2017. augusztus 24.  Csütörtök
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 24.  Csütörtök   Bertalan
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős

Ahol Kölcsey nyugszik

Pest első állandó magyar színháza

Szent István emlékezetének napja

Új szereplőket keres a Barátok közt

Ahol Kölcsey nyugszik  
Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 23-án hunyt el Csekén, a mai Szatmárcseke elődtelepülésén. Nyughelye a Tisza-parti falu egyik nevezetessége, a népi csónakos fejfás temető.
Pest első állandó magyar színháza  
180 éve, 1837. augusztus 22-én, 180 éve megnyílt Pest első állandó magyar színháza, a Pesti Magyar Színház, 1840-től Nemzeti Színház.
Szent István emlékezetének napja  
Államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, az egyik legrégibb magyar ünnepnap.
Új szereplőket keres a Barátok közt  
Az RTL Klub sorozata 15 éven felüli, új szereplőket keres: a Barátok közt leendő arcait négy időpontban válogatja a csatorna.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Devecseri Gábor, a görög derű költője című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Devecseri Gábor, a görög derű költője

Szerző: / 2017. március 1. szerda / Kultúra, Irodalom   

 Devecseri Gábor (1917-1971) költő, író, műfordító, 1964 (Fotó: OSZK) Karinthy, Kosztolányi és Somlyó Zoltán családjának barátja, Devecseri Gábor Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító 100 éve, 1917. február 27-én született.

DEVECSERI GÁBOR: CSAK

Ha csak egy szőlőlevelet
sikerül megörökítened,

ha egyetlen sorod is odaérez
a feszes fürtszemek fényköréhez,

vagy ha csak vágyad támad a délutáni
tóra tekintve, hozzá szót is találni,

vagy ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belemerülni

mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.

“Mint költő a Nyugat “harmadik nemzedékének” egyik kitűnősége volt; mint tudós a magyar klasszika-filológia nemzetközi tekintélyű kiválósága; mint műfordító, mint az antik kultúra tolmácsa versenytárs nélkül első az évszázadok magyar irodalmában” – olvasható Devecseri Gáborról Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnokában.

Devecseri Gábor 1917. február 27-én született Budapesten. Édesapja sokoldalú és igen művelt magántisztviselő volt, aki kiválóan tudott görögül, szabadidejében festészettel és zenével foglalkozott. Édesanyja Guthi Erzsébet műfordító, az angol irodalom szakavatott tolmácsolója, anyai nagyapja Guthi Soma újságíró, népszerű vígjátékok szerzője volt. A család barátai közé tartozott Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Somlyó Zoltán is.

Devecseri csodagyerekként indult, már kamaszként páratlan formaérzékről tanúskodó versekkel jelentkezett. Első, Karinthy Gáborral közös Versek című kötete 1932-ben jelent meg Somlyó Zoltán előszavával. A budapesti Református Gimnáziumban érettségizett 1934-ben, utána egy évig magántisztviselőként dolgozott, majd beiratkozott a Pázmány Péter Egyetem görög-latin szakára.

Hamar feltűnést keltett verseivel, s – bár pályája folyamán a legkülönbözőbb műfajokban jelentőset alkotott – fő kifejezési formája élete végéig a líra maradt: egyéb műveit is ez a líra sugározza át. Ez a sajátos költészet – amely kitérői, mellékútjai s olykori tévútjai ellenére – kezdetétől a végéig egységes ívet mutat. Ezt az egységet maga az alkotó fogalmazta meg legtalálóbban abban a kis írásában, amelyet válogatott versei, a Beszakad az idő elé írt: „Ha Történelem és Természet keserves rohanása a Bikasiratóban az “élő hús tépését ismétlő domináns Témakör” látomásához vezet, akkor – a tükörbe tekintő költő számára – annak felismeréséhez is, hogy e pályaív gyermekkori, a Lapozgatom a vasárnapi számot embernek ember elleni fenekedését elítélő soraitól törvényszerűen érkezett el a Bikasiratóhoz, mely az élőlényeknek élőlények által okozott szenvedésével feszül szembe. Éppoly reménytelenül, mint az a bizakodó;, napmegállítást álmodó kezdeti költemény? Nem hiszem. Ha az idill állandósításáról mint valami álomról le kell is mondanunk, áhításáról, felidézéséről és az érte való cselekvésről nem.”

Devecseri Gábor (1917–1971) költő, műfordító, klasszika-filológus (b) és Somlyó György (1920–2006) költő, esszéíró, műfordító, 1940-es évek (MTI Fotó/hirado.hu: Várkonyi László)

DEVECSERI GÁBOR: MINDEN, AMI VAN

Minden, ami van, versre méltó 
és ami nincs, az is.
Az esti szélben fodrozódó kék tó,
a lányok ajka is,
a köd, a kés, az alma is,
a dombok halma is;
s mi meg sem álmodottként száll az éjben,
mind úgy eseng, hogy édes dalba térjen,
ha belehalna is!
A föld beszéde zúg az árban,
ez szól a dalban is.
Szívünk egy kis szívet visel magában,
mely hű, ha ő hamis,
vigyáz a fényre alva is,
zenél hallgatva is,
csak őt sebzi meg a szerelmes ének;
minden, ami van, fáj a szív szívének
és ami nincs, az is.

Egyetemi éveiben meghatározó volt számára a világhírű ókortudós és vallástörténész Kerényi Károllyal való kapcsolata, amelynek révén a Stemma-kör tagja és a Sziget című folyóirat munkatársa lett. Már az egyetemen, Kerényi ösztönzésére lefordította Homérosz himnuszait  valamint Catullus néhány versét. 1939-ben Kallimakhoszról szóló disszertációjával doktori címet szerzett, tanári diplomáját 1942-ben kapta meg. Zsidó származása miatt azonban tanárként nem tudott elhelyezkedni, s a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa lett. Közben verseit folyamatosan közölte a Nyugat, amelynek harmadik nemzedékéhez tartozott, s egyre inkább elmélyedt a klasszikus görög és római irodalom fordításában. A háború legnehezebb éveiben a svájci nagykövetségen dolgozott, s gyakran szerzett sorstársai számára életmentő iratokat. Szrb Antal így írt róla:

“Nagyon oda kell figyelni, mikor Devecseri verseit olvasom; nem az értelem titokzatos, nem a jelkép megzavaró, hanem az antikos mondat: meg kell keresni olykor az alanyt, állítmányt és az ember úgy örül, mintha Vergiliust olvasna még. Kedvvel és nagyszerűen alkalmazza az antikos metrumot is, amelyhez kiváló gyakorlatot szerzett műfordításai révén; és a magyaros ritmust is olyan erős nyomatékú ütemezéssel használja, hogy még az is valahogy antikosan hat…”

A háború után 1946-tól az egyetem görög tanszékének tanársegéde lett, ezzel párhuzamosan 1945-47-ben a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. Életének, gondolkodásának fordulata ezekben az években következett be: az addig a Nyugat politikamentes költészetét követő Devecserit elragadta a szocializmus építésének láza, s bravúros formákban lelkesítő költeményeket írt szinte minden témában. Kritikusai szerint a sokat sejtető című Önkéntes határőr elbeszélő költeménye a sematizmus iskolapéldájának tekinthető.

1948-tól hat éven keresztül őrnagyi rangban a Honvéd Katonai Akadémia irodalomtanára volt, 1953-tól a hadsereg Szabad Hazánkért című folyóiratát is szerkesztette. 1949-ben megválasztották a Magyar Írók Szövetsége főtitkárának, e poszton 1951-ig maradt.

A sors különös fintora, hogy ebben a pártos időszakában született meg életművének legkiemelkedőbb alkotása, az Odüsszeia és az Iliász fordítása. Az Odüsszeia 1947-ben, az Iliász 1952-ben jelent meg, utóbbiért 1953-ban Kossuth-díjat kapott. Nagy érdeme, hogy az eposzok klasszikus mértékű, rendkívüli zeneiségű nyelvezetét ötvözte a korszerű magyar nyelvvel, ezáltal hozta olvasóihoz közel a homéroszi műveket. A leleményes, az élet minden veszélyén győzedelmeskedő Odüsszeusz alakjában saját irodalmi előképét vélte felfedezni, s több művében, így az Odüsszeusz szerelmei című verses drámájában is őt állította középpontba. A teljes Homérosz-fordítás mellett neki köszönhetjük Catullus verseinek tolmácsolását, Ovidius Átváltozások és Firdauszi Királyok könyve című művének magyar változatát, Aiszkhülosz, Euripidész, Szophoklész, Plautus, Arisztophanész drámáinak számos fordítását.

A gyerekek körében ma is igen közkedveltek a fiához, Jancsikához írt Állatkerti útmutató című kötet könnyed, humoros versei, amelyek közül többet a Kaláka együttes is megzenésített.

Devecseri Gábor (1917-1971) költő, író, műfordító, 1964 (Fotó: Fortepan)

Az ötvenes évek közepétől a kommunizmusba vetett hite egyre inkább megrendült, 1956 eseményei lelki válságba sodorták. Hátat fordított mindenfajta közéleti szerepnek, csak az irodalomnak élt. Görögországi utazásairól útinaplókat jelentetett meg Homéroszi utazás, illetve Epidauroszi tücskök, szóljatok címmel, Lágymányosi istenek című memoárkötetében ifjúkorának meghatározó egyéniségeiről, Karinthyék köréről, Kerényiről festett szórakoztató képet. Több verseskötete is megjelent, amelyekben a magánélet élményeit, hangulatképeit rögzítette. Könnyedén és elegánsan fogalmazott, ám mint Szentkuthy Miklós megjegyezte, “a nagy szenvedélyek és nagy témák nem szerepelnek ebben a klasszikusan lehiggadtnak vagy japánosan kecsesnek látszó világban”.

Költői főműve, az emberi lét reménytelenségét, az esendő ember kiszolgáltatottságát megjelenítő Bikasirató azonban ellentmond e megállapításnak, benne téma és forma tökéletes egységét valósította meg Devecseri.

Az élet örömeit és szépségeit, a szerelmet, a művészetet rajongva szerető költőnél 1970-ben orvosai rákot diagnosztizáltak, s befektették a Kútvölgyi Kórházba. A betegség, a közelgő halál tudata megsokszorozta alkotóerejét, s a kórházi ágyon is szünet nélkül dolgozott. Ekkor fordította le Mozart Thamos, Egyiptom királya című zenedarabjának librettóját, Menandrosz Ítéletkérők című drámáját, hangszalagra mondta A versek alagútján címmel a Bikasirató elemzését, valamint A hasfelmetszés előnyei című szabálytalan naplóját, s több verse is született.

A “görög derű költője” 1971. július 31-én hunyt el.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek