2017. február 28.  Kedd
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. február 28.  Kedd   Ákos, Bátor
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős

Oscar-díjat nyert Deák Kristóf filmje!

Ő Hubert de Givenchy

Andy Warhol önarcképe

Eldöntöttem, hogy diktátor leszek

Oscar-díjat nyert Deák Kristóf filmje!  
Megtörtént a csoda; Deák Kristóf Mindenki című alkotása az első magyar kisfilm, amely elnyerte az amerikai filmakadémia díját. Gratulálunk!
Ő Hubert de Givenchy  
90 éve, 1927. február 20-án született Hubert de Givenchy világírű divattervező, a Givenchy divatház alapítója. Audrey Hepburn divattervezője az elsők között emelte divatbemutatóit különleges "színházi" eseménnyé.
Andy Warhol önarcképe  
30 éve, 1987. február 22-én halt meg Andy Warhol, a múlt század legismertebb amerikai képzőművésze, a pop-art irányzat központi figurája.
Eldöntöttem, hogy diktátor leszek  
Szálinger Balázs díjnyertes drámájában Gaiust és felszabadított rabszolga-cimboráját, Cirrust egy kábé tíz ember kisközösségét felölelő, mégis globális állammodell szerint élő kalózcsapat ejti fogságba.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Őssejtes gondolatok című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Blog

Őssejtes gondolatok

Szerző: / 2011. október 24. hétfő / Blog, Őssejtekkel élek   

Elfogadni a jelent és változtatni a jövőn igazán jó dolog. Az őssejt transzplantációm a maga lassúnak mondható menetében zajlik, nincs okom panaszkodni.

Már négy napja bent vagyok a transzplantáción. Lassan, de biztosan telik az idő. A reggel, mint eddig mindig a maga rendje és módja szerint indult, azzal a nem is olyan kis különbséggel, hogy ma kivételesen jól éreztem magam. Ami zavar mostanában, hogy gyakran csuklok, szinte szünet nélkül. Ezen tudnak segíteni, mindig hoznak egy injekciót, ami több-kevesebb ideig kordában tarja a csuklást. Ami jó a rosszban, az az, hogy még két napig folyatják belém ezeket a ”mérgeket”, amik irtják a csontvelőt és az élő sejtjeimet. Mintha először lerombolnák a szervezetem, hogy aztán felépítsék.

Állandóan gondolkozó és tenni akaró típus vagyok, itt sem ülhetek nyugodtan. Már most tervezem, hogy mivel foglalkozzak, ha végre kiszabadulok eme gyógy intézményből. Nem panaszkodom, mert szerencsém volt, ebben a szerencsétlenségben, ugyanis, ha valakiről kiderül, hogy csak az őssejt-transzplantáció segít rajta, fontos, hogy gyorsan történjen minden. Velem gyorsan történt minden. Viszont már a jövőt alapozom. Terveim között szerepel például egy budapesti templomokat bemutató fényképes összeállítás a Culturára.
Szinte látom magam előtt, hogy felkapják sokan a fejüket, és azt gondolják, hogy ennek sincs jobb dolga! Van, de közben nincs is, hiszen nagyon kevesen ismerjük gyönyörű Budapestünk műemlékeit. Pedig számtalan van, és nap mint nap megyünk el mellettük, oda sem figyelve rájuk.
De megemlíthetném a tavasszal induló kézműves programokat is. Fontosnak tartom, hogy felhívjuk az emberek figyelmét, mennyire egymásra vagyunk utalva. A kultúra itt hever a lábunk előtt, csak éppen nem hajolunk le érte. Nos, én és munkatársaim ezt szeretnénk megfordítani. Ha nem is tudunk mindenkit eljuttatni, de legalább fotóinkkal, riportokkal bemutatni.

Visszatérve a transzplantációra, hál Istennek bírom, és végre megkapom az őssejtjeimet, amit 8-10 “neccesnek” mondott nap követ majd, ez alatt a sejtek megtapadnak. Ha ez megtörténik, akkor már vághatom is a centiket, hogy mikor mehetek haza, és folytathatom az új életem az új értékrendnek megfelelően.

Mostanában érkezik majd Dórika, egy kis hazai koszttal, hogy kibírjam reggelig. Vágyom már rá, hogy bár üvegen keresztül, de láthassam őt.

Napi gondolatom ma csak ennyi volt.
Jó éjszakát mindenkinek!

Kelt: 2011. október 20.

***

Új nap

Nehéz megfogalmazni, milyen nagy boldogság számomra, hogy a mai nappal már csak két napig kapom a „mérgeket”. Nagyon várom, hogy az őssejteket megkapjam hétfőn és elkezdődjön a szervezetem újjáépítése. Belegondolni is csodás, hogy az orvoslás kultúrája, hová fejlődött az utóbbi időkben.
Pár évvel ezelőtt ez a beavatkozás, amin átesek, nem volt egy könnyűnek mondható eljárás. Először is az illetőt, akitől csontvelőt szerettek volna venni mély altatásba helyezték. Majd a medencecsontját fúrták meg, és onnan szívták ki az őssejteket. Ez nem volt se könnyű, se nem túl stabil megoldás. Az őssejtek között maradt néha csontvelő, csontszilánk, szóval macerás volt.
Mára viszont eljutottunk oda, hogy az ember befekszik egy ágyban. A kari artériájába kap egy-egy tűt, aztán a vért bevezetik egy centrifugába, ahol a vér részecskéket szétszedi az elemeire. Az őssejteket egy kis zacskóba gyűjtik, a többi vér összetevőt összecentrifugázzák és vissza.
Nagy csoda ez, hogy így emberek életét lehet megmenteni, hatásosan és nem túl fájdalmasan.
Korábbian már írtam, hogy szeretem tudni, hogy milyenek a kilátásaim, pontosan milyen stádiumban van a kezelésem. Nos, az egyik nővérke szerint az „elit” kategóriába tartozom, mert eddig egyetlen komplikáció sem lépett fel. Eltekintve a múló rosszullétektől. De ez vele jár.

Alig várom, hogy kiszabaduljak ebből a nemes zárkámból és folytathassam, amit magam választottam. Régóta motoszkált már bennem a vágy, hogy valami hasznos dolog részese lehessek. Ez nem könnyű. Hol is kezdjem… Aztán véletlenül jött ez a lehetőség a Cultura.hu oldalon. Remek kiindulási pontnak tartom és személy szerin nagy potenciált látok benne. Mind a társadalmi rétegek bemutatás, mind a kultúra területén. Itt ne mindenki az irodalom-, vagy színházkultúrára gondoljon. Nagyon sok minden beletartozik. Kiemelve a gasztrokultúrát vagy akár a mezőgazdaságot is. Nem könnyű a feladat, de állok, állunk elébe.
Rengeteg visszajelzést kapok, hogy miért nem írok. Tán mert nem mindig vagyok abban a helyzetben, hogy írjak. De ígérem mindenkinek, nem marad le semmiről, csak legfeljebb később értesülnek majd róla, hogy mi történt velem.

Nyughatatlan vagyok. Már most az ősz végi/téli culturális eseményekre gondolok. Mit, hogyan, honnan mutassam be a fényképeim és a képaláírásaimon keresztül. Kifelé kívánkozom és dolgozni vágyom.

Kelt: 2011. október 22.

 

Oldal Gergely

 

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek