2017. január 23.  Hétfő
Hódara -6 °C Hódara
Rovatok
2017. január 23.  Hétfő   Rajmund, Zelma
Hódara -6 °C Hódara
Kölcsey Ferenc emlékezete (Fotó: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. / OSZK)

“Magyar nép zivataros századaiból”

A.A. Milne és fia, Christopher Robin Milne Micimackóval (Fotó: babelio.com)

A. A. Milne, a Micimackó írója

Majdnem 20, Bárka, Szkéné (Fotó: Schiller Kata)

“Ez lesz-e lakóhelyünk?”

Mikszáth Kálmán (1847-1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő porték (Fotó: PIM, Cultura.hu)

Mikszáth Kálmán társaságában

“Magyar nép zivataros századaiból”  
"Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk..." A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben.
A. A. Milne, a Micimackó írója  
"Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell." Százharmincöt éve, 1882. január 18-án született Londonban Micimackó "szülőatyja", A. A. (Alan Alexander) Milne.
“Ez lesz-e lakóhelyünk?”  
A Majdnem 20 mélyebb hatását akkor érezteti, mikor könnyeinket törölgetve elhagyjuk a nézőteret és marad időnk elgondolkodni. Nehéz kérdéseken: vajon mikor döngessük a falakat, mikor rázzuk az öklünket?
Mikszáth Kálmán társaságában  
170 éve, 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán Mikszáth Kálmán író, újságíró, akadémikus, a magyar kritikai realista próza nagymestere, aki vallotta: “Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól."
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) “Mit bánjuk, hogy lejár az év!” című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Blog

“Mit bánjuk, hogy lejár az év!”

Szerző: / 2016. december 31. szombat / Blog, Cultura   

Vintage szilveszteri üdvözlőkártya (Fotó: pixabay.com)“Mit bánjuk, hogy lejár az év! / Énekre ajk és táncra láb!” Arany János óév búcsúztató versével bizakodunk, hogy a szerencse a jövő esztendőben is ránk talál.

A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni.

Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp.

ARANY JÁNOS: SZILVESZTER-ÉJEN
(részlet)
Mit bánjuk, hogy lejár az év!
Énekre ajk és táncra láb!
Használja, ki mozogni tud,
Ezt az előnyét legalább.
Hajrá fiúk! ez a pohár…
Föl a kehelyt, koccantsatok!
Csörgése szóljon, hogy kikért,
És szóljon az, hogy hallgatok.

Vígan! az ó év haldokol,
Nevessünk mint örökösi, –
Pedig bizony semmit se hágy
Annak, ki végpercét lesi.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Az évért, mely kiszenvede;
Emléke fönn lesz holnap is…
Egy kis mámor futó köde.

Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is.

Erdélyben volt szokásban minden nagyobb ünnepen, így húsvétkor és pünkösdkor is a tüzes kerék gurítás. Szalmával betekert kereket meggyújtottak és a domboldalról legurították. Különösen az erdélyi szászok körében népszerű szokás, úgy tartják, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.

Falvainkban általában az óév búcsúztatást és az új esztendő köszöntését harangzúgás kísérte. Volt ahol a falu lakói együtt ünnepeltek, a templomhoz vonultak, egy legény felment a templomtoronyba, onnan köszöntötte az új esztendőt, a hívek pedig hálaadó énekeket mondtak.

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani. Természetesen szilveszterkor is jártak a legények házakhoz köszöntőt mondani, vagy éppen valamely tréfás jelenettel a háziakat jókedvre deríteni.

“A katona, ha senkije nincs is, soha sincs elhagyva. Ha csak nem rokkant, ha csak nem tehetetlen: mert akkor el van hagyva csakugyan, s nincs más barátja, kire támaszkodhassék, mint a mankó, nincs más otthona, hol megpihenhessen, mint az utczaszöglet. De a mig katona: egy nagy Családnak tagja ő, melyet testvérekké fűz az egyenruha. Hát a kik egy közös szent eszmeért küzdve, talán ugyan az alatt a zászló alatt, szent csatában együtt nyerték a vérkeresztséget: hogy ne volnának testvérek? Évek multán, távol anyától, nőtől, kedvestől, csevegő gyermektől, mindent pótol egy ilyen hű barát, Isinek szivét ágyuk tüze olvasztotta a mienkhez. A visszaemlékezések váltakozó ködfátyolképei, az együtt átélt napok, szenvedések árnyai elvonulnak lelki szemeik előtt, s elmondják egymásnak az egyformán jól ismert eseményeket s áhítattal hallják egymástól a saját tetteiket, mintha most hallanák először. Pedig ők vitték végbe e tetteket.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 53. sz. deczember 31.)

Linek Lajos: Ólomöntés ó-esztendő estéjén, 19. sz. (Fotó: Vasárnapi Ujság / OSZK)

Az általános hiedelem szerint az újévi cselekedetnek hatása van az egész évre. Például azért szoktak ezen a napon korán kelni, hogy egész évben korán kelők legyenek, vagy kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek.

Újév napján a lányok ólomöntéssel igyekeznek tudakozódni jövendő férjük felől. Igyekeztek varázslatokat is elősegíteni a férjhezmenetelükhöz: például karácsony és újév között azért nem vitték ki a szemetet, hogy sok kérő lépje át a küszöböt. Olyan varázslatok is vannak, amelyek a kerti, mezei munkával kapcsolatosak. Karácsony és újév között le kellett szedni a kiakasztott ruhát, különben elhullhattak az állatok. A gyümölcsfákat megfenyegették, gondolván, hogy megijednek, és nagyobb lesz a termés. Az ún. “nyájfordító” szertartások arra szolgáltak, hogy a zajra, amellyel jártak, az állatok felébredjenek, a mászik oldalukra forduljanak, és ezzel biztosítsák egészségüket a következő évre.

“S a régi jó világban csakugyan általános vigságszerző is volt az új-esztendő, melyet víg örömmel várt mindenki az öreg Szilveszter bácsi terített asztalánál s legfeljebb csak a ropogós pecsenyének szánt kis malaczok siratták meg.” (Forrás:Vasárnapi Ujság 51. évf. 1. sz. (1904. január 3.)

Bíztak a falusiak a kimondott szó varázserejében is. Az újévi köszöntők tele vannak jókívánságokkal. 

Vintage szilveszteri üdvözlőkártya (Fotó: pixabay.com)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek