2017. április 24.  Hétfő
Havas eső 1 °C Havas eső
Rovatok
2017. április 24.  Hétfő   György
Havas eső 1 °C Havas eső

Tömörkény István, Szeged krónikása

Jack Nicholson 80

Mindennapi magányunk

Bram Stoker, aki híressé tette Vlad Tepest

Tömörkény István, Szeged krónikása  
100 éve, 1917. április 24-én hunyt el Tömörkény István író, régész és etnográfus, Móra Ferenc barátja és munkatársa.
Jack Nicholson 80  
Április 22-én lett 80 éves Jack Nicholson háromszoros Oscar-díjas, maró gúnyt és iróniát sugárzó, provokatív kiszólásairól híres színész.
Mindennapi magányunk  
Szabó Istvánt nagy hatású filmjeiben foglalkoztatta már a szerelem lélektana, a diktatúra természetrajza, a művészet és a hatalom bonyolult viszonyrendszere. Simon Stephens Távoli dal című monodrámáját Józan László játszhatta el a Vígszínházban.
Bram Stoker, aki híressé tette Vlad Tepest  
95 éve, 1912. április 20-án halt meg Bram Stoker, Drakula alakjának megteremtője, aki Henry Irving színésszel és Vámbéry Ármin orientalistával történt beszélgetései alapján alkotta meg Drakula énjét.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 5. című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 5.

Szerző: / 2015. március 4. szerda / Kultúra, Irodalom   

Zórád Ernő - Jonathan Swift: Gulliver Lilliputban (Fotó: zoraderno.hu)“Mihelyt talpra állhattam, első dolgom volt körülnézni. Be kell vallanom, soha ilyen kellemes látványban nem volt részem.” Zórád Ernő illusztrálása mellett Gulliver lilliputi utazását Karinthy Frigyes páratlan műfordítása teszi még különlegesebbé.

Előzmény:
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 2.
A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 3.

A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 4.

 

Mihelyt talpra állhattam, első dolgom volt körülnézni. Be kell vallanom, soha ilyen kellemes látványban nem volt részem. A vidék nagy kertnek tűnt. Amint egy pillantással áttekinthettem, a négyzet alakú, negyven láb szélességű földek mindmegannyi virágágy. A legmagasabb fa, ahogy kivehettem, hét lábat ért el. Bal kéz felől a torony olyan volt, mint egy színházi díszlet.

A császár leszállt a toronyból, és most lóháton közeledett, amit csaknem drágán fizetett meg. Az állat megriadt a szokatlan látványtól, hogy egy hegy járkálni és mozogni kezd, megtorpant, és hátsó lábaira emelkedett. De a császár, aki nagyszerű lovas, nyergében maradt, míg testőrei odafutottak, megragadták a kantárt, és őfelsége leszállt a nyeregből. Ezután nagy álmélkodással vizsgált meg tetőtől talpig, vigyázva, hogy láncom körzetébe ne lépjen. Parancsot adott szakácsainak és a csaposoknak, gondoskodjanak ételről és italról; kerekes targoncákon hoztak mindent közelembe, míg elérhettem. Kezembe vettem a targoncákat, és úgy ürítém ki tartalmukat – húsz ételes volt és tíz italos -, az ételekkel néhány harapásra végeztem, az italokat, melyek agyagedényben illatoztak, összeöntöttem, és egyszerre ittam ki. A császárné és a kis hercegek, mindkét nembeliek, székeken üldögéltek körben, csekély távolságban. Mikor a ló megbokrosodott, egy pillanatra felugrottak, és odafutottak urukhoz. A császár magas, vállas férfi; körömnyivel nagyobb egész udvaránál, már ez tiszteletet kell hogy gerjesszen a szemlélőben. Vonásai erősek, férfiasak, ívelt orr, duzzadt ajak; arcbőre olajbarna, tartása egyenes. Alakja és testrészei arányosak, mozdulatai előkelőek és méltóságosak. Akkor, mikor én láttam, túl volt már első tavaszán – huszonnyolc évet élt volt; hetet dicsőségteljes uralkodásban. Hogy jobban láthassam, oldalamra feküdtem, úgy, hogy arcom szembekerült az övével – mintegy háromméternyire állt tőlem -, azóta persze sokszor tartottam kezemben őfelségét, és így leírásom megbízható. Ruhája egyszerű és tiszta, az európai és ázsiai divatok sajátos keveréke. Fején könnyű aranysisakot hordott, melyet drágakövek és egy nagy tollforgó díszített. Kardját kezében tartotta, mintegy védekezve az esetre, ha mégis eltépném a láncomat. Csaknem három hüvelyk hosszú kard volt, hüvelye és markolata gyémánttal tűzdelt arany. Hangja éles, metsző – de tiszta és tagolt -, tisztán kivehettem egyes szavait állva is.

A hölgyek és az udvaroncok pompázatos ruhákban tündököltek; az a hely, ahol összegyülekeztek, oly tarkának és színesnek tűnt, mint holmi női szoknya, arany- és ezüsthímzésekben dús, amit a földön szétteregettek.

Zórád Ernő - Jonathan Swift: Gulliver Lilliputban 11 (Fotó: zoraderno.hu)

 

Zórád Ernő - Jonathan Swift: Gulliver Lilliputban 12 (Fotó: zoraderno.hu)

 

Zórád Ernő - Jonathan Swift: Gulliver Lilliputban 13 (Fotó: zoraderno.hu)

Folytatjuk
Zórád Ernő emlékoldala

Felhasználti irodalom:
Jonathan Swift: Gulliver Lilliputban (Ford.: Karinthy Frigyes)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek