2017. október 21.  Szombat
Pára 5 °C Pára
Rovatok
2017. október 21.  Szombat   Orsolya
Pára 5 °C Pára

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Anekdota estére – Bravó, bravó, viva il maestro! című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Anekdota estére – Bravó, bravó, viva il maestro!

Szerző: / 2017. október 11. szerda / Kultúra, Irodalom   

Giuseppe Verdi (1813-1901) zeneszerző (Fotó: listal.com) Verdi operái máig az olasz repertoár alapművei, pedig ő is önbizalomhiánnyal küzdött…

– Ó – mondta Verdi –, nekem kezdettől fogva az egyszerű nép volt a legjobb barátom. Elsőként egy maroknyi ács erősített meg a hitemben.

Ez busettói nyomorúságom és csalódásaim után történt, miután minden kiadó kinevetett, és minden impresszárió ajtót mutatott nekem. Az összes bátorságomat és önbizalmamat elveszítettem, de addig győzködtek, míg Nabuccó-m a milánói Scalában eljutott a próbákig. Az énekesek mélyen tudásuk alatt énekeltek, a zenekar úgy játszott, mintha csupán a színházban folyó átalakítás zaját szeretné elnyomni. A kórus, a maga nyegle módján, a „Szállj gondolat” szövegű részt kezdte énekelni, de még a tizedik ütemnél se tartott, amikor olyan csönd lett, mint a templomban.

A munkások egymás után hagyták abba a kopácsolást, és a létrákon, a pallókon a zenét hallgatták! A szám végén olyan hangos tetszésnyilvánításban törtek ki, amilyet még soha nem hallottam. „Bravó, bravó, viva il maestro!” – kiabálták, miközben szerszámaikkal az állványzatot ütötték. Ebből tudtam, hogy van jövője annak, amit csinálok.

 

Forrás: Verdi visszaemlékezései

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.