Szombat   Anna, Anikó

Bejelentkezés   Regisztráció

Küldd el e-mailben a "A dal nagyasszonyával dúdolunk" című cikket a barátodnak





  (A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező)

Loading ... Loading ...

A dal nagyasszonyával dúdolunk

Szerző: / 2012. április 24. kedd / Kultúra, Zenevilág   

A “jazzéneklés nagyasszonyának”, Ella Fitzgeraldnak a jelentősége és ismertsége a legnagyobbakéval említhető együtt. Életével kapcsolatban mind a mai napig több kérdésre nem tudjuk a választ, annak ellenére, hogy korának egyik legnépszerűbb muzsikusa volt.

Lady Scat, First Lady of Song – vagyis a dal nagyasszonya – ez volt Ella Fitzgerald. A jazz állt hozzá a legközelebb, de a bluesban és a popzenében is letette névjegyét. Hangja és előadói stílusa abszolút egyedi, senkiéhez sem hasonlítható. Az énekesnő, aki egészen fiatal korától kezdve a pódiumra vágyott, 95 évvel ezelőtt született 1917. április 25-én.

A jazz nagyasszonya

Ella Fitzgerald születési dátuma több változatban is ismert. Egy forrás szerint 1917. április 25-én született, egy másik viszont egy évvel későbbre, 1918-ra teszi az énekesnő születésének idejét. Az utóbbi bibliográfia igen regényes – bár a kor ismerete alapján korántsem valószerűtlen – leírása szerint Ella kisgyermekkorában egy farmon élt Newportban egy szegény család gyermekeként, ahol apja kisegítő munkásként dolgozott.

Példája is bizonyítja, hogy a művészetben is szerepe van a véletlennek. Ella először táncversenyen próbálkozott, de görcsöt kapott a lába. A zsűri – vigasztalásul – biztatta, hogy énekeljen egy dalt. Nagy sikere volt, akárcsak később a harlemi Apollo színházban, ahonnan Chick Webb, a neves jazzdobos “vitte magával” a zenekarába.

Ella Fitzgerald viszont így reagált erre a sajtóban megjelent hivatalos életrajzra: “Először is, ami nem igaz: nem igaz, hogy 1918-ban születtem, ennél két évvel fiatalabb vagyok. Nem igaz, hogy árvaházban nőttem fel; soha életemben be nem tettem a lábam árvaházba. Mindössze annyi közöm volt az árvákhoz, hogy az egyik fellépésem egy hadiárvák számára rendezett jótékony célú hangverseny volt. Itt figyeltek fel rám. Nem igaz, hogy Chick Webb fedezett fel.”

Ami Ella szerint igaz: 1920-ban született, a családi idillt nem igazán ismerte, alig volt két esztendős, amikor az anyja egy portugál származású férfi miatt elhagyta édesapját, és New Yorkba költöztek. Viszont dokumentumok bizonyítják, hogy Ella 1923-ban kezdte meg iskolai tanulmányait – tehát az 1917-es születési dátum a legvalószínűbb -, és előadói tehetsége hamar megmutatkozott: szinte minden iskolai ünnepségen szerepelt.

1936-ban már a hirtelen sztárrá vált Benny Goodmannel készít felvételeket, a siker a magánéletére is hatással volt, Goodman együttesének olasz származású szaxofonosával, Vido Mussóval egymásba szerettek. Tartós kapcsolat azonban a rendszertelen, utazásokkal teli életmód miatt nehezen alakulhatott ki közöttük. Az első igazán komoly szerelme a Count Basie nevével fémjelzett együttes dobosa, Jo Jones volt.

Húszéves volt, amikor a Tisket A Tasket című dalát először énekelte, sikere elkísérte pályáján. “Főnöke” halála után Ella Fitzgerald lett Chick Webb együttesének vezetője. A 40-es években többek között Oscar Peterson zongorista triójával dolgozott. Akkoriban fejlesztette ki a ritmusutánzó, szöveg nélküli improvizatív éneklési stílust, a scatet – Dizzy Gillespie hatására. A 40-es évektől dolgozott Norman Granz producerrel és impresszárióval. Énekelt Teddy Wilsonnal, Ink Spotsszal, Benny Goodmannel, Louis Jordannel – korántsem teljes a névsor.

Az It,s Only a Paper Moon, That,s My Desire, My Happiness, It,s Soon To Know, Baby It,s Cold Outside és más, kissé poposabb darabjai voltak akkori legnagyobb sikerei. Nem távolodott el végleg a jazztől és a bluestól.

Ella Fitzgerald pályájának gyors felívelése után azt lehetett volna várni, hogy a karrier emelkedése folyamatos marad. Hogy ez nem következett be, annak több oka is volt. Időközben új, a kor elvárásainak jobban megfelelő sztárok léptek a színpadra; Frank Sinatráért és Bing Crosbyért rajongott már a tizenéves közönség is. A másik okot Ella szenvedélyesen evett, nem drogokkal, nem alkohollal oldotta fel gátlásait, hanem evéssel. Ennek hatására a csinos, vékony teremtés testes asszonnyá terebélyesedett. Ez a “forma” azonban nem illeszkedett a fiataloknak a kor idoljáról alkotott elképzeléseihez.

Ella Fitzgerald azonban nem adta fel. Az érzelmek kimutatására alapozta fellépéseit, előadásában továbbfejlesztette az armstrongi tradíciót, a scatet a szving ritmusával és a bebop zenei ízével fűszerezte. Ella ismét a sikerlisták élére került, és az 50-es és 60-as években ért pályája csúcsára. George Gershwin, Irving Berlin, Cole Porter és Duke Ellington dalaiból válogatva készítette híres Songbook-sorozatát. A jazz mellett a swing, a bebop, a musical is “jól állt” neki.

E korszak “slágere” volt a Tea for Two, a Smoke Gets In Your Eyes, a How High The Moon, az On The Sunny Side Of The Street, a Lady Be Good és a Basin Street Blues, s részleteket énekelt a Porgy és Bessből. A 60-as években a Lennontól és McCartney-tól is kerültek dalok repertoárjába.

“Számomra mindig rendkívül fontos, hogy érzelmeket fejezzek ki az énekléssel. Nem tagadom, kissé hisztérikus alkat vagyok, bár ha nagyon muszáj, tudom magam fegyelmezni. De ha énekelek, az érzelmek minden gátlás nélkül törnek elő belőlem, úgy, ahogy abban a pillanatban azzal kapcsolatban érzek, amiről éppen énekelek. Néha a szöveg, néha a szöveg, néha a zene hoz lázba, és ezt az állapotot igyekszem kifejezni. Nekem ez a scat. Mivel az érzelmeket gyakran már nem tudom szavakba önteni, azok úgy törnek elő belőlem, mint a beszélni nem tudó kisbabákból a sírás.”

Közös fellépései, felvételei Louis Armstronggal az 50-es és 60-as években szép sikert hoztak, de egyesek szerint túlértékelték együttműködésüket. Fellépett Count Basie-vel is.
A hatvanas években egy Ella Fitzgerald-koncert a világ minden táján igazi társadalmi eseménynek számított. A nevére bármikor megtelt egy-egy színház, hangversenyterem vagy sportcsarnok. Ella nem volt forradalmi alkat, ő “csak” szórakoztatni akart, de azt felsőfokon. A politika nem érdekelte, a hetvenes évek viszont szinte megkövetelték egy előadótól, hogy kötelezze el magát a rebellis hajlamú politizáló művészek oldalán. Fitzgerald nem tette meg, nem is igen tudta, hiszen nem foglalkozott a politikai fordulatokkal, ellenben olyan remek művészekkel lépett fel, mint Count Basie és zenekara vagy Stan Getz, a kiváló tenorszaxofonos.

Bár saját bevallása szerint hamar abbahagyta az iskolai tanulmányait, egyike volt a legműveltebb, legolvasottabb jazzmuzsikusoknak. Egyszer az alábbiakat mondta: “Ha egyetlen perc szabadidőm van, könyveket olvasok, válogatás nélkül. Szeretek jól informált lenni, ismerni akarom a világ régi és új dolgait, szeretek tudni mindenféléről. Ezért aztán valóságos könyvtár a lakásom. Építettem egy villát a Beverly Hillsen tizenhat szobával, melyből nyolcban főképp könyvek kaptak helyet. Olyanok, amelyeket korábban már mind kiolvastam.”

A hetvenes években még aktív maradt, de a nyolcvanas évektől kezdve egészségi állapota megromlott, fékeznie kellett. A hajszolt élet, a sok stressz, a fárasztó utazások, a rengeteg fellépés hatása megtette a magáét, az énekesnőnek problémák voltak a szívével, cukorbetegsége miatt csaknem megvakult, lábát amputálták, majd a szívét műtötték. Ella mama, ahogy pályája vége felé nevezték, 1993-ban adta utolsó koncertjét New Yorkban, majd visszavonultan, betegen töltötte utolsó éveit Beverly Hills-i otthonában. 1996. június 15-én a jazzéneklés egyik legnagyobb csillaga halt meg Beverly Hillsben.

Fitzgerald óriási szerepet vállalt a jazz népszerűsítésében. Több száz lemeze jelent meg 57 évi pályafutása alatt és halála után. A CD-korszakban is ontották az új kiadásokat, válogatásokat. Díjakkal lehetetlen kifejezni művészi jelentőségét, de meg kell említeni 13 Grammy-díját. Bekerült a Nesuhi Ertegunról elnevezett Jazz Dicsőségcsarnokba.

Bejárta világot, rangos fesztiválokon lépett fel Montreux-től Newportig. Kétszer koncertezett Magyarországon.  Lemezeit, díjait, filmfelvételeit, kosztümjét és más személyes tárgyait az Amerikai Történelem Nemzeti Múzeum állandó kiállítása őrzi.