2017. január 22.  Vasárnap
Pára -3 °C Pára
Rovatok
2017. január 22.  Vasárnap   Artúr, Vince
Pára -3 °C Pára
Kölcsey Ferenc emlékezete (Fotó: Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. / OSZK)

“Magyar nép zivataros századaiból”

A.A. Milne és fia, Christopher Robin Milne Micimackóval (Fotó: babelio.com)

A. A. Milne, a Micimackó írója

Majdnem 20, Bárka, Szkéné (Fotó: Schiller Kata)

“Ez lesz-e lakóhelyünk?”

Mikszáth Kálmán (1847-1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő porték (Fotó: PIM, Cultura.hu)

Mikszáth Kálmán társaságában

“Magyar nép zivataros századaiból”  
"Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk..." A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben.
A. A. Milne, a Micimackó írója  
"Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell." Százharmincöt éve, 1882. január 18-án született Londonban Micimackó "szülőatyja", A. A. (Alan Alexander) Milne.
“Ez lesz-e lakóhelyünk?”  
A Majdnem 20 mélyebb hatását akkor érezteti, mikor könnyeinket törölgetve elhagyjuk a nézőteret és marad időnk elgondolkodni. Nehéz kérdéseken: vajon mikor döngessük a falakat, mikor rázzuk az öklünket?
Mikszáth Kálmán társaságában  
170 éve, 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán Mikszáth Kálmán író, újságíró, akadémikus, a magyar kritikai realista próza nagymestere, aki vallotta: “Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól."
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Jane Austen és Bath című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra+

Jane Austen és Bath

Szerző: / 2016. december 16. péntek / Kultúra+, Utazás   

Jane Austen (1775-1817) író (Fotó: janeausten.co.uk)

„Bath még mindig csak Bath.” Noha Jane Austen nem kedvelte, Bath városa a legnevezetesebb gyógyüdülőhely volt Angliában, ahol válogatni lehetett a legjobb szórakoztató programok közül.

„Azt hiszem, mihelyt hazamegyek, mindig csak Bath-ról fogok beszélni – olyan nagyon szeretem” – áradozik Catherine Morland A klastrom titkában. Valójában alkotója, a 241 éve, 1775. december 16-án született Jane Austen nem osztotta lelkesedését, ehelyett kiábrándult hangon így írt a városkáról: „Bath még mindig csak Bath.” Jane Austen ifjúsága nagy részét Hampshire vidékén töltötte, ahol egy életre megszerette a vidéki élet nyugalmát; amikor apja bejelentette, hogy a népszerű fürdővárosba, Bath-ba költözteti családját, a felindultságtól elájult.

Jane Austen: Meggyőző érvek, 1818 illusztrálta: C.E. Brock (Fotó: janeausten.co.uk)Írók otthona – Jane Austen és Bath

Ettől függetlenül belenyugodott a költözés elkerülhetetlen tényébe, és 1801 januárjában már azt írta: „Egyre inkább sikerül megbarátkoznom a gondolattal.” Pedig Austen szerencsésnek mondhatta magát, hogy az 1800-as években költözött Bath-ba, nem pedig egy évszázaddal korábban, amikor az még málladozó középkori piacváros volt. Bath, azaz az ókori Aqua Sulis egy kisváros volt Britannia római provinciában. A feltételezések szerint a rómaiak nem sokkal a brit szigetek Kr.u. 43-ban történt meghódítása után telepedtek meg azon helyen, ahol korábban a kelták Sulisnak, a vizek istennőjének hódoltak. A rómaiak az 1. században nagy fürdőkomplexumot építettek a termálforrás köré, valamint templomot emeltek Minerva-Sulis tiszteletére, mivel a bölcsesség istennőjével azonosították a kelta vízistennőt. Bronzszobrának fejét 1727-ben találták meg, és ma a Római Fürdők Múzeumában található Bath-ban.

A középkorban Bath árnyéka volt csupán római kori önmagának, amikor ezrek utaztak ide, hogy élvezhessék előkelő és nagyszerű rónai fürdőjét – a hatalmas fürdő- és templomkomplexumot a föld alatti hőforrások vize táplálta. A rómaiak kimenetele után az enyészeté lett az eredeti fürdő, és bár újabbak továbbra is idevonzották a gyógyulni vágyó utazókat, a nagy 16. századi utazó történész, John Leland megjegyezte, hogy a fürdő olyan, mint egy főzőfazék, maga a város pedig meglehetősen lepusztult. Az iparosodás előszele és a fejlesztési láz természetesen a Bristoli-öbölhöz közel eső fürdővárost is elérte. Így többek között a római Colosseum mintájára készült oszlopsoros Circus, melyet 1768-ban fejeztek be és a Royal Crescent – Bath egyik jelképe –, a félholdban elhelyezkedő csinos házsor is megépült. Az angliai előkelőségek Bath társadalmi-építészeti megújhodását követően tömegesen kötöztek a városba, így a 18. század során lakossága hatalmasra duzzadt – Austen ideérkezése idején már közel 30 ezren lakták. Bath éppen ez idő tájt vált ismét virágzó üdülőközponttá. Sok művész és író látogatott ide, Henry Fielding, Walter Scott és Daniel Defoe is szívesen gyógyította magát, vagy látogatott el a szórakoztató klubokba, ahol a szerencsejátékok széles tárházát kipróbálhatta, és teret engedhetett a „léhűtés minden formájának”, ahogy Defoe írta.

Bath, Nagy-Britannia, 18-19. század idején (Fotó: janeausten.co.uk)

Mintegy nyolcvan évvel később Jane Austent azonban már nem nyűgözte le a városka megújult bája. Akárcsak a Meggyőző érvek Anne Elliotja, aki „nem szerette Batht, nem érezte ott jól magát”, Austen sem tudott soha beilleszkedni az előkelő városka életébe: mind a lakói, mind a szóba jöhető elfoglaltságok legtöbbjét fárasztónak, feleslegesnek találta. Egy korai levelében arról panaszkodik, hogy „újabb ostoba partin” kellett részt vennie, ahol „hat emberrel kell semmiségekről csacsognia”.

Bath akkoriban a legelfogadhatóbb hely volt idősödő párok, illetve férjezetlen fiatal nők számára; a hely egyesítette a városi kényelmet a gyógyüdüléssel. Róna Ilona fordításában a Meggyőző érvekben olvashatjuk: „Anne nem osztotta az érzéseit. Kitartott állhatatos, bár ki nem mondott idegenkedése mellett, melyet mindig érzett Bath-szal szemben; szeme előtt homályosan rajzolódtak ki az esőben gőzölgő terjedelmes épületek, és semmi vágyat nem érzett magában, hogy jobban lássa őket; úgy érezte, bár éppenséggel nem kellemes végighajtatni az utcákon, mégis túl hamar érkeznek célhoz, mert ugyan ki örül majd neki? Sajgó szívvel tekintett vissza az uppercrossi nyüzsgésre meg a kellynchi visszavonultságra.”

Az Anglia délnyugati részén található kisváros olyannyira megőrizte a múlt hangulatát, hogy Nagy-Britannia legfestőibb utcájának különleges szépségversenyének második helyezettje az Bath város The Royal Crescent nevű utcája.

Jane Austen nemcsak a bath-i mindennapok miatt érezhette magát kellemetlenül, több komolyabb megrázkódtatást is át kellett vészelnie ebben az időben. Ott-tartózkodása alatt figyelt fel rá az ifjú Tom Lefroy, akinek családja végül a hozomány hiánya miatt visszavonta házassági ajánlatát, noha a fiatalember mély érzelmeket táplált Jane Austen iránt. Tom Lefroy, aki később a legfelsőbb bíróság elnöke Írországban, idős korában ezt egy unokaöccsének be is vallotta: „…nagyon bőbeszédűen mesélte el, hogy szerelmes volt belé, bár azzal a megjegyzéssel, hogy ez ifjonti szerelem volt.” Az írónőt azonban ekkor még egy nagyobb, súlyosabb veszteség is érte apja halála okán. George Austen elvesztése traumát okozott Jane-nek, testvéreinek és anyjának egyaránt, anyagi helyzetüket pedig romba döntötte. Amikor a család megmaradt nőtagjai 1806-ban elhagyták a várost, „a megmenekülés boldog érzése” fogta el az írónőt.

Jane Austen: A klastrom titka, zeneterem Bath-ban (Fotó: janeausten.co.uk)

Minden ellenérzése ellenére Austen két regényét, A klastrom titka és a Meggyőző érvek egy részének hátteréül is Bath-t választotta, talán mert felismerte, hogy Bath előkelősködő, piperkőc, játékos semmiségekkel foglalatoskodó lakossága éppen megfelelő táptalaj egyedi hangú társadalmi, ironikus komédiájához. A városba érkező irodalom- és Austen-rajongók ma is átérezhetik az írónő regényeiben megjelenő valóságot tükröző világot. Ahogy az Austen-kutató Claire Tomalin szerint: “Bathban válogatni lehetett a legjobb szórakoztató programok közül. A londoni színészek és színésznők szerettek fellépni az itteni színházban. Voltak koncertek fedett helyeken és szabad téren egyaránt, melyeket gyakran kísért tűzijáték. Lehetett nyilvánosság előtt reggelizni, és gondosan megszervezett táncmulatságokat tartottak két külön bálteremben, a két kaszinóban is. Voltak könyvtárak, ahol újságolvasás közben meg lehetett beszélni az aktuális pletykákat; de legfőképpen ott volt a többi ember: divatos ruhákban, elképesztő kalapkölteményekben, ott voltak a kétkerekűik meg a lovaik, aztán meg amit beszéltek, amit vásároltak – és ott voltak a betegségeik. Bath a legkifinomultabb városi élet foglalata volt, ahol a tehetősebb férfiak és nők kellemes környezetben jól érezhették magukat és elszórakozhattak együtt, és ebben itt alig zavarták őket a szegények, akikért otthon, a birtokaikon felelősséggel tartoztak. Néhány koldus és zsebtolvaj nem sok vizet zavart.” Mindezt Austen is megerősíti, ahogy A klastrom titkában olvashatjuk Borbás Mária fordításában: „Ezentúl rendszeres kötelezettségekkel járt minden délelőtt; boltokat kellett felkeresni; a város valamely új részét megtekinteni; s az ivócsarnokban megjelenni, ahol vagy egy óra hosszat parádéztak fel-alá, megnéztek mindenkit és nem beszéltek senkivel.”

A híres Ivócsarnok ma is sokakat elbűvölhet, épen úgy, ahogyan Catherine-t A klastrom titkában: „…mind a hárman idejében felkerekedtek az ivócsarnok felé, ahol a megszokott események és a megszokott beszélgetések következtek; Mr. Allen megitta a pohár vizét, majd néhány úrhoz csatlakozott, hogy megvitassák a napi politikát és egybevessék újságaik beszámolóit; a hölgyek pedig együtt sétáltak, számba vettek a teremben minden egyes új arcot, és kis híján minden egyes főkötőt.”

Jane Austen Bath-ban - postakártya (Fotó: janeausten.co.uk)

Jane Austen egykori otthona Bath-ban ma (Fotó: janeausten.co.uk)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek