2017. május 27.  Szombat
Közepesen felhős 24 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. május 27.  Szombat   Hella
Közepesen felhős 24 °C Közepesen felhős

Lechner összes

John Wayne, a westernfilmek hőse

Robert Ludlum, Jason Bourne “atyja”

Ancsel Éva a szabadság mentén

Lechner összes  
Lechner Ödön a nemzeti építészet apostola volt, aki alkotásaival ma is hat. Aki kinyitja ezt a szép albumot, megtapasztalja művészi erejét.
John Wayne, a westernfilmek hőse  
110 éve, 1907. május 26-án született John Wayne Oscar-díjas amerikai színész, rendező, producer, az amerikai filmtörténet egyik legnagyobb sztárja.
Robert Ludlum, Jason Bourne “atyja”  
90 éve, 1927. május 25-én született New Yorkban Robert Ludlum amerikai író, több mint húsz világsikerű bestseller szerzője, Jason Bourne titkos ügynök "atyja".
Ancsel Éva a szabadság mentén  
90 éve, 1927. május 23-án született Ancsel Éva Állami Díjas filozófus, esszéista, aki tanítványok ezreinek adott életre szóló emléket, példát emberségből, szeretetből, etikus gondolkodásmódból.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Karl May mai “kalandjai” című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra+

Karl May mai “kalandjai”

Szerző: / 2017. március 30. csütörtök / Kultúra+, Utazás   

Karl May (1842-1912) író, 1905 (Fotó: karl-may.de) “Van egy láthatatlan bíró, akit magunkban hordozunk,…” Karl May német író, Winnetou és Old Shatterhand “atyja” 175 éve, 1842. február 25-én született és 105 évvel ezelőtt, 1912. március 30-án hunyt el.

Karl Friedrich Mayt valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen az egész világ egyik legismertebb ifjúsági szerzőjéről van szó. Munkái – első könyvének 1892-es, kereken 125 évvel ezelőtti megjelenése óta – napjainkig meghatározó olvasmányok. Az irodalom megmagyarázhatatlan rejtélyei közé tartozik, hogy a néhai NDK-ban csaknem négy évtizeden át nem kívánatos volt egy igen termékeny és világszerte népszerű író, noha mind szülővárosa, mind alkotói munkásságának és halálának a helyszíne a német “munkás-paraszt állam” területén feküdt.

“Nem akarom részletesen elmesélni, mi késztetett arra, hogy szász hazámat fiatalon elhagyjam, és 18..-ban Amerikába menjek szerencsét próbálni. A szülői ház nyomasztó szegénysége, az akkori politikai viszonyok – mindez érthetővé teszi, hogy nem volt kedvem otthon maradni, de mi tagadás, része volt benne a fiatalos kalandvágynak is. Elég az hozzá, hogy még húszéves sem voltam, amikor nagy reményekkel, de üres zsebbel megérkeztem New Yorkba, s onnan a Mississippi partjára, Saint Louisba.” (Karl May: Winnetou – Old Shatterhand)

Karl May (1842-1912) író (Fotó: karl-may-haus.de)Írók otthona – Karl May “felemelkedése”

Karl May íróról – a régi idők emlékére, May Károlyról – van szó, aki 175 éve, 1842. február 25-én született a nyugati Érchegység egy kisvárosában, a szászországi Hohenstein-Ernstthalban és hetven évvel később, 105 évvel ezelőtt, 1912. március 30-án Radebeulban, az egyik regényhőséről elnevezett Shatterhand-villában hunyta le örökre szemét.

Utóbbi épület ugyan az NDK fennállása idején is az indián- és kalandregényei nyomán világhírűvé vált író hagyatékát gondozta, ám a nevét 1950-ben May-múzeumról Indianermuseumra módosították. A Karl May utcát pedig, amelyen a 14-es villamos hozta ki a múzeum látogatóit Drezda belső kerületeiből, Hölderlinstrasséra keresztelték át.

Karl Friedrich May kalandregényeiben olyan halhatatlanná vált hősöket teremtett, mint Winnetou, Old Shatterhand. Bár legendássá vált műveinek többsége a Vadnyugaton játszódik, ő maga csak egyszer járt az Egyesült Államokban, s akkor sem jutott Buffalónál nyugatabbra.

“Winnetou nem volt óriás, sem afféle mutatós izomkolosszus, de arányos termete, délceg tartása, rugalmas járása, komoly arca, nyugodt, nyílt tekintete, kékesfekete haja első pillantásra elárulta, hogy nem közönséges, átlagos indián – parancsolásra termett, valamennyi apacs törzs nagy főnöke.” (Karl May: Winnetou – Old Shatterhand)

Ehhez képest jól járt Hohenstein-Ernstthal, ahol May Károly szülőházán megmaradhatott az író nevét megörökítő emléktábla, és az utca is viselhette a Karl-May-Strasse nevet. Viszont a hírhedt állambiztonsági minisztérium emberei nyomban közbeléptek, amikor 1967-ben, May születésének 125. évfordulóján az író tisztelőinek kicsiny csoportja koszorút helyezett el a táblán: a Stasi fogdmegjei percek múlva megjelentek, és eltávolították a zöld ágfonatot.

Mindez jól jellemzi az NDK skizofrén viszonyát az íróhoz, akinek száznál is több kötetre rúgó munkásságát a keletnémet fiatalok 1982-ig csak a nyugati rokonok által becsempészett könyvekből ismerhették meg. Mayt ugyanis még az NDK megalakulása előtt, 1948-ban indexre tette a kelet-berlini kulturális központ. A radebeuli kiadó hiába várta az engedélyt a May-művek újbóli megjelentetésére. Így aztán kénytelen volt áttelepülni Bambergbe, ahol az 50-es években megkezdte az életmű publikálását.

Karl May (1842-1912) otthona, Villa Shatterhand, Radebeul (Fotó: karl-may-haus.de)

Ehhez képest jól járt Hohenstein-Ernstthal, ahol May Károly szülőházán megmaradhatott az író nevét megörökítő emléktábla, és az utca is viselhette a Karl-May-Strasse nevet. Viszont a hírhedt állambiztonsági minisztérium emberei nyomban közbeléptek, amikor 1967-ben, May születésének 125. évfordulóján az író tisztelőinek kicsiny csoportja koszorút helyezett el a táblán: a Stasi fogdmegjei percek múlva megjelentek, és eltávolították a zöld ágfonatot.

A népszerű író tehát – az NDK-ból nézve – az “osztályellenség” karmaiba került, ami azért is furcsa, mert May a náci uralom idején is szálka volt egyesek szemében (másokéban pedig egyenesen példakép, például Hitler rajongott érte). A Joseph Goebbels által vezetett népfelvilágosító és propagandaügyi minisztériumnak küldött följelentésben egy Fronemann nevű néptanító 1938-ban “marxistának, pacifistának és a faji ideológia ellenségének” minősítette az írót.

Magyarországon – két évtizednyi agyonhallgatás után – 1964-ben a Móra kiadó piacra dobta Az Ezüst-tó kincse című May-opuszt, amelyet pár év múlva követett a Winnetou kiadása, Szinnai Tivadar fordításában.

Az író születésének 140. évfordulójáig, 1982-ig kellett várni az NDK-ban arra, hogy a hatóságok rehabilitálják Mayt, akinek művei oly hosszú időn át “ponyvairodalomnak” minősültek a Harz hegység és az Odera folyó között. Abban az évben aztán megindult a henger: Winnetou, Old Shatterhand és Old Surehand kalandjai egyenként 200 ezres példányszámban kerültek ki a nyomdából, miközben a keletnémet televízió egymás után vetítette a May-féle indiánfilmeket.

Karl May (1842-1912) és dr. Weigl az író otthonában, Villa Shatterhand, Radebeul, c. 1905 (Fotó: karl-may-haus.de)

Karl May (1842-1912) otthona, ma múzeum, Villa Shatterhand, Radebeul (Fotó: karl-may-haus.de)

“Van egy láthatatlan bíró, akit magunkban hordozunk, és akit nem lehet hazugságokkal megtéveszteni. Néma, és mégis beszél, éjjel-nappal szüntelenül halljuk, amint ítélkezik fölöttünk.” (Karl May: Winnetou – Old Death)

Igaz, utóbbi műfajban addig sem szenvedtek hiányt a keletnémet mozirajongók: a DEFA babelsbergi stúdióiban 1966-88 között nem kevesebb mint 13 indiánfilm készült A Nagy Medve fiaitól Osceolán át Tecumsehig. Főszereplője mindnek egy markáns arcú, izmos férfi volt, akit odaátról “szipkáztak el” a filmkészítők: a horvát tornatanárból lett filmsztár, Gojko Mitic ugyanis előzőleg már kilenc nyugatnémet May-filmben alakított kisebb szerepeket Pierre Brice és Lex Barker árnyékában.

Karl May-regényeket több mint 30 nyelvre fordították le (még eszperantóra is), s eddig több mint 200 milliós példányszámban adták ki. Magyarországon – May Károly szerzői névvel – legtöbb műve Szinnai Tivadar fordításában került kiadásra, az új kiadások pedig György Gáboréban.

May rajongói közé tartozott Albert Einstein, Hermann Hesse, Heinrich Mann és Hans Fallada mellett a már említett Adolf Hitler is (többek szerint azért, mert May kifogástalan fehér bőrű hősei német származásúak voltak, ami nagyon tetszett a diktátornak). A Villa Shatterhand ma már múzeumként fogadja a gyerekkorukba kirándulást tevő látogatókat, akik önfeledten merülnek el a békepipa, az ezüstpuska, a Henry-karabély és a tolldíszek világában. A Drezdába látogató turisták közül ki bátortalanul, ki merészen kér útbaigazítást, hogy a Zwinger képtár megtekintését követően hol találja meg a Winnetou fehér atyjának emléket állító múzeumot.

Karl May (1842-1912) otthona, ma múzeum, Villa Shatterhand, Radebeul (Fotó: Steffi Wendt / karl-may-haus.de)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek