2017. február 23.  Csütörtök
Közepesen felhős 6 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. február 23.  Csütörtök   Alfréd
Közepesen felhős 6 °C Közepesen felhős

És legyenek jelek..

Velkei Zoltán: Nagyon óvatosan kell új címeket vásárolnunk

Enyedi Ildikó filmje lett a legjobb Berlinben

Sanzonest Péterfy módra

És legyenek jelek..  
Erdős Virág töredékei, hosszabb költeményei és a fényképek egymást kiegészítve, egymással beszélgetve jelenítik meg a nagyvárosi nyomort és fejezik ki mondatlanul, mégis intenzíven a segítés, a változtatás mohó vágyát.
Velkei Zoltán: Nagyon óvatosan kell új címeket vásárolnunk  
Az Agave Könyvek kiadóvezetőjével, Velkei Zoltánnal a könyvpiacról, olvasási szokásokról és az idén megjelenő könyvekről is beszélgetett Kibelbeck Mara.
Enyedi Ildikó filmje lett a legjobb Berlinben  
Ismét egy fantasztikus filmes sikernek örülhetünk. Enyedi Ildikó alkotása nyerte a legjobb filmnek járó Arany Medvét a a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.
Sanzonest Péterfy módra  
Péterfy Borinak mára kétségtelenül olyan sajátos színészi-zenei ouvre-je van, amiért sok kortársa habozás nélkül felkínálná a jobb karját.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Egry József, a Balaton festője című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Egry József, a Balaton festője

Szerző: / 2016. június 19. vasárnap / Kultúra, Képzőművészet   

Egry József (1883-1951) (Fotó: OSZK) “Minél közelebb jut az ember a természet lényegéhez, annál jobban távolodik a természettől magától.” 65 éve, 1951. június 19-én halt meg Egry József, Kossuth-díjas festő és grafikus.

“A kultúrnemzetet nem az jelzi, hogy hány aranybányája van, hanem hogy hány alkotója van, mert az a nemzet igazi valutája.”

Egry József: Önarckép, 1935 (Fotó: pinteraukcioshaz.hu)Egry József, a fény és a “Balaton festője” 1883. március 15-én született Zalaújlakon. A szülők egy szerencsétlenül végződő családi pereskedésben az összes vagyonukat elvesztették, és a család teljes nincstelenségben költözött a fővárosba. A budapesti évek alatt nagy nyomorban éltek, ráadásul a városi élethez sohasem sikerült alkalmazkodniuk. A gyermek Egry már nyolcéves korában kénytelen volt a saját megélhetéséről gondoskodni: néhány fillérért kosarakat cipelt a piacon. Az iskolában rosszul tanult, a polgáriból ki is maradt, egy dekoratív festő műhelyében lett mindenes, és ennek nagyon örült, mert ekkorra már kiderült, hogy ügyesen rajzol és fest.

Művészeti tanulmányait későn kezdte. 1904-ben Münchenbe utazott abban a reményben, hogy bekerül valamelyik rangos képzőművészeti iskolába, de erről anyagi támogatás és megfelelő pártfogó nélkül nem lehetett szó. Csalódottan, betegen tért haza, de a következő évben rámosolygott a szerencse: Lyka Károly támogatásával Párizsba utazhatott, a Julian Akadémiára, ahol a kor neves mesterei tanították.

Egry a francia fővárosban sem talált magára, már az afrikai kivándorlás gondolatával foglalkozott, amikor Szinyey Merse és Ferenczy Károly – megismerkedvén néhány alkotásával – Képzőművészeti Főiskolai ösztöndíjat ígértek számára, ha hazatér. Szinyei Merse kifizette a beiratkozási díjat, Ferenczy a tanítványává fogadta, a visszahúzódó, kapcsolatteremtésre képtelen Egry azonban nehezen viselte az intézmény kötöttségeit, nem érezte jól magát, és a tanárai is elégedetlenek voltak vele.

Azért a siker sem maradt el: 1907-ben a Műcsarnokban bemutatott Menhely előtt című képe feltűnést keltett, de még ebben az évben néhány másik művével kiváltotta az akadémia rosszallását, és megvonták tőle az ösztöndíjat. Ezzel főiskolai tanulmányai be is fejeződtek, a munkát azonban nem hagyta abba, és mesterségbeli tudása is gyarapodott. Első önálló kiállítását 1909-ben a Művészház rendezte meg. 1911 nyarán Belgiumban, azután Erdélyben, majd Ungvár környékén dolgozott.

Egry József: Szerelmesek, 1911 (Fotó: Kogart) 1915-ben behívták segédszolgálatra, és gyakorlatozás közben az egyébként is sokat betegeskedő, gyenge tüdejű Egry meghűlt, és súlyosan megbetegedett. Lábadozni 1916-ban a badacsonyi kórházba került, felgyógyulása után pedig először Keszthelyen, majd 1928-ban Badacsonytomajban telepedett le.

“A Balaton párás fényei átalakítják a reális formákat, tárgyakat. A távlatok, perspektívák szüntelenül változnak, alakulnak és a fények maguk is képi formát kapnak.”

Élete és művészete ettől kezdve szorosan összekapcsolódott a magyar tengerrel. “Én nem a Balatont, hanem annak világát festem” – vallotta, miután megtalálta egyéni stílusát, számtalan helyen és módon festette meg a Balatont. A tóhoz fűződött alkotóművészetének leghosszabb időszaka, képeinek kedvelt motívumait, – a végtelen víztükröt, a Badacsonyt, a hegyből és a vízből élő embereket – újra meg újra megfestette.

“Egy darab feltárt művészet többet mondhat koráról, mint az összes írott történelem.”

Alkotásaira jellemző volt az impresszionizmus fényszeretete, a plein air frissessége, és az expresszív drámaiság. Művészetének egyik legfőbb vonása volt az ember és a természet örök együvé tartozása. Sajátos stílusához sajátos technikát is kidolgozott, az olajfesték és a pasztell kombinációját, az olajpasztellt.

A húszas években megrendezett kiállításait még mérsékelt érdeklődés fogadta, 1933-ban kiállított képeinek már nagyobb volt a sikere, a háború utáni új Magyarországon pedig elismert festő lett Egry József. 1945-ben Állami Nagy Aranyéremmel, 1947-ben Szabadság Érdeméremmel tüntették ki, 1948-ban első Kossuth-díjasaink egyike volt.

“Boldogok azok a művészek, akik mindezt megfesthették, amit akartak.
Viszont sajnálatra méltók azok, akik azt is megfesthetik, amit nem akarnak.”

Az ötvenes évek elejének hivatalos kultúrpolitikája viszont nem értékelte Egry alkotásait. A visszavonult, egyre súlyosabb beteg művész 1951. június 19-én halt meg a badacsonytomaji házban. 1971-ben, halálának 20. évfordulóján rendezett emlékkiállításon a hazai közönség újra felfedezhette a Balaton festőjét. A badacsonyi műteremvillában 1973-ban nyílt meg az Egry József emlékmúzeum.

Egry József: Keszthelyi csónakkikötő, 1923k (Fotó: Kogart)

Egry József: Aranykapu, 1943-1944 (Fotó: Kogart)

Egry József: Visszhang, 1936k (Fotó: Kogart)

Fotók: Kogart Ház, OSZK

Címkék: ,

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek