2017. április 30.  Vasárnap
Gyengén felhős 12 °C Gyengén felhős
Rovatok
2017. április 30.  Vasárnap   Katalin, Kitti
Gyengén felhős 12 °C Gyengén felhős

Struensee, a felnégyelt tudós

Zsivago doktor eltitkolt szerelme

“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete

Az őrültek a legnagyobb rajongók

Struensee, a felnégyelt tudós  
245 éve, 1772. április 28-án fejezték le Johann Friedrich Struensee grófot, Dánia "titkos kabinetminiszterét", aki a világon elsőnek írta le a száj- és körömfájás kórisméjét.
Zsivago doktor eltitkolt szerelme  
Olga Ivinszkaja, egy irodalmi újság szerkesztője 1946-ban ismerkedett meg Borisz Paszternakkal, akit akkor már jó ideje foglalkoztatott a Zsivago doktor. A találkozásból hamar szerelem lett.
“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete  
525 éve, 1492. április 8-án halt meg Lorenzo Medici, az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakja és mecénása, Firenze uralkodója.
Az őrültek a legnagyobb rajongók  
Stephen King 1987-es Tortúra című regényének filmadaptációjánál is bátrabb lett a Karinthy Színházban bemutatott mű.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) 110 éve halt meg Henrik Ibsen című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

110 éve halt meg Henrik Ibsen

Szerző: / 2016. május 23. hétfő / Kultúra, Irodalom   

Henrik Ibsen (Fotó: Wikimédia)“Ibsen legfőbb ihletője a vágy. Ibsen magát az életet sóvárogja embertelen elszakadtságában, az élet egészét, azt a teljes életet, amely a földön nem is lehetséges.” 110 éve, 1906. május 23-án halt meg Henrik Johan Ibsen norvég drámaíró, a XIX. század második felének egyik legnagyobb színpadi szerzője.

Krogstad: “Az élet engem is megtanított, hogy ne higgyek a frázisoknak.”
Lindéné: “Akkor az élet nagyon okos dolgokra tanította…” (Henrik Ibsen: Nóra)

1828. március 20-án született a norvégiai Skien városkában. Apja köztiszteletnek örvendő kereskedő volt, ám 1836-ban csődbe jutott, elvesztette vagyonát és társadalmi megbecsülését is. A kis Henrik nehezen viselte az elszegényedést, anyja és lánytestvére buzgó vallásosságát, s amint tehette, elhagyta a szülői házat. Az elemi iskola elvégzése után gyógyszerészsegéd lett Grimstadban, ahol igen szerény körülmények között élt és készült az egyetemi felvételijére, közben németül tanult.

HENRIK IBSEN: PEER GYNT
(részlet)
Dehogy is vagy császár, Peer; csak hagyma vagy.
S most, kedvesem, meghántalak itt!
Sem bőgés, sem kunyerálás nem segít.
(Felvesz egy hagymát és rétegenként hántani kezdi)
Ez a külső rongyos réteg, amely lejött,
a roncson küzdő, árva hajótörött.
Ez az utas-bőr, vékony, akár a levél,
de benne mégis Peer Gynt íze él.
(Ford.: Áprily Lajos)

Kezdeti irodalmi próbálkozásai is e helyhez kötődnek: az 1848-as forradalmak, majd a magyar szabadságharc elbukása ihlették első költeményeit, s ekkor keletkezett latinolvasmányai nyomán Catilina című darabja is. 1850-ben Kristianiába (a mai Oslo) ment, ám gyenge érettségi eredményei miatt az egyetemre nem vették fel, s rövid ideig – barátainál meghúzódva – újságírásból tartotta el magát. 1851-ben a bergeni színházhoz szerződött dramaturgnak és afféle háziszerzőnek. Ekkor írott darabjai többnyire a középkori izlandi történetírásból és a norvég folklórból vették tárgyukat, legnagyobb bergeni sikerét A solhaugi ünnep című verses színművével aratta.

1857-ben ismét Kristianiába költözött, ahol a helyi Norvég Színház dramaturgja lett. Az ezt követő öt év Ibsen életének legkomorabb időszaka volt: a szegényes kulturális környezet, személyes művészi kielégületlensége, majd színházának csődje komor depresszióba sodorták, 4-5 év alatt csupán néhány versre futotta erejéből. (Igaz, köztük volt a Norvégiában mindmáig méltán népszerű Terje Vigen is.) Azonban a fővárosban eltöltött néhány év a későbbi nagy művek szempontjából hasznosnak bizonyult: Ibsen itt érzékelte legszembeötlőbben a polgári élet hazugságait, az érzelmek torzulását, amelyek néhány év múlva fő témái lesznek. S itt találkozott élete nagy szerelmével is, Suzannah Thoresennel, akit 1858-ban feleségül vett.

Érzelmi és drámaírói válságát Ibsen egy tőle szokatlan verses darabbal oldotta fel, A szerelem komédiája cíművel, amelyet hamarosan A trónkövetelők című történelmi drámája követett. Ekkor már a honi kritika is felfigyelt a szerzőre, aki azonban – a Norvég Színház csődje után – 1864-ben hátat fordított a hazai színpadoknak, s ösztöndíjjal Rómába utazott. Életének következő 27 évét külföldön töltötte, Rómában, Drezdában és Münchenben, csak 1874-ben és 1885-ben látogatott haza rövid időre. Ez az időszak pályájának legtermékenyebb korszaka volt, önkéntes száműzetésében végre rátalált saját hangjára és témáira.

Erik Werenskiold: Henrik Ibsen, 1895 (Fotó: ibsen.nb.no) A hatvanas évek végén elkészült két hatalmas drámai költeménye a Brand, majd a Peer Gynt, 1869-ben vígjátékot írt A fiatalok szövetsége címmel, 1873-ban ismét történelmi drámát, A császár és a Galileust. Rövid alkotói válságát legyőzve 1879-ben Ibsen remekművel jelentkezett, elkészült a Babaház című drámája, amelyet Nóra címen ismer a magyar közönség. A darab, amely merészen nyúl a női egyenjogúság kényes témájához, óriási sikert aratott világszerte, több film is készült belőle, s mind a mai napig gyakran szerepel a színházak műsorán. Ugyanígy népszerűek ma is ezt követő darabjai, a Kísértetek, A vadkacsa, a Rosmersholm, a Hedda Gabler.

Ibsen 1891-ben úgy döntött, hogy hazatér Norvégiába, Kristianiába, ám előtte körutat tett Európában, ahol mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták az idős mestert. Magyarországra is eljutott, részt vett a Nóra bemutatóján is, amelynek Jászai Mari alakította a címszerepét, s a rossz nyelvek szerint némi románc is szövődött az író és a színésznő között.

Hazatérése utáni kései korszakának művei már önelemzőbbek, személyesebbek, vallomásos jellegűek, s sokkal inkább a szimbolizmus felé mutatnak, mint az addigiak: a Solness építőmester, a John Gabriel Borkman és a Ha mi holtak feltámadunk az öregedés lírai darabjai. A drámaírással felhagyott, elbeszélő költeményeket akart írni. 1900-ban agyvérzést kapott, egy évre rá ismét, s tolókocsiba kényszerült. 1905-ben még megérte, hogy Norvégia független lett, s Sigurd fiát nevezték ki külügyminiszterré. Egy évvel később azonban, 1906. május 23-án a betegség végleg legyőzte az akkor már világszerte ismert és ünnepelt írót.

“Nóra: …Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek. Jól tudom, hogy a legtöbben neked adnak igazat, Torvald; valami olyasmi van a könyvekben is. De én nem törődhetek vele tovább, hogy a többség mit mond, s mi van a könyvekben. Magamnak kell a dolgokat átgondolnom, s tisztába jönnöm velük.” (Henrik Ibsen: Nóra)

Szerb Antal rendkívül lírai hangon értékelte Ibsen művészetét: “Ibsen legfőbb ihletője a vágy. Ibsen magát az életet sóvárogja embertelen elszakadtságában, az élet egészét, azt a teljes életet, amely a földön nem is lehetséges. Drámahősei is csak vágyódnak utána, és tönkremennek. Az élet úgy szüremkedik be, rejtelmesen és fájó reflexekkel, költészetébe, mint ahogy a beteg hallja szobájának zárt ablaka mögül, az utca dübörgő életét.”

Címkék: ,

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek