2017. július 27.  Csütörtök
Erősen felhős 19 °C Erősen felhős
Rovatok
2017. július 27.  Csütörtök   Olga, Liliána
Erősen felhős 19 °C Erősen felhős

Carlos Santana 70

Kassák Lajos útja

Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete

“Számomra nincs más választás”

Carlos Santana 70  
Carlos Santana a latin zene elkötelezettje, de hosszú pályája során hatott rá a blues, a folk, a soul és sok másfajta zene.
Kassák Lajos útja  
Ötven éve, 1967. július 22-én halt meg Kassák Lajos Kossuth-díjas költő, író, képzőművész, az avantgárd mozgalmak egyik alapító mestere.
Idősebb Alexandre Dumas kalandos élete  
Idősebb Alexandre Dumas népszerűségének titka nagyon egyszerű, műveiben minden olyan elem benne van, amely lebilincseli az olvasót.
“Számomra nincs más választás”  
Egy 1957-es szovjet hivatalos közlés szerint 70 évvel ezelőtt, 1947. július 17-én halt meg Raoul Wallenberg, aki 1945. január 17-én tűnt el.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A versmondó Latinovits Zoltán című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A versmondó Latinovits Zoltán

Szerző: / 2016. szeptember 9. péntek / Kultúra, Teátrum   

Latinovits Zoltán, Szindbád, 1971  (Fotó: filmkultura.hu)“Én a szakmámat szenvedélyesen szeretem és szenvedélyes ember is vagyok, különben nem szerethetném szenvedélyesen” – vallotta a 85 éve született Latinovits Zoltán, a magyar színházművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége.

Verset mondok című kötetében Latinovits Zoltán így vall: “…Valaha a szövegelőadásnak is voltak Paganinijei és Liszt Ferencei, aztán sokáig nem voltak… Színészet és előadóművészet úgy eltávolodott egymástól, hogy szólás lett, a versmondó színész feledje el színész múltját, az előadóművésznek eszébe se jusson, hogy színjátszás is van a földön, azaz, hogy ő is játsszon, ez természetesen tévedés. Az előadóművész is színész, s neki is játszania kell, azzal a különbséggel, hogy neki nem a szöveg cselekményét kell életre keltenie. Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie úgy, ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli.”

Latinovits Zoltán színművész az Egyetemi Színpadon, 1973 (Fotó: Fortepan)

Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én született Budapesten. Apja, Latinovits Oszkár délvidéki földbirtokos fia születése után egy nappal elhagyta a családot, a Gundel-famíliából származó anyja később Frenreisz Károly belgyógyászhoz ment férjhez, e házasságból született Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész. Latinovits érettségi után asztalos tanonc, hídépítő munkás volt, majd a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanult. Magas szinten kosárlabdázott is, s szenvedélye volt a vitorlázás.

Latinovits verset mondott már az elemiben, s később az iskolai rendezvényeken. A gimnáziumi színkörben egy történelmi darabot adtak elő, melynek epizódszerepében figyelt fel rá Bajor Gizi, aki a legenda szerint azt mondta neki: “Tanuljon tovább, magának feltétlenül színésznek kell lennie” (más visszaemlékezés szerint a színésznő azt mondta: “Tanuljon tovább, nagy színész lesz magából”). 1956-ban építészmérnöki diplomával szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz, egy év múlva Miskolcra került, s a társulat vezető színésze lett. 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájában partnere a vendégszereplésre meghívott Ruttkai Éva volt, s életre szóló szerelem szövődött köztük, ők voltak a magyar színházi élet első álompárja.

Latinovits 1962-től a Vígszínház, 1966-tól két évig a Thália Színház, majd 1969 és 1971 között ismét a Vígszínház tagja volt. Ezután a fővárosban gyakorlatilag bojkottra ítélték, így a veszprémi Petőfi Színháznál dolgozott, ahol rendezőként is bemutatkozhatott. Utoljára az Operettszínházban Békeffi István A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című zenés játékában lépett színpadra.

Latinovits kiváló volt Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Radnóti Miklós verseinek előadójaként is. A Verset mondok-ban így ír róla: “A fiatal Latinovits még nem rendelkezett azzal a kifejező és vivőerejű hanggal, azzal a gazdag modulációval, amely az érett művészt jellemezte.” Saját elemzésével igyekezett közelebb kerülni a költőhöz és a műhöz, próbálta megtalálni a kulcsot a versek feldolgozásához.

1976-ra, az Ady-lemez felvételére Latinovits versmondása érezhetően átalakult, és a sokak számára ijesztő, már-már kiabáló, érzelmekkel telített szavalás megváltozott. “A versekről vallott felfogása, azok szerkezeti felépítése, sőt az egyes hangsúlyok alkalmazása nem változott meg jelentősen, de megváltozott a versmondás dinamikája, emellett újabb, inkább zenei hatású Ady-versek tolmácsolására vállalkozott. (…) A régi Ady-műsorban még harsányan a nézőtérre kiáltotta az Ifjú szívekben élek kezdősorát, s mérhetetlen zord indulat fűtötte a “mint koporsó kemény” szavakat, az utolsó “örök” szó pedig kalapácsütésként koppant.” Ahogy Molnár Gál Péter írta kritikájában: “Extatikusan túlfokozott, dagályig eltúlzott retorikus szenvedéllyel ordította a verset.” A kritikus 1968-ban a Népszabadságban így írt még róla: “Szép szavú verses játék címszerepét játssza Latinovits Zoltán az Irodalmi Színpadon…” Az új Ady-lemezen azonban ez is bensőségesebbé, zártabbá vált. Utolsó rádiófelvételén, 1976. június 3-án a Rákóczi induló című dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget című versét mondta el.

A költővel való azonosulás képességét így fogalmazta meg Latinovits Zoltán: “…a színésznek a költő szerepét kell eljátszania – hol Petőfié, hol Ady-ét, hol Weöres Sándorét. Ahogy Illyés írja: az alkotás hosszú folyamatát kell összesűrítenie egy vers előadási idejére.” Színpadi alakításait szuggesztív indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó ábrázolás, egész munkásságát a megszállottság és a kérlelhetetlen igényesség jellemezte.

Hogy Latinovitsnak mennyire sikerült a költőkkel azonosulnia egy-egy vers előadási idejére, az is érezteti, hogy halála után, és az azóta eltelt több, mint negyven év óta – Illyés Gyula, Szécsi Margit, Juhász Ferenc, Somlyó György és több más kortárs költő – verset írt róla.

Ő maga mondta: “Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok”. Latinovits gyötrődött, kirohanásokkal teli jeleneteket rendezett a kritikákat hallva, de tanult hibáiból. Mindig újrafogalmazta a verset. Ahogy Legkedvesebb verseim címmel a Rádióban mondta: “Versről, a legkedvesebbekről kellene beszélnem, de lehet-e a csillagos égi mezőről a legkedvesebb csillagot kiválasztani, a tengerben a legszebb vízcseppről, a legszebb hullámról beszélni. Lehet-e választani a megfoghatatlanból, amit csak érzékeinkkel érzünk, rá lehet-e tapintani, belső érzéseink közt a legszebbre, a legkedvesebbre.”

Sokat viaskodott a hatalom képviselőivel és színházi feletteseivel, de soha nem hozhatta létre az általa elképzelt színházat a hozzá hasonló szemléletű színészek és színházi emberek közreműködésével. Idegei felőrlődtek, egymást érték a kórházi kezelések, állapota egyre rosszabbodott. A mai napig vitatott, hogy 1976. június 4-én öngyilkossági szándékkal lépett-e a vonat elé a balatonszemesi vasúti átjáróban vagy baleset történt.

Latinovits Zoltán színművész, író (1931-1976) fotómontázs (Fotók: Fortepan, OSZK, Inkey Alice, Noran Libro, Cultura.hu)

Irodalom:
Molnár Gál Péter: Latinovits. Budapest-Print
Latinovits Zoltán: Verset mondok. Népművelés Propaganda
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára. Magvető

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek