2017. augusztus 24.  Csütörtök
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. augusztus 24.  Csütörtök   Bertalan
Közepesen felhős 10 °C Közepesen felhős

Ahol Kölcsey nyugszik

Pest első állandó magyar színháza

Szent István emlékezetének napja

Új szereplőket keres a Barátok közt

Ahol Kölcsey nyugszik  
Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 23-án hunyt el Csekén, a mai Szatmárcseke elődtelepülésén. Nyughelye a Tisza-parti falu egyik nevezetessége, a népi csónakos fejfás temető.
Pest első állandó magyar színháza  
180 éve, 1837. augusztus 22-én, 180 éve megnyílt Pest első állandó magyar színháza, a Pesti Magyar Színház, 1840-től Nemzeti Színház.
Szent István emlékezetének napja  
Államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, az egyik legrégibb magyar ünnepnap.
Új szereplőket keres a Barátok közt  
Az RTL Klub sorozata 15 éven felüli, új szereplőket keres: a Barátok közt leendő arcait négy időpontban válogatja a csatorna.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) “Ámulni még, ameddig lehet” című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

“Ámulni még, ameddig lehet”

Szerző: / 2016. augusztus 9. kedd / Kultúra, Irodalom   

Áprily LajosÚgy tartja a mondás, az alma nem esik messze a fájától. Sok zenész-, festő-, író-, színészdinasztiát tart számon a művészetek története. Ám ritkaság az olyan ágas-bogas „almafa”, mint az Áprily – Jékely – Péterfy családé.

“Áprily költészete sugárnyaláb. Ez a sugárnyaláb változik aranyló fénycsomókká, a rövid versekben, öregségekor. Ezekkel a fénycsomókkal tör át az egyre sűrűsödő ködön. Jékely költészete megmarad szabálytalannak, sziporkázónak, színekkel színezettnek.” (Jókai Anna: Áprily Lajos és Jékely Zoltán)

ÁPRILY LAJOS: ÁMULNI MÉG…

“Ámulni még, ameddig lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyermekkorodban..

Elálmélkodni megszokottakon,
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,

a csillagon, ha végtelen terek
hajítják át a késő-nyári égen.
S ámulva szólni: Most voltam gyerek.
S vén volnék már, – s itt volna már a végem?

Szalatnay József: Ápriliy Lajos portréja (Fotó: OSZK)

 

„Tisztaság a lélekben, tisztaság a mondatokban, verssorokban, rímekben” – írta egyik méltatója Ápriliy Lajosról 1887. november 14-én született Brassóban Jékely Lajosként született egy erdélyi protestáns családba, és 1887. november 14-én született Brassóban. Elmúlt harminc, amikor a nevét végleg Áprilyra cserélte. Erdélyből 1929-ben Budapestre költözött, és tanárként dolgozott. Megbecsült költő-műfordítónak számított, de a zajos sikerek elkerülték.

A húszas-harmincas években sorra jelentek meg verseskötetei, melankolikus hangulatú, csendes rezignációt, s ugyanakkor életörömöt és derűt sugárzó költeményeinek impresszionista képeit klasszikus formafegyelemmel alkotta meg, látszólagos egyszerűségük mögött az örök nagy emberi kérdések szólaltak meg. A láthatatlan írás című 1939-es kötete megjelenése után csaknem két évtized telt el az újabb kötet, az Ábel füstje kiadásáig. E hosszú szünet alatt új területen, a műfordításban is kibontakoztatta tehetségét. A jó műfordító minden kritériuma, műveltség, nyelvtudás és formaművészet készen állt nála, s külön szerencse, hogy rá is talált az egyéniségéhez illő szerzőkre. Neki köszönhetjük például Puskin Anyeginjének páratlan szépségű újrafordítását, s Ibsen Peer Gyntjét, de tolmácsolt Turgenyevet, Lermontovot és Schillert is. Költészet és műfordítás mellett drámaírással is megpróbálkozott, darabjai (Idahegyi pásztorok, Oidipus Korinthusban, A bíboros) mégis inkább költői kompozíciók, mintsem klasszikus drámák.

Magánélete éppoly meghitt csendben zajlott, mint írói tevékenysége. Feleségével Schéfer Idával ötven évig éltek együtt. Három gyermekük közül az első, Zoltán fiuk, még Erdélyben látta meg a napvilágot 1914-ben. Hegedűs Géza így ír: “Áprily ma már beletartozik klasszikus költőink névsorába, visegrádi sírjához ki-kijárnak hajdani tanítványai, verseinek kedvelői, egykori barátai, hogy tiszteletadóan idézzék fel hibátlan művészetét és szeretetre méltó emberségességét.”

 

Szentgyörgyi Kornél: Jékely Zoltán portréja (Fotó: OSZK)

JÉKELY ZOLTÁN: EMLÉKÜL

Emlékül küldöm neked e kazettát,
belezártam néhány forró napot;
azt kivánom, hogy örvendezve vedd át,
de jól vigyázz, mikor nyitogatod,
el ne illanjon belőle az Emlék:
csillagcsóvák, vízparti illatok,
békazenés, holdatlan sűrü esték
s a boldog láng, amely égig csapott
még egyszer s tán utólszor a szivemből,
a mágnesség, mely egyet alkotott
kettőnkből –
és a könny, mely a szememből
azért hullt, mert nem leszünk boldogok –
1941

 

Ma már egyértelemű, hogy emlékekkel és álmokkal átszőtt versei, prózái a 20. század legnagyobb magyar költői között jelölik ki Jékely Zoltán (1913-1982) helyét. Első köteti után, 1939-ben Baumgarten-díjat kapott. Az ötvenes években kizárták az írószövetségből, nem publikálhatott, később azonban sűrű egymásutánban jelentek meg a könyvei.

Jékely Zoltán munkásságának egyik elengedhetetlen motívuma volt a haláltudat és az élet ciklikus megélése. Verseiben ezek olyannyira elevenek, mint amennyire szomorúak és elégikusak, halálfélelemmel teljesek. Verseskötetei mellett több regényt – Kincskereső, Zugliget -, valamint drámákat is írt. Regényei többnyire önéletrajzi elemeket tartalmaznak, drámái az erdélyi történelem eseményeit idézik föl. Igen jelentős műfordítói tevékenységet végzett; maradandó értéket képviselnek Dante, Racine, Shakespeare fordításai, és sokat fordított román költőktől is. Ő ültette magyarra Thomas Mann A kiválasztott című regényét.

“Jékely Zoltán elégikus költő, csupa emlék, reflexió, elvágyódás, jellegzetes gesztusa a búcsú, lelkiállapota a múltra révedés, a világ iránt érzett testvéri részvét. A múltban kutatva, emlékeken merengve fedezi fel önmagát, személyiségének titokzatos, benső tájait. Az önelemzés mintha költői élettervet valósítana meg, a múlt kutatása akár szándékos lehet, a vallomás azonban mindig ösztönös, megnyilatkozásait a pillanat ihlete és kényszere hívja ki. Oly természetesen ír verset, ahogy a romantikusok vagy később Verlaine és Apollinaire.”

Napjaink zenei és színházi életének izgalmas egyénisége Jékely Zoltán unokája – Jékely Adrienne irodalomtanár és Péterfy László festőművész lánya -, Péterfy Bori (1969-). A Krétakör Színházban, majd a Nemzetiben játszott, az Amorf Ördögök zenekar énekesnője volt. 2007 elején pedig megalakult a Péterfy Bori & Love Band. Tehetsége családfájának több ágáról öröklődött: nagymamája (Jékely Zoltán felesége) a Kossuth-díjas versmondó, Jancsó Adrienne (1921-2006) volt, édesapja Péterfy László szobrász.

Ebben a nemzedékben nem csak Péterfy Bori nem esett messze a fájától, hiszen testvére, Péterfy Gergely (1966-)a nagy sikerű regények szerzője, Aegon-díjas író. A családhoz tartozik „unokatestvéri fokon” Gerlóczy Márton (1981-) is, aki 2003-ban, huszonkét éves korában robbant be az irodalomba.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek