„Az országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országháznak…” 130 éve, 1885. október 12-én tették az első kapavágást az Országház építkezésén, a Tömő (ma Kossuth Lajos) téren.
A magyar rendi törvényhozás több száz évig Pozsonyban ülésezett, de az első népképviseleti parlament 1848. július 5-én Pesten ült össze. A honatyák a kiegyezés, 1867 után a Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utcában, a mai Olasz Intézetben tanácskozott. A palotát Ybl Miklós tervei alapján 1865-66-ban, tíz hónap alatt építették ideiglenes országháznak.
„A képviselőházban leginkább Tisza Lajos, a főrendiházban Ipolyi Arnold püspök szállottak sorompóba a góth styl védelmére. Szerin-tök az országháznak olyannak kell lenni, mely a Duna mellett jelképezze a magyar állameszme hatalmát, a magyar alkotmány megdönthetetlenségét. Ezt pedig leginkább lehet kifejezni a góth stilus által, mely az építészeti fenségnek netovábbja s az építészet virágzásának tetőpontja. Hogy a dunasori házak öszhangját megzavarja, az csak előnye, mert magára vonja a figyelmet s az is renaissance stílben épülvén, mint a többi házak, csak egyhangúvá tenné a szép Dunasort. Az ár tekintetében is fölhozatott, hogy a góth építés nem drágább, mert nem szükséges hozzá márvány, holott az elkerülhetetlen volna a renaissance stilben emelt monumentális épületnél.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 31. évf. 24. sz. (1884. jún. 15.)
„Az országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országháznak… építéséről” 1880-ban született törvény, helyszínnek a Tömő teret jelölték ki. Az 1882-ben kiírt tervpályázatra 20 pályamű érkezett, ezek közül Steindl Imre terveit valósították meg, az eklektikus-neogótikus stílusú épület méreteire jellemző, hogy belsejében mintegy ötven lakóház férne el, ez Magyarország legnagyobb épülete.
Az 1885. október 12-én megkezdődött építkezést Steindl vezette, de művét nem láthatta elkészülni, mert 1902. augusztus 31-én meghalt. A tizenhét éven át tartó munkák során mintegy 176 ezer köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát húztak fel, félmilliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére.
„Az építkezési munkálatokat a rendkívül sok előmunkálat miatt csak 1885 október 12-én kezdhették meg. A roppant épület épen a Duna partján emeltetvén, alapozását a víz behatolása ellen betonból kellett készíteni. Az egész területet két méter vastag betonlappal borították be, melynek alsó síkja a Duna sempontjával egyszintes. A betonlap területe 19.524.90 négyszögméter, a mi 3.39 kataszteri holdnak felel meg. A betonozás a kavicstöltéssel együtt 1.200,000 forintba került. Az épület egészen faragott kőből készült.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 43. évf. 23. sz. (1896. junius 7.)
A kor leghatalmasabb hazai beruházásán a jelszó „magyar anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel” volt, ezért egész iparágakat lendített fel.
A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter magasra emelkedő, 18 ezer négyzetméter alapterületű épület alapteste egyetlen, 2-5 méter vastag betonlemez, amely a dunai kavicsba vert vörösfenyő cölöpökön nyugszik. A költségek a munkálatok során a tervezett duplájára nőttek, a további költségnövekedés elkerülése érdekében készült a kőburkolat az olcsóbb, puha sóskúti mészkőből. Ám ezt a városi levegő gyorsan tönkretette. A kőcsere 1925 óta folyt, és csak öt éve készült el a teljes rekonstrukció, amelynek során megoldották a rossz minőségű kövek okozta problémát.
Az épületben 10 belső udvar, 27 kapu, 29 lépcsőház és 17 lift található, itt valósult meg az országban az első távfűtés, a kor első vonalába tartozott szellőzése és világítása is. Esztétikailag a Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik.
A Duna felől nézve a kupola két oldalán tornyokkal körülvéve magasodik ki az alsóházi és a felsőházi ülésterem, amely az építés korában kétkamarás rendszerben működő országgyűlés emlékét idézi. A két ülésterem méretében és kialakításában teljesen megegyezik egymással, ezzel utalva a népképviseleti alsóház és a történelmi felsőház egyenrangúságára. A két szárny összekötő kapcsa a hatalmas kupolacsarnok. Az épületet kívül 88, belül 152 szobor díszíti, a belső díszítésekre 40 kg aranyfüstöt használtak fel. A Kossuth téri főhomlokzat kiugró középrészében a delegációs terem és a barokk díszlépcsőház található, melyek freskóit Lotz Károly festette, a főkapu bronz oroszlánjait Markup Béla tervezte.
„Az üléstermek mint az épületnek czéljuknál fogva különösen kiváló helyiségei a külső csoportosításban is kiváló jellemzést nyertek, a mennyiben abban a magasba nyúló két épületrészben vannak elhelyezve, a melynek négy-négy sarkát egy-egy idomzatos torony foglalja el a törvényhozás egységének, az alkotmány rendíthetlenségének s az állameszme mindenek fölé emelkedésének építőmtiveszeti kifejezéséül pedig az óriás kupola emelkedik az épület közepéből föl a 100 méternyi magasba. E kupolában az egész mü épitőművészeti eszméjének záró-akkordja nyer megható és egyúttal imponáló kifejezést. Az épület hossza 268 méter, szélessége a hol legszélesebb 118 méter, a beépítendő terület az udvarokat leszámítva 15,327 négyszögméter s így terjedelemre nézve is egyike” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 22. sz. május 27.)
Az Országházban 1894. május 5-én tartották a bokrétaünnepet, a félkész épületben 1896. június 8-án, a millennium idején gyűltek össze először a honatyák. (Ülésről még nem beszélhetünk, mert székeket csak a hercegek és hercegnők számára tartottak fenn.) Az első országgyűlésre 1902. október 8-án került sor, a munkálatok 1904-ben értek véget teljesen. Az épület Budapest egyik jelképe, 2000 óta a Szent Koronát is itt őrzik, évente csaknem egymillió látogató tekinti meg. 2011-ben az Országházat a Világörökség részévé választották.
