2017. április 27.  Csütörtök
Közepesen felhős 14 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. április 27.  Csütörtök   Mariann, Zita
Közepesen felhős 14 °C Közepesen felhős

“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete

Az őrültek a legnagyobb rajongók

Tömörkény István, Szeged krónikása

Jack Nicholson 80

“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete  
525 éve, 1492. április 8-án halt meg Lorenzo Medici, az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakja és mecénása, Firenze uralkodója.
Az őrültek a legnagyobb rajongók  
Stephen King 1987-es Tortúra című regényének filmadaptációjánál is bátrabb lett a Karinthy Színházban bemutatott mű.
Tömörkény István, Szeged krónikása  
100 éve, 1917. április 24-én hunyt el Tömörkény István író, régész és etnográfus, Móra Ferenc barátja és munkatársa.
Jack Nicholson 80  
Április 22-én lett 80 éves Jack Nicholson háromszoros Oscar-díjas, maró gúnyt és iróniát sugárzó, provokatív kiszólásairól híres színész.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Anekdota estére – Gondolkodási idő nincs! című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Anekdota estére – Gondolkodási idő nincs!

Szerző: / 2017. április 10. hétfő / Kultúra, Irodalom   

A János vitéz című darab különösen emlékezetes maradt Hofi Géza számára…

HOFI GÉZA: GONDOLKODÁSI IDŐ NINCS!

(részlet)

(Elhangzott a KISZ Vezetőképző Iskolában)

Kérés: A legnagyobb, a legkedvesebb élményét, ha elmondaná nekünk.
Hofi Géza: A legkedvesebb élményem, akkor történt, mielőtt eljöttem Debrecenből.
Képzeljék el, debreceni színház, műsoron a János vitéz című darab. Szendrő Józsi bácsi, az igazgatóm azt mondja:– Mit csinál ma este, Hofi?
– Direktor úr kérem, semmi programom nincs.
– Ó, milyen öröm. Akkor maga játssza a francia királyt.
Ezt mondta délután, olyan négy óra körül, este hétig volt időm. Elsápadhattam, mert azt mondja, hogy:
– Tán nem ismeri a zenét?
– Hát tetszik tudni…
– Semmi baj. Átmegy a Művész presszóba, ott van a karmester, Komarnicky Tamás, az majd elmondja a zenéjét.
Átmentem, a karmester ott kávézott, mondom:
– Üdvözletem. Arról van szó, hogy este én játszom a francia királyt.
Aszongya:
– És?
Mondom:
– És más nincsen, csak ennyi.
Aszongya: – És ki mondta?
– A Szendrő Józsi bácsi
.– És nem volt furcsa az arca?
– Nem tudom, mert erre nem volt már időm figyelni.
– És én mit tudok segíteni?
Mondom:
– A Józsi bácsinak?
Aszongya:
– Nem, hanem önnek.
Hát mondom azt, hogy:
– Nem ismerem a zenéjét.
– Na, az igen-igen egyszerű.
Képzelje el, hogy kezében volt a kávé és aszongya énekelve:
– Ti da da dan dan… Két cukorral kéri?
Aszongya:
– Élőzene: Ti dan dan dan din dan dan kezét csókolom. .. ti dan dan dan dan ti dan dan hm… elég meleg. Tigidagadidan, tigidagadidan… nm nm nm nm hón ez jó kávé… Na, itt kell belépni.
És képzelje el, ezt csak úgy hirtelen a porcelánja után, egyből, így be.
Na, mondom, nincsen semmi baj, hát akkor rendben van minden, ugye…
Aszongya: majd ő int.
Igen ám, de olyan a színházi zenekarban a megoldás, hogy a karmester – ha nincsen zongorista –, akkor ülve vezényel. Kvázi, nem látszik ki a zenekari árokból. Este beöltöztem francia királynak, nagy palást, minden, volt ilyen, ilyen „alonzs paróka”, ami a bíráknak van különböző krimifilmekben, na olyat tettek a fejemre, ez isteni dolog, belül valamilyen vászon az anyaga és kívülről pedig különböző műanyag szőrből dolgozzák rá azokat a hurkákat. Két oldalra. Na most ez egy kitűnő dolog, ugyanis az ember nem hall benne semmit. Tudniillik én láttam, hogy a zenekar játszik, mer’ a vonó az jön föl-le. Ugye? Na de hát, mikor kell nekem odaérni? Na ott állok, ömlött rólam a víz, azt mondja, egyik nem tudom ki mellettem, kard volt rajta, népfelkelő, vagy mit tudni ezt, aszongya:
– Menekül a franciák királya!
Ott álltam egyhelybe.
Aszongya:
– És utána a török sereg!
Én meg ott nézem, hogy ez mit üvöltözik itt?
Aszongya:
– Fusson!
Meglökött. Majdnem hasra estem. Egy dolog miatt nem estem hasra: a palást visszahúzott. Futottunk körbe, ugye, menekülés van. Futok, futók – mondom – jaj, mikor kell belépni… a zenekar… a király belépője… Semmit nem hallottam. Na mondom, a futásból elég volt, annyira nem vagyunk gyávák, odaálltam a súgólyukhoz, hogy valamit halljak, az egyik fülemről ezt az alonzs parókát félrehúztam óvatosan. Igen ám, de a másik oldala bejött a szemem elé. Jó. Akkor már hallani hallottam, de látni nem láttam. Na mondom: nem érdekes, a belépőt elénekelem, ez az a bizonyos: – „Vívtam életemben sok nehéz csatát, Megkergettek engem árkon-bokron át…” Na, ez így nem olyan nehéz, ha az ember tudja a szövegét! De én ezt nem tudtam…
Elénekelem úgy, ahogy ottan:
„Vívtam életemben sok nehéz csatát,
Engem várnak, hogyha mondom jössz velem.
Nem is addig pedig akkor mondom én
Mond meg mond meg át hegyen át…”

És ami engem megdöbbentett, a végén a közönség úgy tapsolt, minthogyha értette volna, mit mondtam! Na, a darabnak nem volt még vége, most jön az a bizonyos kukorica, amiért el kezdtem mondani az egészet.
Bejön ugye, Kukorica János, Simor Ottó játszotta.
A király szövege az eredetiben:
– Aztán, hogy… (mert öreg király)…
– Aztán, hogy hívnak, édes fiam?
Erre ő:
– A becsületes nevem, Kukorica János.
Válaszom:
– A neved mától kezdve – János vitéz!
„János vitézem, én hű huszárom…”
És elkezdik fűrészelni a hegedűt tovább, így van a szövegkönyvbe. Én, amikor bejön a Kukorica Jancsi, mondom:
Aztán hogy hívnak, Jancsi fiam?
Hát a többit már képzeljék el. Jaj…

Forrás: Rádiókabaré – Antológia

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek