2017. szeptember 24.  Vasárnap
Közepesen felhős 14 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. szeptember 24.  Vasárnap   Gellért, Mercédesz
Közepesen felhős 14 °C Közepesen felhős

Mechwart András munkássága

Jack Kirby 100

Caligula, az őrült császár

“Tényleg nincs itt más?”

Mechwart András munkássága  
110 éve, 1907. június 14-én halt meg Mechwart András gépészmérnök, a Ganz gyár legjelentősebb fejlesztője, a forgóeke, a hengerszék, a gőzkazán feltalálója.
Jack Kirby 100  
100 éve, 1917. augusztus 28-án született New Yorkban Jack Kirby, a képregény atyja, az amerikai populáris kultúra megkerülhetetlen alakja.
Caligula, az őrült császár  
2005 éve született Caligula római császár, aki uralkodása alatt szörnyen kegyetlen és gátlástalanul pazarló volt.
“Tényleg nincs itt más?”  
D. Magyari Imre nem csak kulturális kalandozásairól mesél a Bécs - Kulturális kalandozások című könyvében. Nem csak. Történelmi visszatekintésekkel kiegészítve beszámol tapasztalatairól és humorral átszőtt élményeiről is.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) 20 évvel ezelőtt hunyt el Karinthy Ferenc című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

20 évvel ezelőtt hunyt el Karinthy Ferenc

Szerző: / 2012. február 29. szerda / Kultúra, Irodalom   

Húsz évvel ezelőtt, 1992. február 29-én halt meg Budapesten Karinthy Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas író, kitűnő nyelvész, utazó és életművész.

Karinthy Frigyes elhíresült mondásából – „A maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket” – ő volt az utóbbi, az 1921. június 2-án született zseniális író, a Böhm Arankával kötött második házasságából született fiú. Karinthy Ferenc (a családban Cini) írói tehetségét, humorát, a csínytevés, a játék szeretetét édesapjától, túláradó életkedvét pedig édesanyjától örökölte.

Meghatározó élmény a sport volt számára, kamaszkorától a Fradiban vízilabdázott. Gyermek- és ifjúkorának egyik legjelentősebb befolyással bírt, hogy a Nyugat legnagyobb alakjainak közelében nőtt fel, mindennapos vendég volt náluk Kosztolányi Dezsőtől Somlyó Zoltánon át Móricz Zsigmondig szinte mindenki.

Visszaemlékezéseiből kiderül, hogy az ő és testvérei irodalmi nevelését elsősorban nem az édesapjuk, Karinthy Frigyes, hanem a baráti kör segítette: Devecseri Gábor, Szendrő József, Szilágyi János György és Szerb Antal voltak a mentorai a három testvérnek. Ahogy későbbi naplójában írta: „Gyermekkorom afféle cifra bohémvircsaftban telt, de ebéd, vacsora, ruha, nyaralás, bicikli mindig volt.”

Bátyja, Karinthy Gábor, a fájdalomherceg tökéletesnek jellemezte gyermekkorukat: „Különös, zaklatott lények között nőttem fel. Azt mondták róluk, nem mindennapi emberek. Én viszont nem láttam bennük semmi rendkívülit. Engem, mióta az eszemet tudom, mindig ezek a furcsa figurák vettek körül. Írók, költők. Istenszerű lények, nem valódi emberek: apám barátai és környezete”. Gábor, bár nem egy anyától származtak, szenvedélyesen szerette öccsét, Ferencet (Cinit).

“Végül apámat szólították fel, mondja el, mi az író, s ő rövid tűnődés után így válaszolt: elkeseredett ember, lemezre fekete jegyzeteket tesz, eseteket elemez, jellemeket fest, de ezzel keveset keres.” Karinthy Ferenc: Szellemidézés

A vér szava

Karinthy Frigyest 1936-ban agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona; erről írta az Utazás a koponyám körül című regényét. 1938-ban agyvérzésben meghalt. Ferenc az érettségit követően 1941-ben a pesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-angol-olasz szakára iratkozott be, ahol 1945-ben szerzett diplomát, majd nyelvészetből doktorált, disszertációját Olasz jövevényszavaink címmel írta.
Nem készült írónak, ám a zseniális apa árnyékából kilépve már az 1940-es évek elején megpróbálkozott novellaírással, majd 1943-ban első regénye, a Don Juan éjszakája is megjelent, s ennek sikere végül az írói pályára terelte. Akárcsak apja, ő is elsősorban novellistaként volt sikeres, hosszabb lélegzetű munkái, néhány regénye kivételével, egyenetlen minőségűre sikeredtek. Apja halála után bátyja, Gábor az egyébként is érzékeny, szorongásra hajlamos költőt egyre gyakrabban gyötörték hallucinációk, fóbiák, amelyeket „ördöggörcsnek” nevezett. A II. világháború idején Ferencnek kellett a családfenntartóvá válnia, kis zsinegüzletet működtetett, amelynek jövedelme elegendő volt a létfenntartáshoz. Katonának nem vonult be, hamis papírokkal bujkált az ostromlott fővárosban.

1947-ben ösztöndíjasként Franciaországban, Svájcban és Olaszországban tartózkodott. Hazatérése után 1950-ig a Nemzeti Színház dramaturgja volt, majd 1951-53-ban a Szabad Nép és a Magyar Nemzet újságírójaként dolgozott.

1953-tól visszatért a színházi világba, s előbb 1956-ig a Madách Színházban, majd 1965 és 1975 között Miskolcon, Szegeden és Debrecenben volt dramaturg. 1957 és 1960 között saját műve nem jelent meg, görög, olasz, német, angol és francia darabokat fordított, s a Magyar Nemzetnek írt cikkeket, riportokat. 1960-tól 1970-ig az FTC szakosztályi elnöke volt.

Siker – Szellemek és a Napló

Karinthy Ferenc, a sportember, Naplójában rengeteget ír arról, milyen fontos szerepet játszik életében a sport, a testi, férfias erő: „Pingpong. Egyéniben még mindig állóképes és küzdőképes vagyok, s nyáron Leányfalun, télen Szigligeten vagy itt, mindenkit verek. Vagy ha kikapok is, kimesterkedem a revánsot, és a régi fradista rámenősséggel végeredményben és mindent összeadva – s magamban mindig is összeadom – én nyerek.”

Kötetei közül kiemelkedik a Szellemidézés, amelyben a Karinthy-család bohém, kavargó és sokszínű életébe nyújt betekintést, a háborús élményeit, tapasztalatait felidéző Budapesti tavasz, amelyből 1955-ben Máriássy Félix nagy sikerű filmet is rendezett, a színházi világ történéseit ábrázoló Ősbemutató, a sportélményeket, anekdotákat felelevenítő Ferencvárosi szív, a modern kor elidegenedését tükröző, abszurd Epepe, az 1942 és 1975 közötti korszakot megidéző novellafüzér, a Harminchárom, az 1956-os eseményeket tárgyilagosan, már-már szenvtelenül rögzítő Budapesti ősz.

“Azok az emberek, akik a legnehezebb időkben is képesek voltak az öniróniára, azoknak több esélyük volt a túlélésre.” Karinthy Ferenc

Kiváló irodalmi riportokat is írt, ezek közül a Hazai tudósítások című kötetét tartotta legtöbbre a kritika. Színműveit, egyfelvonásosait (Dunakanyar, Bösendorfer, Gellérthegyi álmok, Gőz) ma is műsorukra tűzik a hazai színházak, s legtöbbjüket több nyelvre is lefordították. Stílusának meghatározó jegye az iróniával, humorral fűszerezett realizmus volt, jól kidolgozott karakterekkel, érdekes cselekménnyel, alapos háttérrajzzal. Több írásából tévé-, illetve mozifilm is készült, így az Ősbemutatóból, a Dunakanyarból, a Házszentelőből, ez utóbbiból Fábri Zoltán Gyertek el a névnapomra címmel rendezett filmet.

Fontos kortörténeti dokumentum az 1967 és 1991 között írott naplója, amelyet 1994-ben három kötetben jelentettek meg. Itt olvasható bejegyzései szerint élete utolsó éveiben egyre megkeseredettebbé vált, idegenkedve szemlélte az irodalmi és közéletet, a modern irodalmi törekvéseket nem értette, az újabb írónemzedékből egyedül Spiró Györgyöt tartotta jelentősnek.

Író, nyelvész és sportember

1968-69-ben New Yorkban és Los Angelesben tartott egyetemi előadásokat, majd 1972 és 1976 között több külföldi írószövetség meghívásának tett eleget, s hosszabb-rövidebb időt töltött Amerikában, a Szovjetunióban, Ausztráliában és Kubában is.

A nyolcvanas években egyre többet utazott Olaszországba, itthon pedig ideje nagy részét Leányfalun töltötte, ott alkotott. Életének utolsó évtizedét beárnyékolta betegsége, erősen depressziós volt, emellett nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott, s dohányzott is. 1992. február 29-én halt meg Budapesten.

Karinthy Ferenc, aki közismerten egész életében a sikeres, népszerű hedonistát alakította, naplója tanúsága szerint folyamatosan súlyos, egzisztenciális szorongásokkal küzdött, és miközben humanistának vallotta magát, embertársairól nem volt a legjobb véleménnyel. 1967-ben írja:

„Attól tartok, az emberiségnek legalább 50-60 százaléka betegesen szadista. Ez a legszörnyűbb népbetegség, és minden boszorkányüldözés, tömeggyilkosság, fasizmus feltétele, lehetősége. Még túl közel vagyunk a ragadozókorhoz, amikor kínzással és gyilkossággal szereztük a táplálékot – a szükséglet kielégítéséhez letéphetetlen reflexként ragadt a kéjérzet. Hány ezer év kell még ezt levetni?”

Írói munkásságáért 1950-ben, 1954-ben és 1970-ben József Attila-, 1955-ben Kossuth-díjat, 1987-ben Karinthy Frigyes emlékgyűrűt kapott, 1991-ben pedig 70. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Zászlórendje kitüntetéssel jutalmazták.