2017. március 29.  Szerda
Közepesen felhős 3 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. március 29.  Szerda   Auguszta
Közepesen felhős 3 °C Közepesen felhős

Janus Pannonius, az első magyar lírikus

Walt Whitman világa

Beethoven világa

Alfons Mucha közelről

Janus Pannonius, az első magyar lírikus  
545 éve, 1472. március 27-én hunyt el Janus Pannonius, az első kiemelkedő magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője és legnagyobb alakja.
Walt Whitman világa  
125 éve, 1892. március 26-án hunyt el Walt Whitman amerikai költő, aki Magyarországon a 20. század elején jelentkező avantgárd irodalom egyik ihletője volt, a többi között Pásztor Árpád, Kassák Lajos, Kosztolányi fordította le műveit
Beethoven világa  
190 éve, 1827. március 26-án halt meg Bécsben Ludwig van Beethoven, a zenetörténet óriása.
Alfons Mucha közelről  
A Reök-palotában megnyílt kiállítás segítségével a szecesszió egyik leglebilincselőbb életművébe pillanthatunk bele.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Claude Debussy, a dallam című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Claude Debussy, a dallam

Szerző: / 2012. augusztus 22. szerda / Kultúra, Zenevilág   

“A zene célja a gyönyörködtetés” – vallotta Claude Debussy, aki szeretett gyönyörködtetni, méghozzá a kor hagyományaitól és szabályaitól olykor elrugaszkodott stílusával, keverve a különböző kultúrák dallamvilágát, nem félve a disszonanciától.

“Debussy megértésének útja három nagy akadályon vezet keresztül. Egyik a zene relatív fiatal kora, másik a német tradíció mai uralma, harmadik Debussynak a francia szellemmel való szoros kapcsolata.
A zene rövid fejlődése alatt még nem alakult ki annyi heterogén, de egyenlőrangú érték, mint más régibb művészetekben, – és régi koroknak éppen a maitól gyökeresen különböző alkotásai nincsenek annyira a köztudatban, hogy ellensúlyozhatnák a ma uralkodó tradíció ideáljainak kizárólagosságát. Ezért nehezebb a zenében új iránnyal utat törni, mint más művészetben”
– írta Kodály Zoltán a Nyugat folyóirat 8. számában 1918-ban Claude Debussy művészetéről.

A XIX. század végének, a századfordulónak a művészetének egyik legfontosabb kérdése az újítások bevezetése, addig szűkre szabott határok feszítése és a kitekintés. Az impresszionizmus adta világnézet, az ismeretlen kultúrák és formák, a lágy, elmosódó hajlatok és a vad, ősi művészetek ötvözése lett. “Ne másoljátok szolgaian a természetet, hiszen a művészet absztrakció, elvonatkoztatás!” – vallotta Gauguin, aki egész Tahitiig ment, hogy találkozzon a vad, ősi művészettel és a helybéli lányokkal. A keleti, mindenekelőtt a japán kultúra és festészet nagy hatást gyakorolt többek között Monet-ra, Manet-ra, Degas-ra, és Puccini is szentelt operát a japán témának és zenének.

Claude Debussy zongorázik, 1893Claude Achille Debussy francia zeneszerző, a gondolatokat, érzelmeket közvetítő impresszionista és szimbolista zene legkiemelkedőbb alakja 150 éve, 1862. augusztus 22-én született St. Germain-en-Laye-ben. Porcelánkereskedő apja egyáltalán nem érdeklődött a zene iránt, zenei tehetségére Paul Verlaine francia költő anyósa hívta fel a család figyelmét. Tizenegy évesen már a párizsi Conservatoire növendéke volt, ám gyorsan nyilvánvalóvá vált: soha nem lesz belőle zongoravirtuóz. Szerzeményei és improvizációi nem engedelmeskedtek az intézmény által lefektetett szabályoknak és stílusát is veszélyesnek nyilvánították.

A nyolcvanas években került kapcsolatba Nagyezsda von Meck orosz milliomosnővel, Csajkovszkij pártfogójával, akinek gyermekeit tanította a nyári szünidőkben, és aki magával vitte Svájcba, Olaszországba és Oroszországba. Csatlakozott is az impresszionista festők és szimbolista költők társaságához. 1884-ben egy kantátájával elnyerte a Római Díjat, de nem érezte jól magát az örök városban, Verdi és Donizetti zenéje pedig hidegen hagyta. Gyakori depressziója megbénította alkotó munkáját, csak Liszt Ferenc virtuóz szerzeményeiből merített némi ösztönzést. 1888-ban megismerkedett Brahmsszal, majd Bayreuthban, Wagner városában “a wagneri opera gyönyörűségeiben merült el”. Nagy hatással volt rá a német zeneszerző érzékisége, formaismerete, de szélsőséges érzelmi megnyilvánulásai taszították.

Egy faun délutánja

Az 1889. évi párizsi világkiállításon a jávai és Bali szigeti gamelán zene nyűgözte le, mély hatást gyakorolt rá a jávai gamelán zene, ebből merítette szokatlan harmóniáit, a nyugati zenei hangzást teljesen megtörve – ekkor kezdte megtalálni saját hangzásvilágát. Nevét a francia költő, Stéphane Mallarmé verse ihlette zenekari költemény, az Egy faun délutánja tette ismertté. A kompozíció a költőt is kellemesen lepte meg. A bemutató után így írt a muzsikusnak:

“Az Ön illusztrációja a zene finomságával, komolyságával és gazdagságával felülmúlja az én költeményem minden vágyódását és ragyogását…”

A 2 Arabesques és a Suite bergamasque című művei (utóbbiból jól ismert a Clair de Lune című zongoradarab) már egyértelműen saját stílusát hordozzák. 1894-ben írta Egy Faun délutánja című zenekari művét, amellyel nagy sikert aratott, és ami a mai napig egyik legismertebb műve. Számos zongoradarabot írt, a legismertebb Nokturnes-ket 1900-ban mutatta be. „A francia zene fő célja a gyönyörködtetés”- írta 1904-ben maga Debussy, és mindent elkövetett, hogy ezt a célt elérje zenéjében. Majdnem tíz évig komponálta Pelléas és Mélisande című egyetlen operáját, amely eljutott Európa több színpadára is: 1906-ban volt a brüsszeli, a következő évben a frankfurti, 1908-ban a müncheni és New York-i, majd 1909-ban a londoni bemutató. A magyarországi premier több mint két évtizedet váratott magára, végül 1925. november 26-án tűzte műsorra a darabot a Magyar Állami Operaház.

Claude Debussy társaságban, fehérben középen, 1885

Magánéletét kezdettől fogva viharos kapcsolatok jellemezték. Viszonyaira rányomta bélyegét nyughatatlan természete, ám szerelmi élete nem volt szenzáció abban a korban, amely szabadalmaztatta a bohém művész figuráját. Egy csaknem tíz évig tartó kapcsolatát egy énekesnővel folytatott rövid afférja szakította meg, majd 1899-ben mégis Rosalie Texier modellt vette feleségül. Bár Texier szerető, gondoskodó asszonynak bizonyult és meglehetősen népszerű lett Debussy baráti körében, a zeneszerzőt egyre jobban idegesítette a művészetek iránti érzéketlensége. Végül 1904-ben elhagyta egy párizsi bankár feleségéért, Emma Bardacért, aki szórakoztató intellektuális társnak bizonyult. Az elhagyott feleség öngyilkosságot követett el, amit viszont már valódi botrányként fogott fel a salon társasága, nem csoda, hogy Debussy Londonba menekült.

A skandalum elcsendesülését várva alkotta meg A tenger című szimfonikus költeményét, amely az impresszionizmus jellegzetes stílusjegyeit viseli magán. A három tengeri élményt összefűző szimfonikus költeményen három évig dolgozott. 1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit, és máshol is hangversenyezett.

Időközben feleségül vette Emmát, utolsó nagy megrendelését az asszonytól született egyetlen leányának, Claude Emmának, azaz “Chouchou”-nak ajánlotta Gyermekkuckó című művét. Debussy újító zeneszerző volt, hosszú órákat töltött a zongora előtt, hogy különböző, minden addigi hangzást felrúgó hangzásokat próbálgasson. Új úton indult el a Játékok című tánckölteményével, melyet 1912-ben írt Nizsinszkij balettegyüttese számára, az ifjú Stravinsky hatását mutató táncköltemény megdöbbentő effektusai óriási feltűnést keltettek. Életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába, zenei kísérleteinek 1918. március 25-én bekövetkezett halála vetett véget.

“Aki ennyire a maga útján jár, nem egyhamar talál tetszésre és lehet hogy Debussy zenéje még soká, vagy mindig a keveseké lesz. De hatása már ma általános és jótékony. Lehet, hogy kevesebb kész értéket hagyott hátra, mint ösztönzést. Talán minden művénél több és nagyobb: nevelő hatása. Az ő iránytűje tisztultabb magasabb rendű művészet felé mutat. Most, rajta keresztül kezdjük érteni, mit dicsértek Mozarton, mikor olyan nyomatékkal emlegették ízlését. Mintha csak azóta ennek a szónak értelme veszett volna. Mintha most, annyi torz lárma után, Debussy műveiből megint a latin vonalú szépség első félénk sugarai áradnának.
A szabadság és szépség felé visz az út, amelyen elindult. És itt nem fontos, hogy az új világból mekkora darab az övé. Határa nem nagy, a néhány legnagyobbak birodalmához nem is fogható. De költő a maga világában és ennél több senki sem lehet.
” (Kodály Zoltán: Nyugat, 1918. 8.)

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek