2017. január 20.  Péntek
Pára -13 °C Pára
Rovatok
2017. január 20.  Péntek   Fábián, Sebestyén
Pára -13 °C Pára
A.A. Milne és fia, Christopher Robin Milne Micimackóval (Fotó: babelio.com)

A. A. Milne, a Micimackó írója

Majdnem 20, Bárka, Szkéné (Fotó: Schiller Kata)

“Ez lesz-e lakóhelyünk?”

Mikszáth Kálmán (1847-1910) író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő porték (Fotó: PIM, Cultura.hu)

Mikszáth Kálmán társaságában

Molière, Jean-Baptiste Poquelin francia drámaíró, színész, rendező (1622-1673) (Fotó: Wikipédia)

Harpagon “atyja”, Molière

A. A. Milne, a Micimackó írója  
"Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell." Százharmincöt éve, 1882. január 18-án született Londonban Micimackó "szülőatyja", A. A. (Alan Alexander) Milne.
“Ez lesz-e lakóhelyünk?”  
A Majdnem 20 mélyebb hatását akkor érezteti, mikor könnyeinket törölgetve elhagyjuk a nézőteret és marad időnk elgondolkodni. Nehéz kérdéseken: vajon mikor döngessük a falakat, mikor rázzuk az öklünket?
Mikszáth Kálmán társaságában  
170 éve, 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán Mikszáth Kálmán író, újságíró, akadémikus, a magyar kritikai realista próza nagymestere, aki vallotta: “Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól."
Harpagon “atyja”, Molière  
"Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik, / Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig." 395 éve született Jean-Baptiste Poquelin francia drámaíró, színész és rendező, akit Molière néven ismert meg a világ.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A háborúk áldozatai című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A háborúk áldozatai

Szerző: / 2016. január 13. szerda / Kultúra, Teátrum   

Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei a Katona József Színházban. Rendező: Zsámbéki Gábor (Fotó: Szilágyi Lenke) A Kurázsi mama és gyermekei retinába égő színházi élmény még akkor is, ha újítóbb szellemű Katona-előadást is láttunk már Zsámbéki Gábor Brecht-interpretálásánál. Hegedüs Barbara beszámolója.

Kurázsi mama és gyermekei a Katona József Színházban

Bertolt Brecht színdarabja a brechti művészetmodell, az epikus színház ékköve, és talán a leghíresebb példa az elidegenítő elemekkel, V-effektekkel dolgozó színházelmélet értékes művészi produktummá válására. Zsámbéki paradigmatikus rendezése teljes összhangba kerül a német drámaíró törekvéseivel: mi, nézők keveset érzünk, inkább gondolkodunk, nem vonódunk be a látottakba, szembehelyezkedünk a cselekménnyel (tényleg kedvünk támad sürgősen beavatkozni a világ rossz irányba zakatoló menetébe), és pontosan tudjuk, hogy ami előttünk zajlik, csupán a valóság reprezentációja.

Néhány példa. A közönség a felgyújtott nézőtéri lámpák fényénél még bőven csacsog, perecet ropogtat és nyomkodja a mobilt, mikor a színészek már rég sürögnek-forognak a színpadon: Elek Ferenc zsörtölődik és kiabál, mások a hangszerüket hangolják, öltözködnek, készülnek a fellépésre, akár egy vándortársulat. Megkezdődik az előadás, a színtér kopott barnába, szürkébe öltözik, hisz háború van, mély álmot alszanak a színek. Az elidegenítő effektusok végigkísérik a darabot: a színészek cserélgetik a szerepeket, egyik gúnyából a másikba ugranak (nemegyszer a közönség szeme láttára), vagy dolgavégezetten ücsörögnek és a többiek játékát figyelik – nem szokatlan módszer ez a Katonában, nemrég a Részegekben is hasonlót láttam. A színészek szolgáltatják a zenét is, gitároznak, dobolnak, harmonikáznak, közben a közönséget mustrálják: talán nem tévedek nagyot, ha arra tippelek, ez rendezői utasításra és nem személyes kíváncsiságból történik. Az előadást meg-megtörik a songok, a narráció – a színészek egy dokumentumfilm aláfestő szövegéhez méltón, pedánsan tájékoztatnak minket a történelemben zajló változásokról, miközben szavaikat nemegyszer komikus hatású háttérvetítés kíséri. A díszlet jelzésszerű – emlékezetes az előadás felütésében árválkodó kis makettszekér -, a szereplőktől való nézői távolságtartás szinte maradéktalanul megvalósul.

Fullajtár Andrea alakítja Kurázsi mamát, a hipokrita magatartással nem vádolható markotányosnőt, aki a harmincéves háború által tépázott éhezőkön nyerészkedik. Kurázsi – eredeti nevén Fierling Anna – a fegyverek dörgésében értelmet, pénzkereseti lehetőséget talál, nem mellékesen mindent elkövet, hogy három gyermekét átmentse a világégésen. Ebből azonban csak szegény, hajszolt magát képes életben tartani: a világ s önmaga kicsorbult erkölcse, a magánhasznú kapzsiság a három utódot – különböző módozatokon – pusztulásra ítéli. Brecht a második világháború kapujában, 1939-ben vetette papírra a drámát, de 2015-ben is épp elég helyen ropognak a fegyverek ahhoz, hogy értsük, miről beszél, nem szólván a kisember túlélési képességeiről és mások szenvedéséhez viszonyuló végtelen közönyéről, melynek ábrázolásához még csak nem is szükségeltetik a háborús háttér.

Fullajtárt a színészek istene is erre a szerepre teremtette, hiába lepődünk meg az életkorán az első pillanatban: remek választás tejeskávébarna bőrdzsekije (jelmez: Szakács Györgyi), a hosszú, lebbenő ruhadarab összefoglal, tömören jellemez egy egész személyiséget. Kurázsi döngő léptekkel közlekedik, edzett, szuggesztív, karcos hangú és férfias magabiztosságában is vonzó asszony: gyakran le-lepillant a nézőtérre jelezvén, hogy szerepben van, s megfelelő követési távolságot tart figurájától. Életfilozófiáját, ha életekbe kerül is, jellemfejlődés nélkül vonszolja magával, s bár korábban fiatalos arca letörölhetetlen ráncokba gyűrődik lánya halála után, a túlélés maga alkotta szabályait követve egyedül hurcolja tovább a böhöm ekhós szekeret. Végig fogva tart és nehéz az előadás után alakjának emlékétől szabadulni, akkor is, ha szeretni egy percig sem tudtuk.

Galéria – Kurázsi mama és gyermekei

Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei a Katona József Színházban. Rendező: Zsámbéki Gábor (Fotó: Szilágyi Lenke)

A többi színész is emlékezetes alakítást nyújt, főként a néma Kattrin (Pálos Hanna) telepszik meg a néző emlékezetében, akinek belső érzelmi tombolása minden vonására kiül, s néha olyan közel kuporog a színpad széléhez, hogy az első sorokban ülők számára mozgékony arca szinte filmszerűen, premier plánban érvényesül. Hozzá kötődik az előadás csúcspontja, amikor egy ponyvákból csavart díszlet tetején trónolva, fittyet hányva a halálos fenyegetésekre rendületlenül üti a mennyezetet egy vasdarabbal. Az álomba dermedt várost figyelmeztetné az ellenség közeledésére, míg le nem lövik, s ő holtan zuhan lefelé a ponyvacsúszdán a semmibe.

Pálos Hannán kívül talán Elek Ferenc és Fekete Ernő kapta a legjelentősebb szerepeket. Elek félénknek tűnő, de jól ügyeskedő-lavírozó tábori papot alakít, Fekete Ernő játékstílusa a nimolista szakács szerepében karikaturisztikusan elrajzolt, amire pipája és bizarr kalapja még rátesz egy lapáttal. Vészjóslóvá és nyugtalanítóvá nem akkor válik, mikor fény derül szélhámos, szoknyapecér mivoltára, hanem Kattrin félresöprési kísérleténél. Fekete játéka ekkor komorabb tónusba fordul, s véd- és dacszövetségesének választás elé állításánál a közönség erkölcsi ítélete őrajta csattan.
Zsámbéki előadásában minden a helyén van. Stílusosan korrekt, szikáran hagyománytisztelő a Kurázsi mama: néhány újításkényszerben szenvedő néző elégedetlenkedhet a tradicionálisabb megközelítés miatt, Brecht mindenesetre elégedetten csettintene.

Hegedüs Barbara

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek