2017. augusztus 17.  Csütörtök
Közepesen felhős 26 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 17.  Csütörtök   Jácint
Közepesen felhős 26 °C Közepesen felhős

Elvis Presley emlékére

Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?

John Galsworthy és A Forsyte Saga

Magyarok, Wiz Khalifa, nosztalgia

Elvis Presley emlékére  
A rock and roll királya, Elvis Presley az amerikai álom megtestesítője volt, ám a dollármilliókért hajtva a legszebb férfikorban gyógyszerek rabjaként halt meg éppen 40 évvel ezelőtt.
Ki volt “Edvárd, a walesi fekete herczeg”?  
Az eddig véltnél jóval kevesebb vér tapad a Fekete Herceg néven is ismert Eduárd walesi herceg.
John Galsworthy és A Forsyte Saga  
150 éve, 1867. augusztus 14-én született John Galsworthy Nobel-díjas angol író, akinek legismertebb műve A Forsyte Saga.
Magyarok, Wiz Khalifa, nosztalgia  
Ez a cikk a nosztalgiával, azzal az édes-bússal kezdődik. Meg azzal, hogy mi a jó a sokat kritizált Sziget Fesztiválban. - Hegedüs Barbara beszámolója.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Az evolúció és Charles Darwin című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Az evolúció és Charles Darwin

Szerző: / 2014. február 12. szerda / Kultúra, Tudományok   

Charles Darwin (fotó: MEK/OSZK)“Az élőlények fejlődéséhez vezető valamilyen általános törvény így hangzik: sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon.” Charles Darwin angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója 205 éve született.

“Milyen kényelmes dolog a tudatlanságunkat ilyen kifejezések alá rejteni, hogy “a teremtés terve”, “a terv egysége”, és hasonlók, és azt hinni, hogy ezzel megmagyaráztunk valamit, holott csak megismételtük a tényt.”

Charles Darwin, 1830 (fotó: Wikipédia)Charles Robert Darwin angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója 205 éve, 1809. február 12-én született. Tudóscsaládban látta meg a napvilágot Shrewsburyben. Nagyapja és apja is kiváló orvos, unokatestvére, Francis Galton híres biológus volt. A fiatal Darwin útja a természetrajzig nem volt kitérőktől mentes: először orvosnak készült, később pedig apja teológiai tanulmányokra íratta be, noha valójában mindig is az élőlények világa érdekelte. Miközben teológiát tanult, és nyugodt lelkészi működésről ábrándozott, érdeklődése egyre inkább a természettudományok, a geológia és a botanika felé fordult. Tanulmányai végeztével kapva kapott az ölébe hullott lehetőségen, és elszegődött a térképészeti expedícióra induló Beagle hajó fedélzetére, ahol természettudóst kerestek a többéves útra.

1831-ben, 22 évesen Henslow biológus professzor ajánlotta be egy föld körüli útra induló hajóra. A kevés tudással, de sok könyvvel felvértezett kutató még úgy is boldogan vállalta a feladatot, hogy munkájáért nem kapott fizetséget. Őfelsége Beagle nevű hajója öt évig végzett térképészeti felderítést Dél-Amerikában és a Csendes-óceáni-szigeteken. Darwin szakadatlanul gyűjtött, rendszerezett, ládaszám küldte haza anyagait. A Biblia tanaiban és a fajok állandóságában addig szó szerint hívő fiatalember nézetei tapasztalatai hatására fokozatosan megváltoztak, kezdtek formát ölteni benne evolúciós elméletének alapjai. Hazatérve három könyvet írt Dél-Amerika geológiájáról, illetve a korallzátonyok képződéséről.

“A régi nézeteket valló természettudósok ragaszkodnak a biblikus felfogáshoz, a mózesi teremtés-monda tanához, s annak kronológiai alapján mind a világot, mind magát az emberiséget csak 5000-6000 esztendősnek tartják. Akad köztük olyan is, aki nemcsak a teremtés évét, de hónapját és napját is kiszámítja. Mások azt is tudni vélik, hogy az ősi patriarcháknak milyenek voltak a testi adottságaik. így pl. Henrion francia akadémikus kiszámította, hogy Ádám 27 méter, Ábrahám 9 méter, míg Mózes csak 3 méter magas volt – s ezt a francia akadémián erősen bizonygatta is.” (Charles Darwin: Az ember származása és a nemi kiválasztás)

Nem sokkal később megházasodott, a rendszerető tudós előzőleg táblázatba foglalta a lépés mellett és ellen szóló érveket. A mérleg hajszálnyival a házasság oldalára billent, ő pedig nem sokat keresgélt, unokahúgát választotta. (A közeli rokonság nem ártott az utódoknak, öt gyermeke közül kettő is egyetemi tanár lett.)

1839-ben a Royal Society, az angol királyi tudományos akadémia tagja lett, de nem sokkal később (alig harmincéves korában) visszavonult a nyilvános szerepléstől. Ettől kezdve élete végéig London környéki, downi birtokán felesége és gyermekei társaságában élt és könyveit írta. (Emma tíz gyereket szült neki, ebből nyolcat sikeresen felneveltek).

Conrad Martens: HMS Beagly, 1831 (fotó: darwinday.org)

Az evolúcióelmélet kidolgozása

Izgalmasnak, szenzációhajhásznak lenni a viktorniánus korban még nem volt divat; a tudományos taktátusok, útirajzok ennélfogva terjengős, mindent átfogó cm alatt láttak napvilágot. Darwin kötetének fedőlapján 1839-ben még e zengzetes címsor szerepelt: Dolgozat Őfelsége hajója, a Beagle által felkeresett földdarabok földtani és természetrajzi viszonyairól.

Darwint különös betegség kínozta, orvosai szerint valamilyen trópusi fertőzést szedett össze hosszú utazása során, de panaszai nem ezt igazolják. Utólag úgy látszik, hogy agorafóbiával és tömegiszonnyal súlyosbított pánikbetegség gyötörte. Valószínűleg megérezte, hogy elmélete súlyos világnézeti következményekkel jár majd: az evolúció eszméje az egyébként vallásos tudósban szorongásokat váltott ki. A panaszok ellenére több évtizedet élt még magányos, de alkotó tudósként.

“A természet arcát derűsen ragyogónak látjuk, és néha a táplálék túlzott bőségével találkozunk; de nem látjuk vagy elfelejtjük, hogy a körülöttünk gondtalanul csicsergő madarak főként rovarokon és magokon élnek, és így folyamatosan pusztítják az életet; vagy elfeledjük azt, hogy ezeket az énekeseket, meg az ő tojásaikat és fiókáikat milyen nagy mértékben pusztítják más madarak és ragadozók.” (Charles Darwin: A fajok eredete)

Az utazása során gyűjtött állatokat vizsgálva rájött, hogy a fajok helytől és kortól függően átalakulhatnak egymásba. Sőt, elődeitől eltérően, nem csak azt ismerte fel, hogy a fajok egymással küzdenek a fennmaradásért, hanem azt is észrevette, hogy egy faj egyedei is versenyeznek egymással. Elmélete szerint több utód születik, mint amennyit a szülők felváltása kíván, a populáció nagysága hozzávetőleg mégis állandó a természetben; az adott körülményekhez jobban alkalmazkodó egyednek nagyobb esélye van a fennmaradásra és a szaporodásra. Tőle származik a híres “küzdelem a létért” (“struggle for life”) kifejezés.

Az élővilág sokféleségének kialakulásában a természetes kiválogatódásnak – a szelekciónak – tulajdonított döntő szerepet. Az evolúció gondolata nem volt új. A francia Jean Lamarck már a 19. század elején felvetette. Darwin érdeme a változások tudományosan is elfogadható magyarázata. Művét sokáig nem publikálta, mert nézeteit túl merésznek gondolta, sőt, a korabeli törvények alapján büntethetőnek számítottak, és a kiközösítéstől is tartott. Amikor azonban 1858. június 18-án levelet kapott Indonéziából, Alfred Russel Wallace angol természettudóstól, aki hasonló nézeteket vallott a fajok változékonyságáról és keletkezéséről, felhagyott a halogatással. Kettejük közös londoni előadása után nyomdába adta művét, amelynek címe: A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, avagy a létért való harcban előnyhöz jutott fajták fennmaradása.

“Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Az élőlények fejlődéséhez vezető valamilyen általános törvény így hangzik: sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon.”

A több mint húsz év munka eredményét összegező könyv 1859. november 24-én jelent meg, és még aznap mind az 1250 példány elfogyott. Életében még ötször adták ki, neve világszerte közismert lett. Középponti gondolata, hogy az élővilág fejlődése a természet állandó változásának és átalakulásának természetes következménye; a különböző fajok és a fajokon belüli változatok létrejötte a körülöttük lévő élő és élettelen környezet kölcsönhatásával magyarázható.

Charles Darwin evolúciós elmélete (fotó: Wikipédia)

A könyv óriási vihart kavart, főként egyházi körökben. Nézetei nem voltak összeegyeztethetők a bibliai világteremtéssel és az isteni beavatkozással. Tudományos körökből is támadás érte, mégpedig Linné svéd botanikus hívei részéről, akik attól tartottak, hogy az állat- és növényvilágot rendszerező munkájuk megkérdőjeleződik, ha az osztályozott fajok nem örök érvényűek. 1865-ben megkapta ugyan a Royal Society kitüntetését, de nem evolúciós elméletéért, hanem egyéb érdemeiért.

Darwint azonban semmi sem téríthette el igazától. További műveiben A fajok eredetét folytatta: Állatok és növények változásai háziasításuk során (1868); Az ember származása és a nemi kiválasztás (1871); Az érzelmek kifejeződése az embernél és az állatoknál (1872). Életének utolsó évtizedében elsősorban botanikai kutatásokat végzett, ekkor már nagy tisztelet övezte.

1882. április 19-én szívroham következtében halt meg downe-i otthonában. A westminsteri apátságban a brit nagyságok között temették el, a kormányzat részéről ez az egyetlen megtiszteltetés érte.

szabadgondolkodók, könyvillusztráció, 1898 (fotó: darwinday.org)

Charles Darwin: Az ember származása és a nemi kiválasztás
Charles Darwin: Egy természettudós utazásai

Címkék: ,

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek