2017. október 20.  Péntek
Köd 6 °C Köd
Rovatok
2017. október 20.  Péntek   Vendel
Köd 6 °C Köd

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Anekdota estére – Tegezés című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Anekdota estére – Tegezés

Szerző: / 2017. augusztus 29. kedd / Kultúra, Irodalom   

Karinthy Frigyes kávéházban (Fotó: PIM)

Karinthy is jól tudta, hogy a téma “az utcán hever”…

Karinthy Frigyes: Tegezés


(Két úr találkozik az uccán. Tiz év óta ismerik egymást, soha nem voltak valami nagy barátságban, ha néha találkoztak, néhány hideg és udvarias szót váltottak és gyorsan elváltak. Öt nappal azelőtt valami banketten kerültek össze, pezsgőzés közben pertut ittak. Most mindkettőnek azonnal ez jut az eszébe, de egyik se egészen bizonyos a dologban, vajon csakugyan pertut ittak-e, vagy csak ugy rémlik. Mindenképpen baj van, mert ha igen, akkor megsértődik a másik, ha az egyik nem emlékszik rá és azt hiszi, hogy megbánta – ha pedig nem, akkor pláne mit szól, ha most egyszerre csak tegezni kezdi. Viszont beszélni muszáj, mert már megálltak mind ketten! Mind a ketten elhatározzák hirtelenében, hogy megvárják, míg a másik megszólal és ahhoz igazodnak majd.)

Egyik (barátságosan szorongatja a másik kezét és biztatóan néz rá): Áá…

Másik (ugyanúgy néz rá): Áá… no lám… (nem eresztik el egymás kezét).

Egyik: No lám… ez már aztán kedves izé… találkozás… (mosolyogva és sürgetően néz rá).

Másik: Hát – merrefelé mégy… mégyegetünk errefelé?

Egyik: Én csak úgy errefelé mégyegetek… megyengetek itten. Hát… őő… hogy vagyunk?

Másik (boldogan, hogy magáról beszélhet; saját magáról egyelőre nincs kétség, hogy első személyben kell szólni): Ó, én megvolnék valahogy. Csúnya egy meleg van, különben jól érezném magam. Nagyon megérzi izé… az ember a meleget – nem?

Egyik (mohón): Bizony, rettenetes. És még hozzá, hogy süt a nap!

Másik: Az! Nem elég, hogy olyan meleg van, még hozzá a nap is süt.

Egyik: Ilyenkor nyáron minden összejön. (Kínos szünet. Mindkettőnek sürgős dolga van, de nem mernek elválni, mielőtt nem tisztázódott a tegezés kérdése: mert elválni vagy „szervusz”-szal lehet csak, vagy „alászolgájá”-val – tertium non datur).

Másik: Hát a… izé.. a család micsinál? Sok baj ilyenkor a családdal, mi?

Egyik (bután): Milyen családdal?

Másik: Hát a… (tréfásan) a családunk? A nagyságos asszony, meg a gyerekek?

Egyik: Az én gyerekeim?

Másik: A – persze, persze. A gyerekek.

Egyik (nem érti még mindig): Hja, hogy az én gyerekeim – vagy…

Másik: Na igen – csak úgy mondtam, hogy a „családunk”, ahogy mondani szokták, tréfásan, hehehe.

Egyik (kacagva): Hja, tréfásan! Hehehe! (Hosszú szünet, mialatt melegen szorongatják egymás kezét és nevetgélnek. Egyszerre az egyik észreveszi, hogy a másik ruháján egy nagy bogár mászik).

Egyik: Vigyáz – vigyázzunk… egy bogár mászik itten – a…

Másik: Hol?

Egyik: A izén… a kabáton.

Másik: Melyik kabáton?

Egyik: A… ezen itten… a (tréfásan) nem az enyémen, hehe.

Másik: Hát kién? (Mereven néz rá.)

Egyik (kínosan viccelve): Nem mondom meg.

Másik: Az enyémen? (Merően nézi).

Egyik (gondolkodik): Igen.

Másik (rezignáltan lefricskázza a bogarat): Köszönöm. Nagyon kedves, hogy… hogy az emberek igy figyelmeztetik egymást.

Egyik: Ó, szót se érdemel.

Másik: De, nagyon köszönöm.

Egyik: Nincs mit, igazán csekélység. (Hosszú szünet).

Másik: Hát – én mostan erre megyek majd…

 

Karinthy – Bródy – Tábori: Csak semmi tréfa

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.