2017. március 24.  Péntek
Gyengén felhős 9 °C Gyengén felhős
Rovatok
2017. március 24.  Péntek   Gábor, Karina
Gyengén felhős 9 °C Gyengén felhős

Ovidius átváltozásai

Mexikói táj magyar ecsettel

“…nem kell aggódnunk Krúdy jövője miatt”

Glenn Close 70

Ovidius átváltozásai  
2060 éve született Ovidius római költő, akit bár az egyik legkiemelkedőbb római költőként emlegetünk, elsősorban a szerelmi költészet édesszavú költőjeként tartja számon az utókor.
Mexikói táj magyar ecsettel  
Teásbögre-dísz és Salma Hayek-mozi után musical lett Fridából, a közép-amerikai festészet egyik igazán egyéni hangú képviselőjéből.
“…nem kell aggódnunk Krúdy jövője miatt”  
Beszélgetés Krúdy Gyuláról az íróról és a magánemberről és Kemény Gábor Krúdy körül című, 16 stilisztikai tanulmányt tartalmazó kötetéről.
Glenn Close 70  
Saját bevallása szerint a magánéletben normális, a filmvásznon azonban őrült és meggondolatlan dolgokat is művelhet.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Roald Amundsen a Déli-sarkon című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra+

Roald Amundsen a Déli-sarkon

Szerző: / 2016. december 14. szerda / Kultúra+, Utazás   

Roald Amundsen (1872-1928) felfedező (Fotó: Wikipédia) 1911. december 14-én jutott el az első ember, a norvég Roald Amundsen a Déli-sarkra.

A XVIII. századig a térképek rajzolói a Föld déli részére egészen a déli mérsékelt égövig terjedő nagy szárazföldet képzeltek el, egy olyan elmélet alapján, amely szerint az északi kontinenseket délen valaminek ellensúlyoznia kell. Ezt a földrészt Terra Australisnak, déli földnek nevezték, felkutatására számos expedíció indult.

Földünk legeredményesebb felfedezője, James Cook 1773-1774-es második útján, a déli 60-ik és 70-ik szélességi körök között körülhajózta a Földet, és bebizonyította, hogy ebben a sávban sehol nincs kontinens, csak kisebb szigetek. Cook a déli szélesség 71 fok 10 percéig jutott, de az Antarktiszt nem látta meg. “A legcsekélyebb helyet sem hagytam annak a lehetőségnek, hogy itt létezik egy kontinens, hacsak nem a Sark közelében, olyan helyen, amely hajóval elérhetetlen” – írta.

Roald Amundsen expedíciója, 1909 (Fotó: Wikipédia)A déli kontinens partjait, az Antarktiszi-félszigetet először Edward Bransfield találta meg 1820-ban. Ugyanebben az évben az orosz Bellingshausen, aki Cooknál délebbre hajózta körül a kontinenst, megpillantotta a keleti részt, a Nagy-Antarktiszt. 1823-ban James Weddell angol fókavadász a 74-ik körtől délebbre hatolt a ma nevét viselő tengeren. A francia Dumont d’Urville, az amerikai Charles Wilkes és az angol James Ross 1837-1843 közt kutatta a déli sarkvidék partjait. Ross a nevét viselő jégmező mellett felfedezte a Terror és az Erebus vulkánt, de kitűzött célját, a déli mágneses sarkot nem érte el.

A kutatások a XIX. század végén gyorsultak fel, a skót Larsen 1893-1894-ben feltárta az Antarktiszi-félsziget keleti partjait, a Viktória-földön pedig norvég bálnavadászok szálltak partra 1895-ben. Az 1897-1899 közti, Gerlache vezette belga expedíció hajója befagyott a Bellingshausen-tengeren, ők voltak az elsők, akik – igaz kényszerűségből – itt teleltek át. 1898-ban az angol Borchgrevink már szándékosan töltötte itt a telet, kutyaszánt is ő használt először a déli sarkvidéken.

A német Drygalski 1901-1903-ban keleten felfedezte a II. Vilmos-partot, az angol Robert Scott 1901-1904 között a VII. Edward-félszigetet, s kutya és ember vontatta szánjain túljutott a 82. szélességi fokon. A svéd Nordenskjöld a Graham-földet tárta fel 1901-1904-ben, de hajója elpusztult, a kutatókat egy argentin hajó mentette meg. Shackleton 1909-ben átkelt a Transzantarktiszi hegységen és 160 kilométerre közelítette meg a Sarkot. Az amerikai Peary 1909-ben eljutott az Északi-sarkra, így a felfedezők még ádázabb versenyfutásba kezdtek az utolsó nagy cél, a déli pólus eléréséért.

Scott második expedíciója 1911 elején ért a Ross-jég keleti sarkánál lévő McMurdo-öbölbe, ahol telepet építettek. Roald Amundsen vele egy időben új kiindulási pontról, a Ross-jég nyugati részén lévő Bálna-öbölből rövidebb utat választott. Az öt norvég 1911. október 9-én kelt útra, négy szánnal és 52 kutyával. A 80. és a 85. fokok között hat raktárt telepítettek. Az Antarktisz platójára igen meredek úton jutottak fel, a fennsíkon a teher fogytával a kutyák egy részét megölték s húsukkal etették a többit. 1911. december 14-én elsőként elérték a 2700 méter magasan fekvő Déli-sarkot. 17-én indultak vissza, 1912. január 25-én értek el a Bálna-öbölhöz.

Robert Falcon Scott expedíciója a Déli Sarkon, 1911 (Fotó: Wikipédia)

Scott csak november elsején indult, az ő szánjait pónik húzták, amelyek jóval kevésbé bírták a sarki időjárást, mint a kutyák. A csapat egy részét menet közben visszaküldték, a pónikat lelőtték és megették, végül öten folytatták a maguk húzta szánokkal az utat. Irtózatos nehézségek után 1912. január 17-én értek a Sarkra, ahol a norvégok lobogója lengett. A vereség is szerepet játszhatott fizikai erejük elvesztésében, s az 1280 km-es visszaúton mind elpusztultak. Evans 1912. február 17-én, Oates március közepén halt meg, Browers, Wilson és Scott március 21-én veszett oda a sarki hóviharban, 18 km-re raktáruktól. Scott búcsúlevelei, naplója és üzenete a világhoz, melyeket a következő tavaszon találtak meg sátrukban, a holttestek mellett, olyan drámai hatást gyakoroltak a közvéleményre, melyet Amundsen győzelmének visszhangja meg sem közelített. Tragédiájukban is a Déli-sark hősei lettek.

A kutatások folytatódtak, az ausztrál Mawson 1911-1914 között a Keleti Antarktisz partjait járta be, Shackleton 1914-1916 közt a Weddell-tenger vidékén tett útján csak hihetetlen nehézségek árán tudta csak megmenteni társait.

A későbbi években a déli sarkvidék kutatásában egyre nagyobb szerepet kapott a repülőgép, az amerikai Robert Byrd 1929. november 29-én légi úton érte el a Sarkot. Byrd további három útjának fő kérdése a kontinens egysége és jég alatti partjainak vonala volt. 1957-1958-ban Vivian Fuchs vezette az első Transzantarktisz-expedíciót, amely a Weddell- és Ross-tengerek közt, lánctalpas motoros szánokkal szelte át a kontinenst, s a Déli-sarkon találkozott Edmund Hillary csapatával.

Az Antarktisz további megismerését nemzetközi programok, így az 1957-1958-as Geofizikai Év, továbbá amerikai, szovjet és egyéb kutatóállomások segítették elő, de a sok száz méteres jégtakaró miatt ma is a Föld legkevésbé ismert területe. Az érdekelt 12 nemzet 1961-ben kötötte meg az Antarktisz-egyezményt, amely rögzítette a kontinens nemzetközi, fegyverkezés-mentes státusát és a kutatások terén az együttműködés szabályait.

Roald Amundsen expedíciója a Déli Sarkon, 1911 (Fotó: Wikipédia)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek