2017. október 23.  Hétfő
Szitálás, gyenge eső 9 °C Szitálás, gyenge eső
Rovatok
2017. október 23.  Hétfő   Gyöngyi
Szitálás, gyenge eső 9 °C Szitálás, gyenge eső

“A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”

Ahová a király is gyalog jár

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

“A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”  
1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki.
Ahová a király is gyalog jár  
Az első nyilvános létesítményeket Európában 1214-re datálja a szemérmes WC-történelem. A ma ismert WC elnevezésére és működési elvére a vén kontinensen 1596-ig kellett várni.
A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Anekdota estére – “Mondja csak utánam” című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Anekdota estére – “Mondja csak utánam”

Szerző: / 2015. június 4. csütörtök / Kultúra, Irodalom   

Latinovits Zoltán színész, rendező (Fotó: Facebook) Latinovits Zoltán, a Színészkirály ma már állócsillag a magyar égbolton, művészetét kedvelőinek mégis megannyi kellemes percet okoz. Hogyan lett színész Latinovits Zoltán?

Ltnovics. Elírás? Nem az. Lelkes Évának, az azóta riporterből stockholmi szobrásznővé lett színészfölfedezőnek mesélte az első filmszerepét forgató debreceni ifjú színész (Film, Színház, Muzsika, 1959. április 17.)

“Nyolcadikos gimnazista voltam, amikor az iskolai önképzőkör műsoros estet rendezett. Én is szerepeltem. Hogy, hogy nem, valaki meghívta erre az előadásra Bajor Gizit is. Eljött. Az előadás után magához hívatott. Vörös fülekkel álltam elé, s a megtiszteltetéstől vacogva, még bemutatkozni sem tudtam rendesen. Csak ennyit mondtam:

Ltnovics Zoltán.

Ő még fogta a kezemet, s közben így szólt:

– La-ti-no-vics. Mondja csak utánam: Latinovics. És én artikuláltam.

– La-ti-no-vics.

– Magának feltétlenül színésznek kell lennie – biztatott a felejthetetlen művésznő. Én akkor nyolcadikos voltam, s egyformán szerettem a sportot és az irodalmat, az operát és a jazzt. Sőt, rajzoltam is, állítólag tűrhetően. Egyszóval, jeles voltam mindenből, de semmiből sem eminens. Úgy éreztem, hogy Bajor szavai, mint fénycsóva világítják be a jövőmet.”

 

Forrás: Molnár Gál Péter: Latinovits

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek