2017. október 21.  Szombat
Pára 9 °C Pára
Rovatok
2017. október 21.  Szombat   Orsolya
Pára 9 °C Pára

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Hermann Hesse világa című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Hermann Hesse világa

Szerző: / 2017. július 2. vasárnap / Kultúra, Irodalom   

“Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához.” 140 éve, 1877. július 2-án született Hermann Hesse Nobel-díjas német író.

HERMANN HESSE: A BÉKE ELÉ
(részlet)
„Béke!” mintha mesékből,
gyermekálmainkból csengne a szó.
„Béke!” S mégis alig mer
örülni a szív, közelebb van a könnyhöz.
Szegény emberek mi,
jóra, rosszra egyként hajlamosak,
állatok és istenek! Hogy a földre teper ma
minket a kín meg a szégyen!
(Fordító: Somlyó György)

Hermann Hesse 1877. július 2-án született. Sokoldalú művészetében a különböző kultúrák és vallások elemei keveredtek, ami részben a családi háttérből is eredeztethető. Sváb protestáns lelkész szülei misszionáriusként Indiában töltöttek hosszabb időt, nagyapja neves orientalista volt. Szülői nyomásra a maulbronni evangélikus teológiai szemináriumba került, ahonnan – az intézmény szigora miatt – rövid idő múlva megszökött. Kisebb idegösszeroppanást kapott, öngyilkosságot kísérelt meg, majd egy ideig kezelés alatt is állt. A gimnáziumot 1893-ban végezte el, ezután toronyóragyárban, majd egy tübingeni könyvkereskedésben dolgozott segédként. A munka mellett az önművelés töltötte ki minden idejét, nagyapja igen gazdag könyvtára vetette meg műveltsége alapjait, a bölcseleti írások mellett Turgenyevért és a német romantikusokért lelkesedett.

Költőként 1896-ban debütált, Madonna című versét egy bécsi folyóirat közölte, első versesköteteiről később Rilke nyilatkozott elismerően. 1904-ben jelent meg a Peter Camenzind című fejlődésregény, amelynek főhőse, Hesse, más regényhőseihez hasonlóan az önmagára találás, az egyéni lét értelmének felkutatást tekinti céljául. Hesse nem sokkal később megnősült, s Gaienhofenben telepedett le. Több újságnak is cikkeket írt, majd részt vett a haladó szellemű März folyóirat megalapításában. 1911-ben indiai utazást tett, ennek emlékét Jegyzetek Indiáról című műve őrzi, majd Svájcba költözött.

Hermann Hesse, Thomas Mann és Jakob Wassermann, Svájc, Alpok, 1931 (Fotó: babelio.com)“Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud.” (Demian)

Az első világháború ellen több cikkben is tiltakozott, s részt vett egy fogolysegélyező szervezet munkájában is. 1916-ban a háború borzalmai mellett magánéleti traumák miatt is mély válságot élt át, felépülését a pszichoanalízisnek köszönhette. Munkáira is hatottak Jung és Freud tanai, a mélylélektan elmélete és módszerei. A pszichoterápia részeként festeni is elkezdett, több művéhez is ő készítette az illusztrációkat. 1919-ben újabb fejlődésregénnyel jelentkezett, a Demian Emil Sinclair álnéven jelent meg.

A húszas évek elejétől Hesse egyre inkább eltávolodott a nyugati civilizáció eszmeköreitől, érdeklődése fokozottabban a keleti filozófiák és vallások, a pszichoanalízis felé fordult, s nagy hatással volt rá Nietzsche és Dosztojevszkij is. A keleti miszticizmus ihlette 1922-ben megjelent – 1919-ben, egy évvel az első világháború katasztrófája után kezdi írni – Sziddhárta című művét, amelyben Buddha ifjúkorát dolgozta fel. A közhangulatot, a szellemi életet a kultúrpesszimizmus, a dekadencia jellemezi. Hessét az útkeresés ösztönzi, a szellem – lelki megújhodás lehetőségeit keresi, ez vezeti az idegen, keleti kultúra világába. A Sziddhártát 42 nyelvre fordították le és napjainkig több millió példányt adtak el belőle. Sziddhárta, a buddhizmus megalapítója – mint általában a keleti vallások központi alakjai – társadalomtól elfordult, önmagát kereső ember.

“Ha valaki keres, könnyen megeshetik vele, hogy már csak azt a valamit találja meg, amit keres, hogy semmit sem tud megtalálni vagy magába fogadni, mert mindig csak arra gondol, amit keres, mert egyetlen célja van, mert megszállottja e célnak. Aki keres, az egyetlen célra tör. Megtalálni viszont azt jelenti: az ember szabaddá lesz, nyitottá lesz, nem törődik a céllal.” (Hermann Hesse: Sziddhárta)

Újabb pszichoanalízisen vett részt, sokat utazott, elvált, majd újranősült, s e sokféle élmény eredményeként 1927-ben megjelent az önmegismerés útját járó ember regénye, a Pusztai farkas, amely később a hippimozgalom egyik meghatározó műve lett, s a Steppenwolf nevű együttes névadója is.

“Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Steppenwolf az a könyvem, amelyet gyakrabban és alaposabban félreértettek, mint bámely másikat… Ezek az olvasók mintha teljesen átsiklanának azon, hogy a pusztai farkas és kétes élete fölött is létezik egy másik, magasabb, örök világ is; a “Traktátus” és a könyv minden olyan része, amely a szellemről, a művészetről és a “halhatatlanokról” szól, pozitív derűs, egy személy és idő fölötti hitvilágot állít szembe a pusztai farkas szenvedéseivel… Természetesen nem írhatom elő – és nem is kívánom előírni – az olvasónak, miként értse elbeszélésemet… De azért jobban szeretném, ha sokan észrevennék, hogy a pusztai farkas története egy betegséget és krízist mutat be ugyan, ez azonban nem a halálhoz, a pusztuláshoz, hanem ellenkezőleg a gyógyuláshoz vezet.”

Hermann Hesse író a barátaival nyáron, 1921 (Fotó: babelio.com)

“Történelemmel foglalkozni, kedves barátom, nem tréfadolog s nem felelőtlen játék. Történelemmel foglalkozni, ez feltételezi annak a tudását, hogy ezzel valami lehetetlenre s mégis szükségesre s nagyon fontosra törekszünk. Történelemmel foglalkozni annyi, mint átengedni magunkat a zűrzavarnak s mégis megőrizni hitünket a rendben és értelemben. Nagyon komoly feladat ez, fiatalember, s talán tragikus feladat is.” (Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték)

1931-ben Hesse harmadik feleségével Montagnola mellé költözött, írt, kertészkedett és meditált, majd 1933-tól, Hitler uralomra jutásától a német emigránsok érdekében tevékenykedett. A náci Németországban később nem is nagyon publikálták műveit, mivel károsnak ítélték őket. 1943-ban jelent meg máig talán legismertebb, legfilozofikusabb regénye, a szimbólumokkal telített Az üveggyöngyjáték, amelyet Thomas Mann “inkommenzurábilisnak”, összemérhetetlennek nevezett. (Hesse egyébként a regény egyik hősét éppen Mannról mintázta.) Szoros szellemi rokonságban áll Joyce Ulyssesével, Musil A tulajdonságok nélküli emberével és Thomas Mann Doktor Faustusával. A történet egy képzeletbeli tudósállamban, téren és időn kívüli világban játszódik. A titokzatos, megfoghatatlan Üveggyöngyjáték a szellemi élet egyik lehetősége, absztrakt eszme, virtuóz bánásmód az emberiség teljes kultúrkincsével, játék e kincs minden tartalmával, a tökély keresésének jelképes formája, egyfajta kifinomult alkímia, közeledés az önmagában egységes szellemhez, tehát Istenhez. Ugyanakkor ez a művészi és tudományos csúcsteljesítmény öncélú, s a valóságos élettől elszakított szellem pusztulásra ítéltetett. Az utópiának ható történet soha el nem évülő kérdésekre keresi a választ., többek között arra , hogy az emberi szellemnek és az európai kultúrának mi a sorsa. A regényt kritikusai életműve csúcspontjának nevezték, ezt követően már nem is írt többet. “csak” novellái, esszéi, versei és egyéb írásai jelentek meg.

1946-ban ismét kiadták Németországban is, s ugyanekkor megkapta a Goethe-, majd nem sokkal később a Nobel-díjat is. A szenvedélyes levelező Hesse 1951-ben mintegy 200 levelét tartalmazó kötetet jelentetett meg, amelyben többek között olvashatók a Mannhoz, Romain Rollandhoz, Kerényi Károlyhoz írott levelei is. 75. születésnapjára költeményeiből jelent meg gyűjteményes kötet, majd hét kötetben összegyűjtött írásait publikálta. 1955-ben a német könyvkereskedelem Békedíját vehette át. Nem sokkal 85. születésnapja után agyvérzést kapott, s 1962. augusztus 9-én meghalt.

Emlékére két irodalmi díjat is alapítottak, szülővárosában pedig 1990-től Hermann Hesse Múzeum működik.

Hermann Hesse (1877-1962) Nobel-díjas író, 1952 (Fotó: babelio.com)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek