósító anyag megkavarja a szervezet működését. A gyógyszereket még csak-csak le tudtam nyelni, de már az is veszélyekkel járt. Ekkor váltani kényszerültünk, és ma már infúzióba kapom a gyógyszereket.

De még mindig vannak köztük kedvencek is, ha lehet ilyet mondani. A nagy kedvenc egy icuru-picuri bogyó. Olyan, mint a bors. Kicsi és erős. Nagyon jól alszik az ember tőle. Nem csak az orvosok, az ismerőseim is mind azt tanácsolták, hogy aludjak, amennyit csak birok, mert „ahogy telik a nap, úgy gyógyulok közben”. Ennek köszönhető, hogy napokig nem írok, telefonálok. És nem csak erőm, hangulatom sem volt felkelni, netezni, írogatni, beszámolni mindenről… Remélem, megbocsájtja ezt mindenki nekem.

Az alaptermészetem része a mindenre kiterjedő kíváncsiság, így az sem meglepő, hogy ebben a helyzetben folyamatosan kérdezgetem a nővéreket, hogy mikortól várható végre pozitív javulás az életemben. Sajnos nem azonnal, mindenki hétfőre teszi ezt a napot. Állítólag nyolc nap kell, hogy megtapadjanak ezek a sejtek. Tehát a lényeg, hogy már csak hármat kell aludnom.

Ma ért egy jó hír is. Közölték, hogy már 2 őssejt darab megtapadt. Csoda, hogy ennek nagyon, de nagyon tudok örülni? Már csak azt várom, hogy a közérzetem is visszatérjen, és erősebbnek, jobb kedvűnek érezzem magam. De türelem, rózsát terem. Alakulok, ez a lényeg.

Addig is mivel töltöm az időt? Lehet nevetni! Mivel enni nem tudok, de nagyon éhesnek érzem magam, azt tervezgetem, mi mindenbe belekóstolok majd, ha végre jó lesz a szám íze, és minden jól esik majd. Ezt az önsanyargatást persze különböző főzőműsorokkal spékelem meg. Fejben már sztárszakács vagyok, és finomabbnál finomabb ételeket készítek. Tervezem, hogy amikor végre hazakerülök, otthon kizárólag aznapi frissensülteket fogyasztok majd. Ki tudja, akár még a Cultura.hu rovatára is felkerülhetnek majd az alkotásaim. Bebizonyítva, hogy egy „kezdő” pasi is tud finomat, jókat főzni és sütni!

Nagyon tanulságos napokat éltem át az elmúlt néhány nap. Panaszkodni mindig van mire, de nem tehetem, mert a kórházi kiszolgálás és a nővérkék, amennyit csak lehetséges, segítenek elviselni az elviselhetetlent!

Kelt: 2011. október

Oldal Gergely

 

Címkék: , ,

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek