2017. szeptember 25.  Hétfő
Pára 9 °C Pára
Rovatok
2017. szeptember 25.  Hétfő   Eufrozina, Kende
Pára 9 °C Pára

Mechwart András munkássága

Jack Kirby 100

Caligula, az őrült császár

“Tényleg nincs itt más?”

Mechwart András munkássága  
110 éve, 1907. június 14-én halt meg Mechwart András gépészmérnök, a Ganz gyár legjelentősebb fejlesztője, a forgóeke, a hengerszék, a gőzkazán feltalálója.
Jack Kirby 100  
100 éve, 1917. augusztus 28-án született New Yorkban Jack Kirby, a képregény atyja, az amerikai populáris kultúra megkerülhetetlen alakja.
Caligula, az őrült császár  
2005 éve született Caligula római császár, aki uralkodása alatt szörnyen kegyetlen és gátlástalanul pazarló volt.
“Tényleg nincs itt más?”  
D. Magyari Imre nem csak kulturális kalandozásairól mesél a Bécs - Kulturális kalandozások című könyvében. Nem csak. Történelmi visszatekintésekkel kiegészítve beszámol tapasztalatairól és humorral átszőtt élményeiről is.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A leghosszabb nap című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A leghosszabb nap

Szerző: / 2017. február 8. szerda / Kultúra, Teátrum   

Eugene O’Neill: Utazás az éjszakában - Szélyes Imre és Bánsági Ildikó, Magyar Színház, 2017 (Fotó: Zsigmond László) A család szörnyű szorításából nincs menekvés, a kötelék eltéphetetlen akkor is, ha mindenki belerokkan. Számos sikeres premier után a Pesti Magyar Színház tűzte műsorra a slágerdrámát, ami bár igazi klasszikusnak számít, művészi értéke mára vitatható.

Az Utazás az éjszakába a Magyar Színházban

A múlt század számos drámaírója szívesen adta akár a fél karját, hogy egy jó kis falrakenős nyomasztást írhasson a családi dzsemborikon kibomló titkokról és hazugságokról. Különösen az amerikaiak használták szívesen a témát gyúanyagként: Arthur Miller, Tennessee Williams vagy Edward Albee darabjaiban az amerikai álom rémálommá válik, amiből jobb lenne azonnal felébredni.

Eugene O’Neill: Utazás az éjszakában - Szélyes Imre és Bánsági Ildikó, Magyar Színház, 2017 (Fotó: Zsigmond László)A viszonylagos jólétben, a mindig frissen nyírt gyep és a fehér léckerítés mögött lébecoló „szabad és egyenlő” állampolgár életéhez értelmet, létéhez magasabb rendű célt nem talál, s jobb híján önmagát és a körülötte élők pszichéjét roncsolja. Így lesz a család személyes édenkert helyett boldogtalan sziget, lehangoló látszatközösség. A vér kényszere által összetartott felek képtelenek egymással bármit kezdeni, más nyelvet beszélnek, más világban élnek, önreflexiójuk gyenge, s csupán egyetlen dologban értenek egyet: hogy mindig a másik tette tönkre az életüket, nyomorította meg lelkük és szellemük szabadságát.

Az Utazás az éjszakába (vagy Hosszú út az éjszakába) a családi viviszekció-drámák egyik prototípusa. Eugene O’Neill választása a sikeréhes és a győzteseket szerető Amerika egyik alapmodelljére, toposzára esett: drámája központi alakjának ugyanis a sztárszínészt és csodaszép feleségét tette meg. Akik legalábbis egykoron azok voltak: O’Neill harminc év házasság után állítja őket színpadra, akkor, amikor mindketten már önmaguk sötét árnyékaivá halványultak, nem beszélve folytatásaikról, az általuk teremtett életekről, akik ezeket az árnyakat még hosszabbra nyújtják.

James Tyrone (Szélyes Imre) régen sikeres színész volt, mára kisszerű fösvénnyé whiskyzte magát („Egy dollár az egy dollár!”). Reménytelenül megragadt Shakespeare-korabeli szellemi tájakon, tíz körömmel kapaszkodik ír katolicizmusába, pénzébe, elenyészett hírnevébe és persze sok-sok pohár whisky-be. Felesége, az egykor apácának készülő Mary Cavan Tyrone (Bánsági Ildikó) morfiumfelhőben lebeg át az életen, a valóságból kizárólag azok az információk szivárognak át kábítószer párnázta pszichéjébe, amikről hajlandó tudomást venni: a többit elzárja, akár egy bosszantóan csöpögő csapot. A frusztrált öreg házaspárnak van két fia is: Jamie (Gémes Antos) sikertelen színész, aki félresiklott hivatásán túl az alkoholszint magasan tartásában is apja nyomdokába kíván lépni. A szerző minden világba vetett reményét Jamie öccsébe, az érzékeny, szemlélődő alkatú, „dekadens” verseket író Edmundba (Horváth Illés) pakolja, az ő jövőjét azonban elhatalmasodó betegsége fojtja meg. A tornácos-kiskertes idill mélyén összezárt négy ember egyetlen napja az önéletrajzi ihletésű dráma története: alkoholgőzös és kábítószeres monológok, szópárbajok, unásig ismételt életmotívumok, szégyenek, keserűségek, vádaskodások és önmarcangolások váltják egymást néhány órába zárva, a totális széthullásig.

Nem kertelünk: az alkoholban, drogban és kertvárosi őrületben pácolódott Utazás az éjszakába ma már avíttnak, színpadiasnak hat. Pszichológiája túl direkt, dialógusai néha megmosolyogtatóan kimódoltak és szájbarágósak. Nehéz velőtrázóan új értelmezést kipiszkálni belőle és a múltidézésen túl többletjelentéssel felruházni, bár gyengeségein és anakronizmusán állítólag sokat segített Zsótér Sándor néhány évvel ezelőtti, általam sajnos nem látott rendezése az aktualizálási kísérlettel, a teljes szöveg megtartásával, és a Mary-nél jóval fiatalabb Trokán Nóra szerepeltetésével. Úgy tűnik, kivájható tehát valami új a darab húsából, a Magyar Színház előadása azonban nem lépett Zsótér lábnyomába. Nem vállalt fel erőteljes és egyéni látásmódú megvalósítást, de azért szégyenkeznie sem kell: közönségbarát megoldásaival – a drámaidő megkurtításával, Bánsági Ildikó szerepeltetésével – korrekt, fogyasztható produkciót tett le az asztalra.

Eugene O’Neill: Utazás az éjszakában - Gémes Antos és Bánsági Ildikó, Magyar Színház, 2017 (Fotó: Kozma János)

Málnay Levente rendezése a négy felvonást kettőbe rántotta: régen olvastam az eredeti művet, de nem volt nehéz kitalálni, hogy a terjedelmes mű számos részlete áldozatul esett a dramaturg ollójának. A díszlet és a ruhák korhű módon körítik a szenvedélyes érzelmeket, a színészek játéka alárendelődik a hagyományos szerepfelfogásoknak. A négy alakítás többnyire olajozottan működik (a szinte csak jelzésszerűen feltűnő, cselédet alakító Gáspár Katáról sokat nem lehet elmondani): a két idős karakter megjelenítése néha kissé nehézkessé válik, de ez írható a dráma korszerűtlen szövegének számlájára. Az előadás előtt Bánsági Ildikó parádés játékára számítottam: kijárt neki a nagy drámai szerep, formátumához kétségtelenül passzol az élethazugságok sűrű hálójába gabalyodott Mary figurája. A színésznőnek nagyon nehéz dolga lehetett, Mary karakterén fogott ugyanis leginkább az idő: rebbenő, erőltetett monológjai, álmatag mozdulatai a 19. század színházát juttatják az ember eszébe.

Az egyébként megbízhatóan, bár néha kissé álmosítóan játszó Bánsági és Szélyes mellett erőteljesebben érvényesültek a fiatalok: a szöveg is a kezükre játszott, a figurák is elevenebbekre írtak a szülőknél. Jamie és Edmund között elvitathatatlanul működik a kémia, a robusztus Gémes Antos és a légies, mégis karizmatikus Horváth Illés összjátéka kifogástalan, a szeretet, az egymásra utaltság, a féltékenység és a taszítás elegye megformálásukban az est legjobb perceit jelentette. Rájuk fogunk igazán emlékezni.

Eugene O’Neill: Utazás az éjszakában - Szélyes Imre és Bánsági Ildikó, Magyar Színház, 2017 (Fotó: Kozma János)

Hegedüs Barbara

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek