2017. április 30.  Vasárnap
Közepesen felhős 12 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. április 30.  Vasárnap   Katalin, Kitti
Közepesen felhős 12 °C Közepesen felhős

Gróf Széchenyi Zsigmond története

Struensee, a felnégyelt tudós

Zsivago doktor eltitkolt szerelme

“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete

Gróf Széchenyi Zsigmond története  
Ötven éve, 1967. április 24-én hunyt el gróf Széchenyi Zsigmond világjáró vadász, népszerű vadász- és útikönyvek szerzője.
Struensee, a felnégyelt tudós  
245 éve, 1772. április 28-án fejezték le Johann Friedrich Struensee grófot, Dánia "titkos kabinetminiszterét", aki a világon elsőnek írta le a száj- és körömfájás kórisméjét.
Zsivago doktor eltitkolt szerelme  
Olga Ivinszkaja, egy irodalmi újság szerkesztője 1946-ban ismerkedett meg Borisz Paszternakkal, akit akkor már jó ideje foglalkoztatott a Zsivago doktor. A találkozásból hamar szerelem lett.
“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete  
525 éve, 1492. április 8-án halt meg Lorenzo Medici, az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakja és mecénása, Firenze uralkodója.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A Folies Bergere bája című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A Folies Bergere bája

Szerző: / 2016. november 30. szerda / Kultúra, Teátrum   

Jules Cheret: Folies-Bergère plakát, 1877 (Fotó: Wikipédia) 1886-ban mutatták be az első revütáncot Párizs és az egész világ egyik leghíresebb mulatójában, a Folies Bergere intézményben.

1869. május 1-jén nyílt meg Párizs és az egész világ egyik leghíresebb mulatója, a Folies Bergere. Az intézmény fénykorát a múlt század fordulóján élte, de ma is eredeti helyén működik.

A varieté épületét a kor kedvelt építésze, Plumeret a londoni Alhambra színház mintájára operaházként álmodta meg. Kezdetben a Folies Trevise nevet kapta, utalva az intézmény jellegére (a folies jelentése mulatóhely) és helyére (a rue de Trevise sarkán áll az épület). 1872-ben azonban névváltoztatásra kényszerültek, mert az előkelő családból származó Duc de Trévise zavarba ejtőnek találta, hogy személyét a közönség egy mondén hellyel társítsa. A tulajdonosk végül egy szomszédos utca, a rue Bergere mellett döntöttek (a szó az ez esetben pásztorlánykát jelent).

Édouard Manet - A Folies-Bergeres bárja, 1882 (Courtauld Institute of Art)

Kezdetben könnyen emészthető, rövid operákat, pantomimelőadásokat mutattak be, majd áttértek a varietéműsorokra. Felléptek akrobaták, kígyóbűvölők, bokszoló kenguruk, idomított elefántok, a világ legmagasabb embere és egy “görög herceg”, akinek a reklám szerint büntetésképpen borították egész testét tetoválással, mert megpróbálta elcsábítani a perzsa sah lányát. A mulatóhely hírnevéhez hozzájárult, hogy Manet 1882-ben híres képet festett a Folies Bergere bárja címmel, amelyen egy italok felszolgálásával foglalkozó kisasszony, alakjának a tükörben visszaverődő látványa és a háttérben a vendégek tarka forgataga látható.

1886-ban mutatták be az első revütáncot, amely hiányos öltözetű lányokkal és pazar színpadi látvánnyal bűvölte el a közönséget. A következő években a táncosnők egyre kevesebb ruhát viseltek, ezzel fordított mértékben lett egyre nagyobb a siker. Esténként 40 különböző színpadi kép, több mint ezerféle kosztüm varázsolta a színpadra egzotikus, távoli országok rejtélyekkel, titkokkal telített izgalmas világát, csak a kiszolgáló személyzet száma 200 körül mozgott.

A Folies Bergere sikerében tevékeny részt vállalt a magyar születésű Michel Gyarmathy, aki a második világháborútól volt a szórakozóhely művészeti igazgatója és rendezője. A közönség soraiban is sok híresség fordult meg, rendszeres látogatója volt baráti körével a festő Henri de Toulouse-Lautrec és Édouard Manet.

Joséphine Baker revüsztár a Folies Bergère mulatóban (Fotó: listal.com)

A mulató színpadán megfordultak a szórakoztatóipar elmúlt évszázadának legendái, fellépett itt Maurice Chevalier, Charlie Chaplin, Mistinguett, Joséphine Baker, Charles Trenet, Edith Piaf, Jean Gabin, Dalida és mind közül a leghíresebb, Josephine Baker. A Bronz Vénuszként emlegetett afroamerikai táncosnő banántánca, melyben testét egy banánszoknya igyekezett inkább kevesebb, mint több sikerrel leplezni, a mulató védjegye lett.

De a Folies a jelek szerint kifáradt, nem igazította át látványos, a kosztümök tobzódásával és a fedetlen keblek villogásával csábító revüit, holott időközben kemény versenytársai támadtak. A párizsi szakértők szerint – bár ezek kevesen vannak, hiszen a nagy revüszinházak közönsége többnyire a tuistákból tevődik össze -, a Lido-ban látványosabbak voltak a tablók, a Crazy Horse lányai sokkalta meztelenebbek voltak, a Millionaire intimebb volt, a Paradis Latinban jobb volt a koreográfia.

A nagy múltú revüszínház a 20. század végén anyagi gondokkal küszködött, ezért az igazgatóság úgy döntött, hogy – átmenetileg – átmenetileg becsukja kapuit. Az indoklás szerin csupán arról volt szó, hogy a már 1987 óta futó show-műsorát, a “Folies en folies” című programot nem folytatja, viszont a jövő évben új nagy revüvel nyílik meg újra a színház. Ekkor a társulat jó részét szélnek eresztették, csupán húsztagú stáb maradt meg. Végül 1993-ban az intézmény új vezetősége, egy teljesen új, a hagyományok előtt is tisztelgő revüvel tért vissza, és azóta is várja a szórakozni vágyó közönséget. Csaknem minden és mindenki új lett azóta a revüben: a rendkívül látványos és igen modern jelmezek tervezője, a koreográfus, a zeneszerző, a világosítás tervezője, újak a táncoslányok, az énekesek, az artisták, az illuzionisták, a revütáncos fiúk helyébe pedig body-buildingező izompacsirták lépnek a színpadra.

A Folies Bergere ma is féltve őrzi hagyományait, a revük címe ma is mindig 13 betűből áll és nem maradhat ki belőle a “Folies” szó.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek