2017. október 20.  Péntek
Közepesen felhős 18 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. október 20.  Péntek   Vendel
Közepesen felhős 18 °C Közepesen felhős

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Az én kislányom című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Az én kislányom

Szerző: / 2017. május 11. csütörtök / Kultúra, Teátrum   

Jean Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket!, Játékszín, 2017 (Fotó: Juhász Tamás) 1984-ben nem létezett nagyobb európai sztár a korosodó, de karakán Jean-Paul Belmondónál és a Házibuliból frissen kinőtt Sophie Marceau-nál. Kettősükkel készült el az egyik legviccesebb francia komédia Jean Poiret színművéből, amit 2017-ben a Játékszín állított színpadra a Momkultban, szintén sztárokkal a főszerepben.

A Kellemes húsvéti ünnepeket! a Momkultban

Jean Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket!, Játékszín, 2017 (Fotó: Juhász Tamás)A fiatal korosztály kedvéért, akinek már nem sokat mond Belmondo neve, s így a történetet sem ismeri: egy újgazdag erkölcsöket célozgató, kissé sikamlós komédiáról van szó, jól szituált középkorú házaspárral a főszerepben. A férfi, Stéphane a mid-life crisis összes sablonját magában hordozza: elegáns és teljesen felesleges sportautókat vásárol, pipiskedve próbál fiatalosnak látszani és úgy is beszélni, és persze folyton feslő rózsabimbók után nyújtogatja ráncosodó mancsát. A darab nyitányában legújabb szerzeményét cipeli fel a legénylakásnak hazudott óriási kéglibe, mikor felesége – mert természetesen van neki olyan – váratlanul hazaállít. A nagypofájú vagány fél perc alatt satnyul alázatos házipapuccsá, s lányos zavarában képtelen frappánsabb kamut kitalálni, minthogy hölgyvendége valójában a – nem létező – első házasságából származó lánya.

Innentől persze megindul az őrület-lavina. A színdarab humora Stéphane folyamatos és spontán hazudozásának irracionalitásából fakad, ahogy újabb és újabb eszement életeseményeket kell kiagyalnia, hogy házassága ne szenvedjen hajótörést: és abból, ahogy ezt a szélhámost a nők – a mindent tudó feleség, Sophie, a majdnem-szerető Julie és a szerető legjobb barátnője, Marlene – lassan, ügyesen kétvállra fektetik. A komédiának el kell érnie, hogy a nem túl szimpatikus kóklert – aki nemcsak hogy csalja a nejét, ráadásul a nő pénzéből teszi, s mindezek mellett a Becsületrend várományosa – mégis megkedvelje a néző, ami azért nem akadályozza meg abban, hogy az asszonytrió totális diadaláért szorítson.

Habkönnyűt csinálni valójában nagyon nehéz, és erre jó példa a Kellemes húsvéti ünnepeket! A darab a maga bohókás módján tulajdonképpen egy komoly krízist tematizál: a házasság válságát, és a másodvirágzásukat élő nők büszkeségének megtépázását komolytalan és önző férjük részéről. Leleplezi az ostobaságot, a képmutatást, a látszat minden áron való megőrzésének kényszerét, sőt az urambátyám-rendszer, a mutyivilág rejtélyeibe is enged némi bepillantást. Az abszurditást a főhős infantilis hülyesége és jómódú polgári világába való rémült kapaszkodása hizlalja, amíg az ellenerők kis híján szét nem szaggatják. Poiret végül nem durrantja ki a lufit, megszánja és futni hagyja szerencsétlen teremtményét, ami talán kár – keserűbb véggel akár mívesebb alkotás is válhatott volna a bulvárdarabból.

Jean Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket!, Játékszín, 2017 (Fotó: Juhász Tamás)

Persze ez egy komédia, nem csoportos lelki sztriptíz, így marad a bohózati futkározás és a szórakoztató szócséplés. A Játékszín adaptációja többnyire meggyőző szakmaisággal szervírozza a csemegét, bár a premier alkalmasint itt-ott csekélyebb ritmusproblémával küszködött. Meg-megakadt a pergő géppuska-párbeszéd, mintha valaki elfelejtette volna a szöveget, de az „ő az én kislányom”-vallomás sem vált ellenállhatatlanul viccessé a zavartan makogó Szabó Győző szájából, mintha a színész direkt elharapta volna az előadás legnagyobb poénját. Kapitány Iván rendező ugyanis rá osztotta Stéphane szerepét. A hímsovén fölényt a feleség belépésével latabár kálmáni csetlés-botlásra cserélő színészt nem lehet a hiperaktív, laza és gumiarcú Belmondóval összevetni, bár Szabó is megbízhatóan hozza a vásári komédiást, csak inkább a magyar bohózati hagyományokból táplálkozik, mint a könnyed franciás vígjáték-stílusból. No és az a bivalyerős kisugárzás is hiányzik belőle, ami a francia sztár alakításában megvan az első perctől az utolsóig. Persze Stéphane szerepét csak egy sótlan-szótlan aktor lenne képes száz százalékig elrontani, és Szabó már több ízben megmutatta, mennyire természetes közege a komédia (is).

A feleséget alakító Bata Éva és a Julie bőrébe bújó Grisnik Petra is ügyesen bánnak a szerepek nyújtotta lehetőségekkel. Grisnik buján közönséges, Bata pedig jól egyensúlyoz a karótnyelt dáma és a megbántott, érzékeny asszony között: egyenes tartású, egyenes tekintetű nő, úgy viselkedik, mintha nem húzná a vállát a házasság addigi éveinek igája – holott tudja, micsoda firma a férje -: aztán a háta épp a megfelelő pillanatokban görnyed lefelé. A Becsületrendet szolgáltató barátot, Waltert Kerekes József játssza, esetlen fiát, Frederic-et pedig Baronits Gábor: Baronits kicsit közhelyes figurája mellett még kontúrosabb Kerekes visszafogottabb, kevés mimikával dolgozó játéka, melyben a színész hagyja, hogy az általa játszott karakter túlzásoktól mentesen, önmagától váljon komikussá.

Jean Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket!, Játékszín, 2017 (Fotó: Juhász Tamás)

Az előadás számomra legnagyobb meglepetése Ábel Anita volt: Julie lakótársának, Marlene-nek a szerepét kapta meg, aki a darab világán belül Sophie kérésére – és pénzére – Julie anyját, egyben Stéphane koholt exfeleségét is eljátssza. A Szomszédok óta nem láttam színészi szerepkörben, s nem is vártam szívrepesve, amíg lezser antréja pillanatok alatt fel nem pezsdítette az épp leülőfélben lévő hangulatot. Ábelnek jól áll a harsány humor: bohózati túlzásokkal játszik ugyan, de az ízléstelentől még épp innen, a határvonalon belül maradva. Közönséges rózsaszín-csillogós jelmezében, a csüngőbüngő fülbevalók alatt egy vérbeli és vérbő komika rejtőzik.

A szcenika hangulatos hátteret épített a szerelmi kálváriákhoz. Kovács Yvette Alida (látvány és jelmez) tipikus ruhákat öntött a karakterekre: Grisnik Petra darabbéli huszonhat évéhez képest talán túl kamaszos a szanaszét hasadt farmerban és a minden testi titkot leleplező haspólóban, de Bata Éva elegáns, mint akit skatulyából húztak ki, Szabó Győző bajusza és öltözéke pedig illik egy öregedő bonvivánhoz és egy papucsférjhez egyaránt. A díszlet tipikus újgazdag légkört árasztott, hangsúlyos hangulatfestő szerep jutott egy kakukkos órának, az ablakból pedig az Eiffel-torony festett mását is láthattuk, ami – tekintve a házaspár életében komoly szerepet játszó anyagiakra – talán nem túlzó ötlet.

A sok kedélyes komédiázás és illő mennyiségű bonyodalom után a mese végül hepienddel zárul. Vagy nem? Ezt döntse el mindenki, aki volt valaha életközépi válságban nyűglődő férfi, megcsalt feleség vagy leostobázott pincérnő. Könnyű komédia ide vagy oda, lehet, hogy a válasz nem ugyanaz lesz.

Jean Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket!, Játékszín, 2017 (Fotó: Juhász Tamás)

Hegedüs Barbara

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek