2017. augusztus 17.  Csütörtök
Közepesen felhős 26 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 17.  Csütörtök   Jácint
Közepesen felhős 26 °C Közepesen felhős

Elvis Presley emlékére

Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?

John Galsworthy és A Forsyte Saga

Magyarok, Wiz Khalifa, nosztalgia

Elvis Presley emlékére  
A rock and roll királya, Elvis Presley az amerikai álom megtestesítője volt, ám a dollármilliókért hajtva a legszebb férfikorban gyógyszerek rabjaként halt meg éppen 40 évvel ezelőtt.
Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?  
Az eddig véltnél jóval kevesebb vér tapad a Fekete Herceg néven is ismert Eduárd walesi herceg.
John Galsworthy és A Forsyte Saga  
150 éve, 1867. augusztus 14-én született John Galsworthy Nobel-díjas angol író, akinek legismertebb műve A Forsyte Saga.
Magyarok, Wiz Khalifa, nosztalgia  
Ez a cikk a nosztalgiával, azzal az édes-bússal kezdődik. Meg azzal, hogy mi a jó a sokat kritizált Sziget Fesztiválban. - Hegedüs Barbara beszámolója.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Anekdota estére – A Nabucco ereje című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Anekdota estére – A Nabucco ereje

Szerző: / 2017. március 9. csütörtök / Kultúra, Irodalom   

Verdit nem eresztette a Nabucco témája, befészkelte magát a gondolataiba, és nem hagyta nyugodni…

“Ezt a sort néztem mereven: Szállj gondolat, arany szárnyakon…

Tovább olvastam. Tetszett a szöveg, annál is inkább, mert bibliai történetet dolgozott fel, és nekem a Szentírás mindig kedves olvasmányom volt.

Egyik részletet olvastam a másik után, de mivel nem akartam megzenésíteni, megpróbáltam erőt venni magamon. Becsuktam a könyvet, és aludni mentem. De jaj, a Nabucco befészkelte magát a gondolataimba, és nem hagyott nyugodni. Felkeltem és végigolvastam. Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor. Mire eljött a reggel, fejből tudtam Solera verses szövegét, elejétől végig.

Mégse akartam megváltoztatni döntésemet, és bementem a színházba, hogy visszaadjam a kéziratot Merellinek.

– Ugye, milyen jó? – kérdezte.

– Nagyon jó.

– Akkor zenésítse meg!

– Eszem ágában sincs. Hozzá se nyúlok.

 – Zenésítse meg! Mondom, zenésítse meg!

Azzal fogta a librettót, betuszkolta a télikabátom zsebébe, vállon fogott, és nem elég, hogy kitessékelt a szobájából, de még a kulcsot is ráfordította mögöttem.

Mit tehettem?

Hazamentem a Nabuccó-val a zsebemben. Egyik nap ezt, másik nap azt a szövegrészt zenésítettem meg, és hangról hangra elkészült az opera.”

 

Forrás: Verdi visszaemlékezései

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.