2017. március 29.  Szerda
Közepesen felhős 3 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. március 29.  Szerda   Auguszta
Közepesen felhős 3 °C Közepesen felhős

Janus Pannonius, az első magyar lírikus

Walt Whitman világa

Beethoven világa

Alfons Mucha közelről

Janus Pannonius, az első magyar lírikus  
545 éve, 1472. március 27-én hunyt el Janus Pannonius, az első kiemelkedő magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője és legnagyobb alakja.
Walt Whitman világa  
125 éve, 1892. március 26-án hunyt el Walt Whitman amerikai költő, aki Magyarországon a 20. század elején jelentkező avantgárd irodalom egyik ihletője volt, a többi között Pásztor Árpád, Kassák Lajos, Kosztolányi fordította le műveit
Beethoven világa  
190 éve, 1827. március 26-án halt meg Bécsben Ludwig van Beethoven, a zenetörténet óriása.
Alfons Mucha közelről  
A Reök-palotában megnyílt kiállítás segítségével a szecesszió egyik leglebilincselőbb életművébe pillanthatunk bele.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Hollósy Simon, a mester című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Hollósy Simon, a mester

Szerző: / 2017. február 11. szombat / Kultúra, Képzőművészet   

Hollósy Simon (1857-1918) festőművész (Fotó: MNG Adattár) “Élete, szereplése régóta legenda már, bizonytalan fény és köd, rezgő káprázat.” 160 éve született Hollósy Simon festőművész, a XIX. századi naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb magyar képviselője, a nagybányai művésztelep vezető mestere.

“Vezesd a tanítványaidat úgy, hogy azok gondolkozzanak. Ezt tanítsd! Akkor ki-ki a saját feje szerint megért téged. Nem kell beléjük tanítani a tudnivalókat.” (Hollósy Simon)

Hollósy Simon 1857. február 2-án született Máramarosszigeten. Örmény kereskedő családból származott, apja a szabadságharc hatására vette fel a Korbuly helyett a Hollósy nevet. Tanulmányait Székely Bertalannál kezdte a budapesti Mintarajziskolában, majd a müncheni akadémián tanult. Itt festette 1885-ben Tengerihántás című képét, amely külföldön és itthon nagy sikert aratott (jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában látható).

Hollósy Simon: Tengerihántás, 1885 (Fotó: MNG)Csakhamar szembefordult az akadémiai oktatással, s 1886-ban magániskolát nyitott, maga köré gyűjtve az életszerűbb ábrázolásra törekvő fiatalokat. Személyisége erejével, s hogy felhívta a figyelmet a Münchenben kiállított francia képek (Gustave Courbet) újszerű értékeire, utat nyitott a modern törekvéseknek. Ez idő tájt készült képei a francia festészet új törekvéseihez igazodva, végleg eltávolodtak az akadémikus stílustól. 1894-ben, Münchenben Hollósy tanítványa volt Csontváry Kosztka Tivadar is.

Hollósy 1896-ban Ferenczy Károllyal, Iványi-Grünwald Bélával, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal megalapítják a nagybányai művésztelepet. Hollósy 1896 nyarán tanítvány-barátai, Réti István és Thorma János biztatására kísérletképpen Nagybányára vitte iskoláját. Rövidesen itt is telepedett le, s iskolája a szabadtéri napfényes tájfestéssel évtizedekre meghatározta a hazai festészet fejlődésének útját. 1901-ben kivált a nagybányaiak közösségéből, a teleket továbbra is Münchenben magániskolájában töltötte, nyaranta pedig diákjaival Fonyódon, Vajdahunyadon, majd Técsőn dolgozott. Hollósy Simon 1918. május 8-án halt meg Técsőn.

Kiállításon kevés műve szerepelt, jelentősebb anyagot mindössze egyszer mutatott be, 1910-ben a Könyves Kálmán Szalonban. Nem volt termékeny művész. A hangulatokat kereste, alkotó tevékenysége a tanításban merült ki.

“Élete, szereplése régóta legenda már, bizonytalan fény és köd, rezgő káprázat. A szóhagyomány rajzolta, a képzelet színezte. Miként ha néznők mozgó, játékos víztükörben: egyre változó, rövidülő, megnövekvő, kuszált alakban, egy antipodus égben, meg nem szokott látószögben cikázik emlékezete még azok előtt is, akik személyesen és hosszabb ideig ismerték.” (Réti István)

Festészetében élesen elkülönült a Nagybánya előtti és utáni szakasz. Korai képei az 1870-es évek magyar kultúrájának népies hagyományait és a müncheni zsánerfestészet jegyeit viselik magukon: Meditáló szerzetes (1883), a Nevető leány (1883), Jó bor (1884).

Hollósy Simon: Önarckép, 1916 (Fotó: MNG)Művészetében átmenetet jelentenek az impresszionisztikus elemeket felmutató, gazdag festőiségű képei, mint Az ország bajai (1883), vagy a hazatérte előtt festett Zrínyi kirohanása (1896 körül). Nagybányán festett képei közül legjelentősebb a befejezetlenül maradt Rákóczi-induló, amelyhez még közvetlenül halála előtt is készített vázlatokat, s ugyancsak Nagybányán készítette el Kiss József verseinek illusztrációit Tüzek címmel. Munkácsy Mihály művészete nagy hatással volt az ún. alföldi festők munkásságára, magyar festőnemzedékek egész sorára, Hollósy Simon, Thorma János, Tornyai János, Koszta József életművére.

Utolsó korszakában főként técsői parasztházakat, a Tiszát vagy a Nereszen-hegyet festette. Kései tájképeiben: Técsői tájkép, Boglyás táj, Alkonyat boglyákkal már a plein air, illetve az impresszionizmus elemeit is felhasználta. E periódusának fő műve Önarcképe (1916), egyike a legmegrázóbb alkotásainak. Rónaszéken a római katolikus templomban található az általa festett egyetlen oltárkép, amelyet 17 éves korában festett.

Tüdőgyulladás vitte el 1918. május 8-án. Temetésén az akkortájt hatezer lelkes Técső fele részt vett. Halálakor Ady Endre emlékezett meg róla a Nyugatban, fájdalmasan írva az eltékozolt magyar tehetségekről.

“Hírneve a köztudatban mint páratlan tanítómesteré él és való igaz, hogy tanítványaira rendkívül szuggesztív, hogy úgy mondjam: tehetségesítő erővel hatott. Pedagógusnak alig mondható ugyan, vagy ha mégis, az Ostwald szerinti romantikus típushoz kell őt soroznunk. Nem rendszeres, nem következetes, csupa egyenlőtlenség, hullámzás, de inspirációval, intuícióval tanít s egyéniségének varázsos hatalmával a fantáziát, a becsvágyat oly mértékben izgatja, olyan erőket vált ki még tehetségtelen emberekből is, amelyek aztán végképp ki is váltódnak belőlük. A müncheni akadémia professzorai nagyon szívesen vettek föl tanítványokat az ő iskolájából s aztán csodálkozva emlegették, hogy sokan közülük egy félév múlva nem tudnak annyit, mint kezdetben. Nem volt már bennük Hollósy lelke. (…)

Személyes varázsa több bámulót szerzett neki, mint művészete. Képeit rajongói is kevesen, vagy egyáltalában nem ismerték, pedig oeuvre-jét kissé mélyebben vizsgálva, lelkének sok jellemző, finom vonását meglelhetjük benne, valamint – s ez ismerői számára nem kevésbé érdekes, mert egészen öntudatlan vonás – fizikai egyéniségének is a nyomait itt-ott. És miután egészen nem vonhatta ki magát ő sem az egymásután következő művészeti áramlatok befolyása alól, képeiből vissza lehet következtetni, hogy mikor mely hullám sodrába jutott.” (Réti István)

Számos képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, emlékkiállítását 1957-ben rendezték meg.

Hollósy Simon (1857-1918) a tanítványaival, 1894 (Fotó: MNG Adattár)

Hollósy Simon: Az ország bajai, 1883 (Fotó: MNG)

Hollósy Simon: Falusi udvar szekérrel, 1912 (Fotó: MNG)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek