2017. április 30.  Vasárnap
Gyengén felhős 12 °C Gyengén felhős
Rovatok
2017. április 30.  Vasárnap   Katalin, Kitti
Gyengén felhős 12 °C Gyengén felhős

Struensee, a felnégyelt tudós

Zsivago doktor eltitkolt szerelme

“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete

Az őrültek a legnagyobb rajongók

Struensee, a felnégyelt tudós  
245 éve, 1772. április 28-án fejezték le Johann Friedrich Struensee grófot, Dánia "titkos kabinetminiszterét", aki a világon elsőnek írta le a száj- és körömfájás kórisméjét.
Zsivago doktor eltitkolt szerelme  
Olga Ivinszkaja, egy irodalmi újság szerkesztője 1946-ban ismerkedett meg Borisz Paszternakkal, akit akkor már jó ideje foglalkoztatott a Zsivago doktor. A találkozásból hamar szerelem lett.
“Il Magnifico” Lorenzo Medici élete  
525 éve, 1492. április 8-án halt meg Lorenzo Medici, az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakja és mecénása, Firenze uralkodója.
Az őrültek a legnagyobb rajongók  
Stephen King 1987-es Tortúra című regényének filmadaptációjánál is bátrabb lett a Karinthy Színházban bemutatott mű.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Arany János 200 című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Arany János 200

Szerző: / 2017. március 2. csütörtök / Kultúra, Irodalom   

Barabás Miklós: Arany János (1817-1882) költő, 1848 (Fotó: OSZK) “Előtted a küzdés, előtted a pálya, / Az erőtlen csügged, az erős megállja.” 200 éve született Arany János, a 19. század magyar költészetének központi alakja, a magyar nyelv máig utolérhetetlen mestere.

Mi a titka Arany Jánosnak? Hogyan változik lírája velünk együtt az évek elmúltával? Miért érezzük hatását állandónak, noha se nem forradalmian drámai, se nem naturalisztikusan egyszerű.

“Ember lenni mindég, minden körülményben”

Buda Ferenc így írt a Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére: “Az irodalomra-eszmélésem első perceitől fogva egyre jobban vonzódom Arany János iránt. Költészete az idő – s benne az én életem – teltével mind tisztább s maradandóbb fénnyel ragyog. Szebben s találóbban is szavakba önthető ez – valahogy ekképpen: “Nőttön nő tiszta fénye, / Amint időben, térben távozik. (…) Ha nem is veszem elő, látom Arany János arcmásait: a fiatalkori fényes szeműt, a szürkülő hajú Tiborc-arcút, s végül – amelyiknek láttán mindannyiszor megrendülök – az öregkorit, a legutolsót, a kifehéredett fejűt, arcán s tekintetében a sorscsapások árkaival és árnyékaival. Akár mindannyiunk arca is lehetne.”

ARANY JÁNOS: BOLOND ISTÓK
(részlet)
Kedvem van énekelni (ritka kedv
Egy idő óta!) s ami több, vigat,
Vagy víg-szomorkást, melyben játszi nedv
(Humor) nevetett s olykor szívre hat.
Ám lássa múzsám, hogyha belekezd
Bolond Istókként, és belészakad
A legderekán, vagy már kezdetin is,
Mielőtt alányomhatta volna: finis. 

Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Elszegényedett hajdú-családból származott. Debrecenben tanult, majd tanítóskodott, festett, 1836-ban színésznek állt. Arany a Bolond Istókban verselte meg, saját útkeresését és Petőfi debreceni próbálkozásait. 1840-től aljegyző Szalontán, 1842-től a helyi gimnázium rektora.

Életének 65 éve alatt végigélte a kor sorsfordulóit, s lírájában hangot is adott mindannak, ami a magyarsággal történt. Arany elsősorban epikus költőnek tartotta magát, de költészetének – a méltán népszerű és halhatatlan Tolditól eltekintve – elsősorban lírai része érvényes ma és hordoz az utókor számára is üzenetet a korról és a költőről egyaránt.

Költői eszmélésének ideje a reformkor, kibontakozásának, egyéni hangjának kialakulása az 1848/49-es szabadságharc idejére esik. Depressziója, költői erejének elapadása az önkényuralom időszakára esik, második alkotói korszaka az 1850-es és 1860-as évek fordulóján a nemzeti remények újranyílásával egyidejűleg indul, míg időskori rezignációja az 1867-es kiegyezés utáni korhoz kapcsolható. Lírájában és kisepikájában – balladáiban – pontosan követhetők a kor és az egyéni élet párhuzamai.

ARANY JÁNOS: TOLDI
(részlet)
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.

Első nagy sikere az Elveszett alkotmány, amellyel a Kisfaludy Társaság pályázatán nyert 1846-ban. A költő maga “irodalmunk vaskorát” emlegeti e ma már alig olvasható művel kapcsolatban. Még nagyobb sikert ért el a Toldival 1847-ben, amely mind nyelvi, mind szerkesztésbeli szempontból, mind a népi irodalom politikai hatását tekintve a csúcspontot jelenti pályáján, s Petőfi barátságát is meghozta számára. Ez a kapcsolat életre szóló útravalót jelentett a hat évvel idősebb, ám zárkózottabb és befele forduló Aranynak: lelki és szellemi kibontakozást, irodalmi és politikai iránymutatást, amelyhez évtizedekkel később is hű maradt.

Arany és Petőfi barátsága azzal levéllel kezdődött, amellyel Petőfi 1847. február 4-én Aranyt, Toldijának sikere alkalmából üdvözölte. Ezt követően a két nagy költő állandó levelezésben élt. Több közös verstémájuk van ebből az időből: Petőfi a gólyáról ír verset (A gólya), Arany pedig megírja A rab gólya című költeményt. Szilágyi kissé féltékeny az új barátra, de annál szorgalmasabban küldi könyveit. Személyesen 1847. június 1-jén ismerkedtek meg, amikor Petőfi Aranyt Szalontán meglátogatta, és tíz napig vendégeskedett nála. Ezen alkalommal rajzolta le Petőfi a szalontai Csonka-tornyot, valamint Aranyt is, mellképben, irónnal. Az arckép nem nagyon sikerült, azért írta Arany alá “tréfás kritika gyanánt” a négysoros verset.

Petőfi Sándor rajza Arany Jánosról - Arany János kommentárjával, 1847, Szalonta (Fotó: OSZK)Így élt Petőfi című hatalmas életrajzi művében jegyezte le Hatvany Lajos, hogy Tisza István Aranyt azért becsülte többre Petőfinél, mert az soha nem írt szerelmes verseket. Mint írja, Tisza szerint a két költő közül Arany »gyökeresebb, történetibb, nemzetibb és teljesebb«.

A szabadságharc bukása és Petőfi halála mély lelki válságba sodorta az amúgy is depresszióra hajlamos Aranyt. Többéves hallgatás után olyan keserű versekben fejezi ki saját és az ötvenes évek hangulatát, mint A lantos, a Letészem a lantot, a Fiamnak, A honvéd özvegye.

Az önkényuralom végén a nemzet és költője lassan magához tér. Arany első nagy balladás korszaka az 1850 évek második fele. Ekkori balladái főleg nemzeti jellegűek: a Hunyadi-balladakör darabjai, a Zách Klára, a Szondi két apródja, s a leghíresebb: A walesi bárdok, amely az ellenállás szimbóluma lett.

1851-1860 közt Nagykőrösön tanár, itt pedagógusként is kiemelkedik társai közül. 1860-ban Pestre kerül, ahol a kor többi közszereplőjével együtt egyre aktívabb lesz. Ez időben számos irodalmi tanulmányt ír, és folyóiratokat szerkeszt. Költészete is magasba ível: megírja a Széchenyi emlékezetét, majd a Rendületlenül és a Magányban hatalmas ódáit, melyek a haza és a nemzet sorskérdéseivel foglalkoznak. Ezekben az években, 1862-1863-ban írta meg a Buda halálát, melyet jeles monográfusa, Keresztury Dezső a magyar népiesség utolsó nagy fellángolásának nevezett.

1865-ben megválasztják az Akadémia titkárává, ez a munkakör némi anyagi biztonságot jelentett számára, de irodalomra nemigen marad ideje. Nagy tervei, a hun trilógia további részei és a Toldi középső része töredékben maradnak. A Toldi szerelmét csak élete végén fejezte be. Ezek a művek, számos részletszépségük mellett is csak az életmű egésze iránt érdeklődőknek mondanak ma valamit.

A kiegyezésért nem lelkesedik, a neki adott királyi kitüntetést csak Eötvös József külön kérésére fogadja el, és ezzel kapcsolatban számos gúnyverset ír önmagáról. Élete utolsó évtizedében egyre rezignáltabb, majd hivatalainak felhagyása után, a Margitszigeten írja meg utolsó nagy ciklusát, az Őszikéket. Ekkori balladái a lelkiismeret drámáit vetítik elénk, a Vörös Rébék, a Tetemre hívás, az Éjféli párbaj, a Hídavatás, a Tengeri-hántás, Az ünneprontók című versek mindegyike “tragédia dalban elbeszélve” – Greguss Ágost esztéta meghatározása szerint.

Arany János (1817-1882) költő, 1880 (Fotó: Ellinger Ede / PIM)Arany utolsó fényképezkedése alkalmával, halála előtt két évvel készült ez a felvétel Ellinger Ede műtermében, több hasonló beállítással együtt. Közülük a legismertebb a „botos és kalapos” portré, melyen az író szintén könyvekre támaszkodva áll, de kezében botot és kalapot tart. Erről írt Kosztolányi Dezső 1917-ben: “Itt egy megható alakot bámulok, melyet alig-alig ismernek. A beesett, csontos arcot rövidre nyírt ősz szakáll keretezi, a hosszú haj csapzottan simul előre, a halántékra, a bajusz magyar, az orr egyszerű, de finom, az egyik kéz botot, a másik kalapot tart. Még a szemüvegzsinórt is észrevenni, mely a lehajtott galléron, az ingmellen lelóg, a mellényig. Egy óriás életből egy csöpp bensőség.” A költő 1882. október 22-én halt meg Budapesten.

Öregkori lírája legalább ilyen jelentős, az Epilógus, a Vásárban, A tölgyek alatt, az Ének a pesti ligetről az idős ember örömeit és gondjait, egy megnyugvó lélek emlékezését tárják az olvasó elé. Az öreg költő így biztatja magát alkotásra Mindvégig című versében: “Van hallgatód? nincsen? / Te mondd, ahogy isten / adta mondanod, / Bár puszta kopáron / – mint tücsöké nyáron – / Vész is ki dalod.” Az utókornak szóló politikai üzenete pedig az alábbi idézet lehet, A régi panasz című verséből: “Nem elég csak emlegetni: / Tudni is kell jól szeretni, / Tudni bölcsen, a hazát.”

Kosztolányi Dezső Író és bátorság című írásában 1932-ben így emlékezik meg Arany Jánosról:
“Arany egyéniség volt. Költői hitvallása ez:
„… Szeretem a nemzeti költészetet; a népiesség köntösében még most; később pedig majd pusztán. Aestheticai utam az individualizálás elve, minek az ember csak a nevét tanulja meg az aestheticából, a többit maga csinálja. Én legalább azt hiszem. Az embernek magába kell szállani s onnan fejteni ki, amit tud…” (Levél Szilágyi Istvánhoz, Szalonta, szeptember 6, 1847.)
Bizonyos, hogy távol áll minden napi politikától. Nem óvatosságból, nem számításból, hanem természete szerint.”

ARANY JÁNOS: KERTBEN”
(részlet)
Közönyös a világ… az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s harap.
S ha elsöpör egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.

“…Nem volt vátesz, csakugyan. Idegenkedett a szólamoktól. Nem adott tanácsokat az emberiség sürgős és végleges megmentésére. Az, hogy nem szegült ellene a törvénynek, lelki alkatából folyik. Ez tetszhet nekünk, vagy nem: el kell fogadnunk olyannak, mint amilyen. Bizonyos emberek, akik között akadnak jóhiszeműek is, akár forradalmárok között, tartózkodóak, korlátozóak. A korlát nem mindig a korlátoltság jele. Sokszor a bölcsességé is. A korlát az a forma, mely nélkül a lényeg szétfolyik. Ezek az emberek hagyomány-őrzők. Nem próbálnak meg mindent, amit lehetne, nem játsszák ki az utolsó kártyát, nem esznek meg minden ételt, nem isznak meg minden italt s úgy kelnek föl az élet lakomájától, hogy maradjon utánuk valami. Ez az ő erkölcsük.”
(…)
Hogy nem volt hős? De igenis hős volt. Kicsoda hős, ha nem ő? Degré Alajos a forradalom után bújdostában meglátogatta. Elámult, hogy Arany még mindig magyar szavakkal bíbelődik, még mindig hiszi, hogy érdemes ezen a pusztulásnak szánt nyelven, ennek a pusztulásnak szánt, megtizedelt népnek írni. (…) Hős volt, mert a nép nyelvét olyan magasra emelte, mint senki a világirodalomban, aztán hadat üzent a „hájszagú” póriasságnak, a vad, fokhagymás rikkantásoknak, az „ázsiai megalomániának” s ő, a keleti vér, Bugac ellenébe Nyugatot szögezte. Hős volt és – ha úgy tetszik – „bátor” is volt, nagyon bátor, olyan bátor, amilyen csak egy író lehet, mert kegyetlen önmarcangolással vallott, annak mutatva magát, ami s csak lelke parancsára szólalt meg, sohase népszerűség-hajhászásból és élete egy szakán tíz évig egyetlen verset sem írt. (…)
(1932)

Arany János családja körében 1863 körül (Fotó: Vasárnapi Újság, 1914 / OSZK)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek