Kedd   Orsolya

Bejelentkezés   Regisztráció

Küldd el e-mailben a "A hagyományoktól távol: Joan Miró" című cikket a barátodnak





  (A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező)

Loading ... Loading ...

A hagyományoktól távol: Joan Miró

Szerző: / 2013. április 20. szombat / Kultúra, Képzőművészet   

Joan Miró (Forrás: joanmiro.com)A 20. század egyik festőóriása, neve Pablo Picasso, Salvador Dalí, Juan Grist és Paul Klee mellett szerepel, de stílusa és egyénien visszahúzódó életmódja különbözött kortársaiétól. A modernisták első generációs mesetere, Joan Miró ma is óriási hatással bír minden művészeti ágra.

Joan Miró, akit ma a 20. század egyik legnagyobb hatású művészének tekintenek, soha nem kötelezte el magát teljesen a szürrealista mozgalom mellett, mégis rendszerint azzal együtt emlegetik. Mivel csendes és magánykedvelő ember volt, gyakran alkatilag félénknek nevezte őt néhány más szürrealista, igazságtalanul gúnyolva. Miró színes, egyszerre játékos és komoly világával egyszerűen kitűnt, más volt.

“Én nem találok ki semmit, én mindenre rátalálok.”

Joan Miró (Forrás: joanmiro.com)Joan Miró katalán festő, grafikus, szobrász és keramikus 120 éve, 1893. április 20-án született Barcelonában egy jól menő aranyműves-lakatos  legidősebb gyermekeként. az iskolában, ahogy később ő maga mondta, “igencsak gyönge tanuló” volt, “csendes, vagy inkább szófukar és álmodozó”.  Gyermekkorában csak az iskola utáni rajzszakkört élvezte:

” A szakkör olyan volt számomra, mint egy vallási ceremónia. Mielőtt megérintettem volna a papírt vagy a ceruzákat, gondosan kezet mostam. A művész szerszámai szent tárgyak voltak a szememben, s úgy dolgoztam, mintha egy rítusban vennék részt.”

Képzőművészetet tanult, és – szülei kívánságára – kereskedelmi iskolába járt. A család szerint nem volt művészi tehetsége, így kötelezték, hogy egy hivatalban dolgozzon; erre az időre a festészettel is fel kellett hagynia, de az ottani munka annyira megviselte, hogy megbetegedett, előbb súlyosan depressziós lett, majd tífuszos lázat kapott. Szülei montroigi birtokukra vitték, hogy felépüljön.
Betegségének köszönhetően szülei végre megengedték, hogy saját útját járja. 1912-ben visszatért Barcelonába, és beiratkozott a Francisco Galí festő (aki Picasso és Dalí mestere is volt) által vezetett művészeti iskolába, ahol 1915-ig tanult. 1913-ban már saját műtermet bérelt és megfestette első önálló műveit. Ebben az időben buzgón olvasta a krotárs francia avantgárd költők műveit, különösen Pierre Reverdyt és Guillaume Apollinaire-t szerette.

A hagyományoktól messze

A hagyományoktól független látásmódú művész volt, képein a metaforikus kifejezés lehetőségeit kereste. Művészete sokban közös a dadaistákkal és szürrealistákkal. Nagy hatással volt rá Picasso és Juan Gris kubizmusa, valamint a Fauves (Vadak) festői csoport élénk színvilága is. 1915-1919 között tájképeket, aktokat, portrékat festett. Leginkább a tömegek és a színfoltok ritmikája, kölcsönhatása érdekelte.

Első kiállítását 1918-ban rendezték Barcelonában. 1919 után művein fokozatosan lebontotta a tárgyak természetes összefüggéseit, s egy új, misztikus rendszer szerint rakta össze őket, amelyből kísérteties látomások keletkeztek. A Kilátás Montroigra és A farmer felesége című képeinek látásmódja a realista és kubista formák mellett más stílusjegyeket is visel. Paul Klee svájci festő és mások nyomán a húszas években álomképeket festett, amelyeken a vonalas alakzatok és színfoltok szinte véletlenszerűen állnak össze. A különös, intuitív jelentésű formák teljes kötetlenségben helyezkednek el képein (A harlequin karneválja, Anyaság, Triptichon, Paletta).

Joan Miró: A harlequin karneválja, 1924-1925

1924 környékén Miró kezdett eljárogatni az André Breton körül kialakult társaság szürrealista összejöveteleire, noha nem érezte elkötelezve magát mellettük. Felkérték Mirót, vegyen részt az első szürrealista kiállításon, már eléggé ismert lett a neve ahhoz, hogy egyre több felkérést kapjon. 1929-ben feleségül vette Pilar Juncosát, aki egy régi mallorcai család leszármazottja volt. A házasság szilárd és tartós kapcsolat lett: Pilar intézte Miró ügyes-bajos dolgait, szeretetet és biztonságot nyújtott neki, de kevés érdeklődést mutatott a művészet iránt – ez a megosztás tökéletesen meg is felelt a férfinak. Továbbra se volt gazdag, de a nevét már ismerték, s 1930-ban megrendezhette első amerikai kiállítását.

A harmincas években látóköre kitágult, balettek díszleteit és jelmezeket, falikárpitokat is tervezett, majd faliképeket festett. A monumentális műfajok felé fordult. A spanyol polgárháború idején Párizsban készült képei démoni erővel érzékeltetik a kor borzalmait és félelmeit. 1937-ben a párizsi világkiállítás spanyol pavilonja számára készített faliképe erős társadalombírálatot rejtett magában.

Konstellációk

A II. világháború alatt hazaköltözött, ekkor festette Konstellációk című sorozatát, a teremtő erő és a világegyetem együttműködésének szimbólumait. Munkája menedéket nyújtott számára a külvilág eseményei elől: “Óriási szükségem volt a menekülésre. A szó szoros értelmében magamban kerestem a nyugalmat. Ekkor az éjszaka, a zene és a csillagok voltak képeim elsőszámú ihletforrásai.”

Joan Miró: Madár által körberepült nők, 1941 (joanmiro.com)Barátjával, Joan Artigas keramikussal igen kifejező kerámiákat is készített. 1948-tól ismét felváltva élt otthon és Párizsban, ekkor készült festményein a nő, madár és csillag motívumai meghatározóak, szobrain a spontaneitás mellett az aprólékos kidolgozás is helyet kapott.

1954-ben a velencei Biennálé Nagydíját, a párizsi UNESCO-székház kerámiafalával 1958-ban a Guggenheim-alapítvány nagydíját nyerte el. Több szürrealista költő kötetét, köztük Alfred Jarry francia drámaíró Übü királyát illusztrálta. 1962-ben rendezték meg Párizsban összegyűjtött műveinek kiállítását. José Louis Sert spanyol-amerikai építész óriási műtermet épített számára Mallorcán.

Miró Barcelonában és Mallorcán egy-egy művészeti alkotóműhelynek szánt alapítványt hozott létre. Késői művein az irónián át bölcsesség sugárzik, alakjai és hátterei is végletesen leegyszerűsödnek, képein a kék háttérre felrakott foltok és vonalak uralkodnak. Palma de Mallorcán olyan életet élt, ami hozzá való volt: hosszú órákat töltött magányosan a műtermében, nagyon kevés emberrel érintkezett, nem érdekelte a politika, a közélet, csak igen ritkán látogatott el Párizsba.

Szórványos öregkori megnyilatkozásainak egyike alkalmával Picassót bírálta, amiért szerinte mániákusan kereste a közszereplés lehetőségeit, s amiért szerette magát középszerű emberekkel körülvenni. Ekkoriban Picasso halálát követően kétségtelenül ő volt a modernisták első generációjának két vagy három nagy túlélője közül az egyik: csak Chagall és Dalí neve jöhetett szóba az övé mellett.

1980-ban Spanyolország képzőművészeti aranyérmével tüntették ki. Ő rajzolta az 1982-es spanyolországi labdarúgó vb emblémáját, egy narancsember focistát. 1983. december 25-én, 90 évesen halt meg Palma de Mallorcán. Barcelonában, a Montjuich hegyen fekvő temetőben helyezték örök nyugalomra. A hegyen található a Miró alapítvány múzeuma is, ahol a mester műveinek gyűjteménye látható.

Joan Miró: Kék I.; Kék II.; Kék III., 1961 (Forrás: joanmiro.com)

Felhasznált irodalom:
Janis Mink: Miró, Taschen/Vince Kiadó
Joan Miró (1893-1983): A kiállítás albuma

Kapcsolódó cikkek