Marie Curie-Sklodowska lengyel származású, kétszeres Nobel-díjas francia vegyész és fizikus, a nők között az egyedüli, aki kétszeres Nobel-díjas, s az egyedüli tudós, aki kémiai és fizikai Nobel díjat is kapott, 80 éve halt meg.
„A tudományos munkát nem a közvetlen haszna alapján kell megítélni. Önmagáért, a tudomány szépségéért kell végezni.”
Marie Curie-Sklodowska 80 éve, 1934. július 4-én halt meg a kelet-franciaországi Passy-ban. 1867. november 7-én született Varsóban. Az orosz elnyomás alatt hazájában nem tanulhatott, a középiskola után nevelőnőként összekuporgatott pénzéből jutott el Párizsba. A Sorbonne-on nélkülözések közepette, de évfolyamelsőként szerzett matematika-, majd fizikatanári oklevelet.
1895-ben házasodott össze Pierre Curie kémikussal, férje laboratóriumában kezdte tanulmányozni a Röntgen által felfedezett sugarakat és a Becquerel által felfedezett uránsugárzást, melyet ő nevezett el radioaktivitásnak.
Módszert dolgozott ki a radioaktivitás mérésére, és felfedezte, hogy az uránszurokérc erősebben sugároz, mint azt urántartalma indokolná. Ebből vonta le a következtetést, hogy az ércben az uránnál is nagyobb radioaktivitású anyag található. Curie-ék a kutatáshoz utolsó anyagi tartalékaikat is felhasználták, s ennek eredményeként 1898-ban bejelenthették a Marie hazájáról polóniumnak elnevezett új radioaktív elem felfedezését. Még abban az évben megtalálták a rádiumot is.
Ezt követően négy hosszú év alatt 8 tonna bányameddőből sikerült 0,1 gramm rádiumkloridot előállítaniuk. Ebből kénsavval vonták ki a fémet, amely olyan erősen sugárzott, hogy a sötétben látni lehetett. Eljárásukat szabadalom nélkül közkinccsé tették, holott abból fényesen meggazdagodhattak volna. A radioaktivitás felfedezéséért 1903-ban Becquerellel megosztva fizikai Nobel-díjat kaptak, Curie a Sorbonne professzora, felesége pedig az asszisztense lett.
„Nem lehet hinni egy jobb világban; ha nem javítjuk meg az egyént. Hogy ezt a célt elérhessük, mindenkinek tökéletesíteni kell önmagát, hogy kivegyük részünket ezzel az emberiség általános életében a reánk eső felelősségből – mert különös kötelességünk, hogy segítsük azokat, akiknek a legtöbbet használhatunk.”
Pierre Curie-t 1906-ban halálra gázolta egy lovas kocsi, ezután a tanszék vezetését özvegye vette át. Marie-t 1911-ben a Francia Akadémia tagjának jelölték, de minden idők egyik legnagyobb tudósa, Édouard Branly fizikus férfi vetélytársával szemben egy szavazattal alulmaradt. Néhány hónappal később viszont – máig egyedülálló módon – a fizikai után a kémiai Nobel-díjat is megkapta a rádium és polónium felfedezéséért, fémállapotú előállításáért és vizsgálatáért. 1913-ban a párizsi Sorbonne Egyetem díszdoktorává avatta. 1922. február 7-én pedig, miután már az egész világ ünnepelte, a Francia Akadémia is tagjává választotta (1935-ben lánya és veje, Irene Joliot-Curie és Frédéric Joliot is megkapta a kémiai Nobel-díjat új radioaktív elemek előállításáért).
Mme Curie az első világháborúban a francia katonai egészségügy röntgenhálózatát szervezte, s mozgó röntgenkocsival járta a hadi kórházakat. A radioaktivitás gyógyászati alkalmazásainak kidolgozására Párizsban megalapította a Rádium Intézetet.
Marie Curie az általa felfedezett sugárzások áldozata lett, fehérvérűségben halt meg 1934. július 4-én. Laboratóriumi jegyzőkönyvei ma is oly erősen sugároznak, hogy egykori gazdájuk ujjlenyomatát át lehet vinni róluk filmre. Hamvait a párizsi Pantheonban helyezték el. 2011-ben Lengyelországban egy közvélemény-kutatáson ő lett minden idők legnagyobb lengyel személyisége.
