2017. április 23.  Vasárnap
Havas eső 1 °C Havas eső
Rovatok
2017. április 23.  Vasárnap   Béla
Havas eső 1 °C Havas eső

Jack Nicholson 80

Mindennapi magányunk

Bram Stoker, aki híressé tette Vlad Tepest

Isaac Asimov, a sci-fi mestere

Jack Nicholson 80  
Április 22-én lett 80 éves Jack Nicholson háromszoros Oscar-díjas, maró gúnyt és iróniát sugárzó, provokatív kiszólásairól híres színész.
Mindennapi magányunk  
Szabó Istvánt nagy hatású filmjeiben foglalkoztatta már a szerelem lélektana, a diktatúra természetrajza, a művészet és a hatalom bonyolult viszonyrendszere. Simon Stephens Távoli dal című monodrámáját Józan László játszhatta el a Vígszínházban.
Bram Stoker, aki híressé tette Vlad Tepest  
95 éve, 1912. április 20-án halt meg Bram Stoker, Drakula alakjának megteremtője, aki Henry Irving színésszel és Vámbéry Ármin orientalistával történt beszélgetései alapján alkotta meg Drakula énjét.
Isaac Asimov, a sci-fi mestere  
Huszonöt éve, 1992. április 6-án hunyt el Isaac Asimov orosz származású amerikai író, aki több mint ötezer kötetet írt vagy szerkesztett.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A kor szelleme című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A kor szelleme

Szerző: / 2017. február 28. kedd / Kultúra, Teátrum   

A Bernhardi-ügy - Gálffi László és Mácsai Pál, Örkény Színház (Fotó: Gordon Eszter) A történelem mifelénk a hazugság és a sunyi gazsulálás tanítómestere, az egyéniség tönkretételének művésze, a tömegek ostoba előítéleteinek kiszolgálója.

A Bernhardi-ügy az Örkény István Színházban

Maguk nem veszik figyelembe a kor szellemét, fakad ki többször Ebenwald sebészprofesszor (Für Anikó), a kórház igazgatóhelyettese, aki történetesen a klerikális párt vezetőjének felesége. Porunk is a korszellemnek szolgál: a Zeitgeist a markáns egyéni véleményeknek nem kedvez, ő szabja meg az események folyását a makacs tények helyett is. Arthur Schnizler A Bernhardi-ügy című darabját Ascher Tamás rendezésében láthatjuk az Örkény Színházban.

Dr. Bernhardi, a bécsi Erzsébet klinika igazgatója (Mácsai Pál) finom, de határozott kézmozdulattal megakadályozza, hogy egy haldokló, fiatal teremtésnek feladják az utolsó kenetet. Úgy gondolja, a lánynak jár a szép halál, az utolsó percek eufóriája, amikor azt hiszi, hamarosan meggyógyul és hazamehet, gazemberség lenne őt ebből az álomvilágból egy fekete csuha berontásával felébreszteni. Franz Reder, a pap (Nagy Zsolt) más véleményen van, a döntés a klinika többi dolgozóját is megosztja. A korszellemet azonban nem érdeklik az egyéni vélemények, a valóság meg végképp nem. A korszellem azon az állásponton van, hogy a keresztény értékrend a követendő menetirány, Bernhardi pedig zsidó, a kórházakban és úgy általában az életben is túl sok a zsidó, úgyhogy ha egy zsidó egy pap útjába áll, az valójában az értékrendek harca: orv támadás a hivatalos közerkölcs ellen.

A Bernhardi-ügy,  Örkény Színház (Fotó: Gordon Eszter)

Bernhardi és a plébános afférja lappália csupán, mégis országos méretű hisztériává növekszik. A társadalmi közérzet a tényeket szőnyeg alá söpri, a professzor, a pap és a szemtanúk személye és véleménye, magánbűne, ellenszenve vagy szimpátiája teljesen mellékes. Annak a szava számít, aki a korszellem pártján áll, aki ebben a tragikomikus – és egyedi – esetben a fajok és értékek szimbolikus harcát véli felfedezni. A pártvezető-feleség, a Bernhardit nem kedvelő nőgyógyász-professzor (Csuja Imre), és mindenekelőtt a változó közhangulatban ügyesen lavírozó vallás-, közoktatás- és egészségügyi (sic!) miniszter (Gálffi László) ők, minden korszak jellegzetes alakjai, a közhangulat lelkes követői és alázatos szolgálói, akik saját pecsenyéjüket ragyogó arccal sütik ropogósra a korszellem lobogó tüzénél.

Az alkotók jelentősen húztak a majd kétszáz oldalas darabon: kinyesték a gazdagon burjánzó kapcsolati szálakat, s a történetet az alapkonfliktusra redukálták. Ascher Tamás koncepciója lényegében működik, kivéve néhány mellékszereplőt: ebben a zanzásított formátumban nincs igazán helye Bernhardi fiának, Oskarnak (Szabó Sebestyén László), aki kurtán-furcsán kimarad a szövődő konfliktusokból (Mit akartak az ő figurájával jelezni? Hogy Bernhardi sem képes kivonni magát az urambátyám-szemlélet alól?). Bernhardi kegyeltjéről, dr. Wengerről (Máthé Zsolt) is szerettünk volna többet megtudni, ahogy a műhiba miatt egzisztenciáját féltő, a potentátok előtt földig hajbókoló vidéki orvos, Dr. Feuermann (Némedi Árpád) szerepe is hanyagul skiccelt, felemás maradt.

A Bernhardi-ügy, Örkény Színház (Fotó: Gordon Eszter)

A Bernhardi-ügyben amúgy igazán senkivel sem lehet azonosulni. A kórházigazgató (Mácsai lendületes alakításában) következetesen képviseli vitatható álláspontját, miközben rosszul palástolt ellenszenvvel viseltetik a papság intézménye iránt. A plébános saját rendjének biztonságára hivatkozik Bernhardi előtt, amikor a bíróságon nem áll ki véleménye mellett (arra jut, hogy a maga szemszögéből mindkettejüknek igaza van). Dr. Löwenstein (Takács Nóra Diána), Bernhardi álláspontjának szilaj védelmezője elfogult és agresszív, a védőügyvéd, Goldenthal (Bíró Kriszta) álságos és képmutató, Bernhardi kollégái túl bizonytalanul állnak a saját lábukon. Egyszóval: emberek, nem hősök. S ha a kor szelének iránya megváltozik, szélkakas módjára vele fordulnak ők is.

Az egyterű díszletben (mely csekély változtatásokkal hol kórháznak, hol Bernhardi rendelőjének, hol a miniszter székhelyének neveztetik ki) Mácsai és Gálffi László valósággal sziporkáznak, ahogy az egész társulat nagy kedvvel vesz részt a groteszk mókában. Különösen Für Anikó élvezetes a gőgös, mézesmázas kígyó szerepében, de vétek lenne említetlenül hagyni Znamenák istvánt vagy Vajda Milánt. Egyedül Nagy Zsolt alakítása lóg ki a névsorból: szokatlan őt ilyen szerepben látni, s egyelőre mintha nem is találná pontosan a figurán a kapaszkodókat.

Schnitzler 1912-es műve Bécsben játszódik, az előadás mégsem letűnt, elaggott idők korszellemének lenyomata. A történelem mifelénk a hazugság és a sunyi gazsulálás tanítómestere, az egyéniség tönkretételének művésze, a tömegek ostoba előítéleteinek kiszolgálója. Ismerős világra csodálkozhatunk rá, mely, legyünk bár húsz vagy hetven évesek, számtalan nyomasztóan otthonos panelt kínál az elmúlt évtizedek közéleti fonákságaiból – tessék választani. A Bernhardi–ügy üdítően gonoszkodó darab, de azért nem A nép ellensége: megrázó tragédiától ezúttal nem kell tartanunk.

A kényelmetlen érzést azonban mégis fokozza a történelmi utód okossága. Schnitzler 1912-ben még nem, mi viszont már tudjuk, hova vezet az a politika által is megtámogatott közhangulat, mely úgy véli, a kórházakban túl sok zsidó dolgozik. Leegyszerűsítés volna a darabot kizárólag ebben a kontextusban értelmezni, A Bernhardi-ügy mégis korai vészcsengőként, az európai pszichén ejtett legsúlyosabb seb előjelzőjeként is felfogható: úgy nevetünk rajta nagyokat, hogy közben a hideg futkos a hátunkon.

A Bernhardi-ügy, Örkény Színház (Fotó: Gordon Eszter)

Hegedüs Barbara

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek