2017. augusztus 24.  Csütörtök
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 24.  Csütörtök   Bertalan
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős

Ahol Kölcsey nyugszik

Pest első állandó magyar színháza

Szent István emlékezetének napja

Új szereplőket keres a Barátok közt

Ahol Kölcsey nyugszik  
Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 23-án hunyt el Csekén, a mai Szatmárcseke elődtelepülésén. Nyughelye a Tisza-parti falu egyik nevezetessége, a népi csónakos fejfás temető.
Pest első állandó magyar színháza  
180 éve, 1837. augusztus 22-én, 180 éve megnyílt Pest első állandó magyar színháza, a Pesti Magyar Színház, 1840-től Nemzeti Színház.
Szent István emlékezetének napja  
Államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, az egyik legrégibb magyar ünnepnap.
Új szereplőket keres a Barátok közt  
Az RTL Klub sorozata 15 éven felüli, új szereplőket keres: a Barátok közt leendő arcait négy időpontban válogatja a csatorna.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Cholnoky Viktor, a modern hős című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Cholnoky Viktor, a modern hős

Szerző: / 2012. június 5. kedd / Kultúra, Irodalom   

Az elvágyódás írója volt, miközben szépírói tevékenysége úgyszólván egyetlen műfajhoz, a novellához kötődött, mégis, rendkívül sokoldalúnak tekinthető Cholnoky Viktor művészi tevékenysége.

Száz éve, 1912. június 5-én hunyt el Budapesten Cholnoky Viktor író, újságíró, a modern magyar novellairodalom egyik jelentős, ám elfeledett alakja.

Veszprémben született 1868. december 23-án hétgyermekes családban. Apja, Cholnoky László városi főügyész, a bohém társaságok kedvelt alakja, műkedvelő író és fordító volt. Viktort is jogásznak szánták szülei, előbb Győrbe, majd Pestre küldték tanulni. Érdeklődése szerteágazó volt, a természettudományok történései, kérdései éppúgy foglalkoztatták, mint a történelem, a vallás vagy éppen a művészetek problémái. Igen rövidre szabott élete során enciklopédikus műveltségre, ismeretanyagra tett szert, és ezt újságírói munkája során megosztotta közönségével is.

“tisztánlátó pillanatai csak a betegnek lehetnek”

Az alapvizsga letétele után otthagyta az egyetemet, és a Veszprémi Hírlap, majd a rövid életű Balatoni Hírlap szerkesztője lett. Nemcsak szerkesztett, de különböző álneveken publicisztikákat is közölt, angolból fordított, rövid elbeszéléseket is írt, amelyekből 1895-ben kis kötetecske is megjelent Füstkarikák címmel.
 
1901-ben Pestre költözött. A nagy múltú Pesti Napló munkatársául szegődött, kezdetben korrektorként dolgozott, majd rovatvezető és éjszakai szerkesztő lett. A Napló mellett más lapok is szívesen közölték világos stílusú ismeretterjesztő cikkeit. 1903-ban a Kiss József szerkesztette A Hét című lap vezérpublicistája lett, írt vezércikkeket, glosszákat és tárcákat, a tudományos rovat szinte csak az ő írásaival volt tele, a századforduló ismeretterjesztő irodalmának népszerűsítése és művészi igényessége jórészt neki köszönhető.
 
Közben megnősült, két gyermeke is született, közülük a kisebbik, Viktor igen korán meghalt. Ezen a tragédián soha nem volt képes túltenni. Egy ferencvárosi kis lakásban élt családjával, ennek konyhájában dolgozott éjszakánként cigarettafüstbe burkolózva, a pálinka elmaradhatatlan társaságában. Tudatában volt annak, hogy nagyon beteg, a kór a tüdejét támadta meg, ám úgy gondolta, a betegség és az intellektus egymást erősítik, a betegség a dolgok valódi mivoltával ismerteti meg az embert, világos, tisztánlátó pillanatai csak a betegnek lehetnek.

“Nem a korcsma neveli az alkoholistákat, hanem az otthon elfogyasztott ital. Nem az szokik rá az alkoholra, aki néha, ünnepnapon a korcsmában berúg, és másnap üdvös fogadalmakat tesz a mosdóedényének, hogy soha többé nem utánozza Noé apánk példáját, hanem az, aki észreveszi, hogy az ördögöt haza is lehet vinni, és hogy az alkohol cigánymuzsika nélkül is nagyon szépeket tud énekelni. Mert nem az az alkoholista, aki néha-néha istentelenül berúg, hanem az, aki nem képes már részeg lenni, és a megszokott alkoholméregtől csak a megszokott józanságát kapja vissza.” (Cholnoky Viktor: A kísértet)

Cholnoky irodalmi csoportosuláshoz soha nem tartozott, de szerkesztőségi kollégái mindig bizton támaszkodhattak páratlan tudására és segítőkészségére. 1910-ben a Franklin Kiadó megjelentette Tammúz című elbeszéléskötetét, amelyet halála évében Az alerionmadár vére című kötet követett, 1913-ban, halála után egy évvel pedig a Néhusztán meséiből című gyűjtemény látott napvilágot.

Írásban mondta el…

Cholnoky színes képzelőereje Jókaihoz hasonló mesemondó képességgel párosult, annak romantikus díszei és sallangjai nélkül. Kortársai nagyra becsülték írásait, Schöpflin Aladár, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső is elragadtatással nyilatkoztak róla. “Rendkívüli dolgokat látott, amelyek már tilosak a földi szemeknek” – írta róla Kosztolányi, aki szerint “ő írta legszebb novelláinkat ama nyolc esztendő alatt, melyet A Hét családi körében eltöltött. Magyar prózája remekmű. Egyenletes és hullámzó, egyben lágy és kemény.” Kosztolányi Dezső messziről érkezett mesehercegként jellemezte őt. Temperamentumos meseherceg volt, folyton írt, ilyenkor egészen más világokban létezett, és ez érződik is művein. Két zseni dolgozott benne egyszerre: a precíz tudós és a spontán, fantáziadús, jó humorú művész.

Cholnoky László tesz érdekes vallomást. “Már néhány száz évvel ezelőtt kellett volna megszületnie – írja bátyjáról, Viktorról Cholnoky László 1917-ben a Nyugatban. – Kétségtelen ez, mert a mában soha, egyetlen percre sem volt itthon, úgy, amint itthon vagyunk talán mi többiek. Azt kell hinnem, hogy az ő belső életének minden kínos hánykolódása … vergődő küzdelem volt a meg nem egyező korral, ami végül is legyűrte és rákényszerítette a szép, nemes rezignációra. De úgy látszik, csak formálisan adta meg magát, lelke mélyén nem halt el a korábbi század visszhangja.”
 
Kortársai E. T. A. Hoffmann és E. A. Poe követőjét látták benne, a későbbi irodalomkritika inkább a mágikus realizmus magányos magyar előfutárának tartja. Műveinek állandó alapeleme a szorongató valóságból való elvágyódás, az egzotikum, a miszticizmus iránti fogékonyság, a babonák, a hiedelmek, a kísértetek iránti érdeklődés volt. Novellái között találunk lélektani és végzetnovellákat, illetve groteszk-szatirikus novellákat is, amelyeknek visszatérő hőse a nagyotmondó dalmát kalandor, Amalchich Trivulzió.

“Ma reggel láttam őt viszont, a Szvetenay utcai halottasházban, holtan. A halottak liftje lassú zörgéssel hozta szemeim elé a mélyből, a jeges pincéből Viktort. Azon a bádogravatalon feküdt, amely a magyar zseninek kijut. Szelíd, finom fejét még egyszer megnéztem. A júniusi fény rettentő világosságában feküdt, karjai birkózó pózban emelkedtek ki a lepedőből, minthogyha még mindig a láthatatlan ellenséggel küzdene, haragos száján egy néma és tragikus kiáltás, amelyet az én füleim már nem hallanak. Meg kell rajzolnom halotti maszkját. Drága teste, amely a zseni és a végtelen vágyában emésztődött el, az utolsó pillanatban – az örökkévalóság számára – egy tragikus szoborművé fagyott. Aki látta, keményen, könny nélkül nézte, s azt mondta, hogy itt egy modern hős esett el”. – Emlékezett vissza Kosztolányi Cholnokyval való utolsó találkozására.

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek