„A hígvelejűek nyilván úgy hitték, mihelyt partra érnek, belebotlanak a kincsbe…” 165 éve született Robert Louis Stevenson skót regényíró, esszéista, költő, A kincses sziget és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde szerzője.
Robert Louis Balfour Stevenson 1850. november 13-án született Edinburgh-ban. Mérnökcsaládból származott, és neki is ezt a pályát szánták, de végül jogot tanult, igazából azonban az irodalom érdekelte, és már egyetemistaként cikkei jelentek meg. Az ügyvédi vizsga letétele után Franciaországba utazott, ahol beleszeretett a férjezett és kétgyermekes amerikai Fanny Van de Grift Osbourne-ba. 1878-ban Kaliforniába utaztak, ahol az asszony elvált férjétől, 1880-ban összeházasodtak, majd visszatértek Skóciába.
„A hígvelejűek nyilván úgy hitték, mihelyt partra érnek, belebotlanak a kincsbe, mert szempillantás alatt mindnek elpárolgott a mogorvasága, és olyan éktelen hurrázásba fogtak, hogy csak úgy visszhangzott belé a környék. A madarak megint fölhussantak, és rikoltozva röpködtek a fakoronák fölöt.” (Robert Louis Stevenson: A kincses sziget)
Az író egészségi állapotának időnkénti rosszabbodása miatt sokat utazott, kereste a gyógyuláshoz szükséges klímát. 1881-ben a svájci Davosban töltött hosszabb időt, ekkor írta meg mindmáig talán legolvasottabb regényét, az ifjúsági irodalom egyik klasszikusát, A kincses szigetet. Kalózokról, elásott kincsekről sokat olvashat az ember. Ha Stevenson A kincses szigetét nem olvasta, mégsem tudja, milyen is az igazi kalózregén. Páratlan feszültség, egymást kergető fordulatok jellemzik ezt az izgalmas regényt, a kalandos-romantikus irodalom klasszikus alkotását. Stevenson a fia kedvéért kezdett bele Jim Hawkins és John Silver históriájába – ezért ifjúsági regény a szó szoros értelmében A kincses sziget. Ámde ifjúsági azért is, mert megjelenése, 1884 óta nemzedékek olvassák, fiatalok és öregek egyaránt, mindenkor izgalommal, örömmel és egyformán fiatalos lelkesedéssel. Hazánkban Bocz András, Majtényi Zoltán és Devecseri Gábor fordításában is megjelent a regény.
1882 őszén Dél-Franciaországban, Hyeres-ben telepedtek le, ahol Stevenson megírta a magyarul Gyermekkert címmel megjelent verseskötetét, ennek költeményei – Milne költészetéhez hasonlóan – a felnőtt szemszögéből próbálják felidézni a gyermekkor érzéseit és benyomásait. Hyeres-ben kezdte írni romantikus történelmi kalandregényét is A fekete nyíl címmel.
„Az arany közvetlen közelségében mintha minden elfelejtődött volna; ígérete és a doktor figyelmeztetése a múlté volt, s én egy percig sem kételkedtem benne, hogy azt reméli, megszerezheti a kincset, az éjszaka leple alatt felkutatja a Hispaniolá-t, minden becsületes torkot elvág a szigeten, és úgy hajózik tova, ahogyan eredetileg is tervezte: bűnnel és vagyonnal rakottan.” (Robert Louis Stevenson: A kincses sziget)
Egy fenyegető kolerajárvány miatt 1884-ben az angliai Bournemouth-ba utaztak. Itt kötött barátságot Henry James-szel, a neves amerikai íróval, aki nagyra értékelte barátja tehetségét, Flaubert formai igényességének és Dumas zseniális meseszövésének találkozását vélte felfedezni Stevenson írásművészetében. Bournemouth-ban állapota rosszabbodott, egyre gyakoribbá váltak lázrohamai.
Az egyik ilyen rohamot követő álomban született meg benne Dr. Jekyll és Mr. Hyde, és azonnal le is jegyezte történetüket; hihetetlen intenzitással tíz hét alatt megírta a regényt. Az izgalmasan misztikus, olykor hátborzongató mű, amely egy önmagán kísérletező orvos történetében az egyén erkölcsi kettősségének biológiai-pszichológiai problémáit elemzi, páratlan sikert aratott: 1886-ban néhány hónap alatt 40 ezer példányban kelt el Angliában. Sikerére jellemző, hogy több filmes és színpadi feldolgozás is készült belőle.
1887-ben Amerikába utazott, egy ideig a Scribner’s magazin számára írt esszéket. 1888-ban családjával kibérelt egy vitorlást, amellyel a déltengeri szigeteket látogatták sorra, majd hosszabb időt töltöttek Ausztráliában. 1890 októberében Szamoa szigetére költöztek, ahol Stevenson végre megtalálta a megfelelő klímát és körülményeket.
Lankadatlan szorgalommal dolgozott több regényen is egyszerre, de sem A hermistone-i bukógát, sem a St. Ives című munkáját nem tudta befejezni; 1894. december 3-án apiai otthonában meghalt. Halálát végül nem az oly sok szenvedéssel járó tüdőbaj, hanem agyvérzés okozta.
