2017. október 23.  Hétfő
Szitálás, gyenge eső 9 °C Szitálás, gyenge eső
Rovatok
2017. október 23.  Hétfő   Gyöngyi
Szitálás, gyenge eső 9 °C Szitálás, gyenge eső

“A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”

Ahová a király is gyalog jár

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

“A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”  
1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki.
Ahová a király is gyalog jár  
Az első nyilvános létesítményeket Európában 1214-re datálja a szemérmes WC-történelem. A ma ismert WC elnevezésére és működési elvére a vén kontinensen 1596-ig kellett várni.
A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Anekdota estére – Hová tetted Zelket? című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Anekdota estére – Hová tetted Zelket?

Szerző: / 2015. április 23. csütörtök / Kultúra, Irodalom   

Zelk Zoltán portré (Fotó: PIM)Pécsi Sándor, a színművész, Würtz Ádám az elbűvölő grafikus és festő és Zelk Zoltán, a jeles költő jó barátok voltak.

Közös szenvedélyük kötötte őket össze: a műgyűjtés. Valósággal vetélkedtek egymással. Járták a vidéket, Pécsi forgatás közben, Würtz, ha művésztelepre került, s ha hazajöttek Pestre, azonnal hívták egymást, megmutatandó az új szerzeményt.

Egy alkalommal Würtznek valami lovakkal kapcsolatos illusztrációt kellett készítenie, s noha fejből mindent remekül tudott, szólt Pécsinek, nincs-e kedve kimenni vele az ügetőre.

Volt. És ott találkoztak az irodalmi és a színi világ megannyi jelesével, akiket a Fészekből ismertek, többek között nevezetes kártyaspílerként.

Ott akadtak össze Zelk Zoltánnal, aki fanyar képpel üdvözölte őket, s megpróbálta megagitálni a színművészt, szálljon be ő is a játékba. Würtzzel meg sem próbálkozott, tudta róla: nem hajlandó semmiféle kalandba bocsátkozni.
Würtz megelégedett a látvánnyal, Pécsi nem tudott ellenállni.

Jó fél óra múlva került vissza, egyedül.

– Hová tetted Zelket?

– Leégett, magával vitte a Csurka.

– És te?

– Én? – kérdezte ábrándosan Pécsi. – Semmi különös.

Aztán jött a futam, Pécsi izgatottan figyelt, majd csalódottan hátat fordított a pályának.

– Látod azt a sárga lovat? Ott hátul, az utolsó előttit.

– Látom, mi van vele?

– Nem fog fázni a télen.

– Miért? És honnét tudod?

– Mert az imént tettem föl rá a télikabátomat.

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek