2017. február 28.  Kedd
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. február 28.  Kedd   Ákos, Bátor
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős

Oscar-díjat nyert Deák Kristóf filmje!

Ő Hubert de Givenchy

Andy Warhol önarcképe

Eldöntöttem, hogy diktátor leszek

Oscar-díjat nyert Deák Kristóf filmje!  
Megtörtént a csoda; Deák Kristóf Mindenki című alkotása az első magyar kisfilm, amely elnyerte az amerikai filmakadémia díját. Gratulálunk!
Ő Hubert de Givenchy  
90 éve, 1927. február 20-án született Hubert de Givenchy világírű divattervező, a Givenchy divatház alapítója. Audrey Hepburn divattervezője az elsők között emelte divatbemutatóit különleges "színházi" eseménnyé.
Andy Warhol önarcképe  
30 éve, 1987. február 22-én halt meg Andy Warhol, a múlt század legismertebb amerikai képzőművésze, a pop-art irányzat központi figurája.
Eldöntöttem, hogy diktátor leszek  
Szálinger Balázs díjnyertes drámájában Gaiust és felszabadított rabszolga-cimboráját, Cirrust egy kábé tíz ember kisközösségét felölelő, mégis globális állammodell szerint élő kalózcsapat ejti fogságba.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Roald Amundsen a Déli-sarkon című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra+

Roald Amundsen a Déli-sarkon

Szerző: / 2016. december 14. szerda / Kultúra+, Utazás   

Roald Amundsen (1872-1928) felfedező (Fotó: Wikipédia) 1911. december 14-én jutott el az első ember, a norvég Roald Amundsen a Déli-sarkra.

A XVIII. századig a térképek rajzolói a Föld déli részére egészen a déli mérsékelt égövig terjedő nagy szárazföldet képzeltek el, egy olyan elmélet alapján, amely szerint az északi kontinenseket délen valaminek ellensúlyoznia kell. Ezt a földrészt Terra Australisnak, déli földnek nevezték, felkutatására számos expedíció indult.

Földünk legeredményesebb felfedezője, James Cook 1773-1774-es második útján, a déli 60-ik és 70-ik szélességi körök között körülhajózta a Földet, és bebizonyította, hogy ebben a sávban sehol nincs kontinens, csak kisebb szigetek. Cook a déli szélesség 71 fok 10 percéig jutott, de az Antarktiszt nem látta meg. “A legcsekélyebb helyet sem hagytam annak a lehetőségnek, hogy itt létezik egy kontinens, hacsak nem a Sark közelében, olyan helyen, amely hajóval elérhetetlen” – írta.

Roald Amundsen expedíciója, 1909 (Fotó: Wikipédia)A déli kontinens partjait, az Antarktiszi-félszigetet először Edward Bransfield találta meg 1820-ban. Ugyanebben az évben az orosz Bellingshausen, aki Cooknál délebbre hajózta körül a kontinenst, megpillantotta a keleti részt, a Nagy-Antarktiszt. 1823-ban James Weddell angol fókavadász a 74-ik körtől délebbre hatolt a ma nevét viselő tengeren. A francia Dumont d’Urville, az amerikai Charles Wilkes és az angol James Ross 1837-1843 közt kutatta a déli sarkvidék partjait. Ross a nevét viselő jégmező mellett felfedezte a Terror és az Erebus vulkánt, de kitűzött célját, a déli mágneses sarkot nem érte el.

A kutatások a XIX. század végén gyorsultak fel, a skót Larsen 1893-1894-ben feltárta az Antarktiszi-félsziget keleti partjait, a Viktória-földön pedig norvég bálnavadászok szálltak partra 1895-ben. Az 1897-1899 közti, Gerlache vezette belga expedíció hajója befagyott a Bellingshausen-tengeren, ők voltak az elsők, akik – igaz kényszerűségből – itt teleltek át. 1898-ban az angol Borchgrevink már szándékosan töltötte itt a telet, kutyaszánt is ő használt először a déli sarkvidéken.

A német Drygalski 1901-1903-ban keleten felfedezte a II. Vilmos-partot, az angol Robert Scott 1901-1904 között a VII. Edward-félszigetet, s kutya és ember vontatta szánjain túljutott a 82. szélességi fokon. A svéd Nordenskjöld a Graham-földet tárta fel 1901-1904-ben, de hajója elpusztult, a kutatókat egy argentin hajó mentette meg. Shackleton 1909-ben átkelt a Transzantarktiszi hegységen és 160 kilométerre közelítette meg a Sarkot. Az amerikai Peary 1909-ben eljutott az Északi-sarkra, így a felfedezők még ádázabb versenyfutásba kezdtek az utolsó nagy cél, a déli pólus eléréséért.

Scott második expedíciója 1911 elején ért a Ross-jég keleti sarkánál lévő McMurdo-öbölbe, ahol telepet építettek. Roald Amundsen vele egy időben új kiindulási pontról, a Ross-jég nyugati részén lévő Bálna-öbölből rövidebb utat választott. Az öt norvég 1911. október 9-én kelt útra, négy szánnal és 52 kutyával. A 80. és a 85. fokok között hat raktárt telepítettek. Az Antarktisz platójára igen meredek úton jutottak fel, a fennsíkon a teher fogytával a kutyák egy részét megölték s húsukkal etették a többit. 1911. december 14-én elsőként elérték a 2700 méter magasan fekvő Déli-sarkot. 17-én indultak vissza, 1912. január 25-én értek el a Bálna-öbölhöz.

Robert Falcon Scott expedíciója a Déli Sarkon, 1911 (Fotó: Wikipédia)

Scott csak november elsején indult, az ő szánjait pónik húzták, amelyek jóval kevésbé bírták a sarki időjárást, mint a kutyák. A csapat egy részét menet közben visszaküldték, a pónikat lelőtték és megették, végül öten folytatták a maguk húzta szánokkal az utat. Irtózatos nehézségek után 1912. január 17-én értek a Sarkra, ahol a norvégok lobogója lengett. A vereség is szerepet játszhatott fizikai erejük elvesztésében, s az 1280 km-es visszaúton mind elpusztultak. Evans 1912. február 17-én, Oates március közepén halt meg, Browers, Wilson és Scott március 21-én veszett oda a sarki hóviharban, 18 km-re raktáruktól. Scott búcsúlevelei, naplója és üzenete a világhoz, melyeket a következő tavaszon találtak meg sátrukban, a holttestek mellett, olyan drámai hatást gyakoroltak a közvéleményre, melyet Amundsen győzelmének visszhangja meg sem közelített. Tragédiájukban is a Déli-sark hősei lettek.

A kutatások folytatódtak, az ausztrál Mawson 1911-1914 között a Keleti Antarktisz partjait járta be, Shackleton 1914-1916 közt a Weddell-tenger vidékén tett útján csak hihetetlen nehézségek árán tudta csak megmenteni társait.

A későbbi években a déli sarkvidék kutatásában egyre nagyobb szerepet kapott a repülőgép, az amerikai Robert Byrd 1929. november 29-én légi úton érte el a Sarkot. Byrd további három útjának fő kérdése a kontinens egysége és jég alatti partjainak vonala volt. 1957-1958-ban Vivian Fuchs vezette az első Transzantarktisz-expedíciót, amely a Weddell- és Ross-tengerek közt, lánctalpas motoros szánokkal szelte át a kontinenst, s a Déli-sarkon találkozott Edmund Hillary csapatával.

Az Antarktisz további megismerését nemzetközi programok, így az 1957-1958-as Geofizikai Év, továbbá amerikai, szovjet és egyéb kutatóállomások segítették elő, de a sok száz méteres jégtakaró miatt ma is a Föld legkevésbé ismert területe. Az érdekelt 12 nemzet 1961-ben kötötte meg az Antarktisz-egyezményt, amely rögzítette a kontinens nemzetközi, fegyverkezés-mentes státusát és a kutatások terén az együttműködés szabályait.

Roald Amundsen expedíciója a Déli Sarkon, 1911 (Fotó: Wikipédia)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek