2017. október 23.  Hétfő
Szitálás, gyenge eső 9 °C Szitálás, gyenge eső
Rovatok
2017. október 23.  Hétfő   Gyöngyi
Szitálás, gyenge eső 9 °C Szitálás, gyenge eső

“A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”

Ahová a király is gyalog jár

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

“A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”  
1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki.
Ahová a király is gyalog jár  
Az első nyilvános létesítményeket Európában 1214-re datálja a szemérmes WC-történelem. A ma ismert WC elnevezésére és működési elvére a vén kontinensen 1596-ig kellett várni.
A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A Zórád – Jókai Mór: Névtelen vár 9. című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A Zórád – Jókai Mór: Névtelen vár 9.

Szerző: / 2014. július 2. szerda / Kultúra, Irodalom   

Zórád Ernő - Jókai Mór: Névtelen vár 9. (képregény, illisztráció) (Fotó: zoraderno.hu)“Sötét zivatar fogta el a hansági láthatárt: az égboltozat olyan volt, mint egy gyásszal bevont templom, a távol villanások meg-megemelték a földig érő kárpitot, s utánuk hangzott – a távoli orgonaszó.” Zórád Ernő illusztrációjával Jókai Mór Névtelen vár című regényéből a befejező részletet ajánljuk mindenki figyelmébe.

Előzmény:
A Zórád – Jókai Mór: Névtelen vár 1-2.
A Zórád – Jókai Mór: Névtelen vár 3-4.
A Zórád – Jókai Mór: Névtelen vár 5-6.
A Zórád – Jókai Mór: Névtelen vár 7-8.

 

Ha azt kívánta Vavel, hogy adjon Isten nekünk feledékenységet és elfeledtetést: ez bőven beteljesült.

Egypár esztendeig járt még a híre Botta Zsófiának, el is jöttek a névrokonok messze földről azért az ezerötszáz forintért, amit Vavel gróf, mint a megholt leány hátrahagyott ruháinak vételdíját, a vármegyénél letett a jelentkező örökösök számára; de egy sem tudta a családi összeköttetést bebizonyítani. Aztán jött a devalváció; a fekete bankó elolvadt a bezárt kasszában, s többet senki se jött aztán Botta Zsófia felől kérdezősködni.

Vavelről és Katalinról sohasem hallott többé a világ semmit. A nemesurak is hazamentek a falvaikba szántani, vetni, s befogták a harci paripát szekér mellé. Ez volt az utolsó nemesi inszurrekció.

A Névtelen Vár is el tudott tűnni. Ahogy el-eltűnnek a Fertő partjain falvak, templomok hatvan-hetven év alatt. Elnyelte szépen a föld, lassan, csendesen, egyik falat a másik után, egész a forgó szélvitorláig; mint ahogy elnyelte lassan, csendesen azt az egész korszakot: a nemesség erős várát, egyik bástyáját a másik után, egész a címeren könyöklő kardhordozó karig, lassan, csendesen, észrevétlenül, rombolás nélkül, földindulás nélkül, – örökre.

„Nemes lelkek” még vannak a világon, „urak” is vannak; „vitéz harcosok” is vannak; de „nemes emberek” nincsenek többé!

 

Zórád Ernő - Jókai Mór: Névtelen vár 9. (képregény, illisztráció) (Fotó: zoraderno.hu)

Zórád Ernő emlékoldala

Felhasználti irodalom:
Jókai Mór: Névtelen vár

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek