90 éves lenne Ibrahim Ferrer kubai énekes, a világhírű Buena Vista Social Club együttes egykori tagja. Szelíden szenvedélyes hangja, már-már félénkségbe átcsapó szerénysége, állandóan hordott fehér sapkája fogalommá vált.
Akik rajonganak a kubai muzsikáért, azoknak igazi csemegét ér a már 12 éve elhunyt Ibrahim Ferrer és egykori zenekara, a Buena Vista Social Club ma is nagy hatással bíró latin zenéje. Az együttes a 20. század második felének egyik legnagyobb salsa-szenzációjának számított, de repertoárjukat Cha-cha-cha, rumba és jazz is színesítette.
A Buena Vista Social Club
A Buena Vista Social Club Havanna szomszédságában egy működő nyugdíjasklub, ott zenéltek az együttes tagjai, akiknek neve akkoriban szinte feledésbe merült már – ám 1996-ban Ry Corder gitárossal felvett albumuk hirtelen díjak sokaságát nyerte el és világszerte felkeltette az érdeklődést a kubai zene iránt. Ezt követően Wim Wenders német filmrendező készített filmet életükről, zenéjükről és műve Oscar-jelölést vívott ki. A híres banda legidősebb tagja, Compay Segundo, valamint zongoristája, Ruben Gonzalez 2003-ban hunyt el – az első 95, a második 84 éves volt. Ibrahim Ferrer 2005. augusztus 6-án, 78 éves korában költözött át az égi koncerttermekbe, egy évvel később Pio Leyva lett a negyedik „klubtag”, aki örökre befejezte a koncertezést, az énekes-zeneszerző 88 évesen távozott
Ibrahim Ferrer 1927. február 20-án született San Luisban született, Santiago de Cuba közelében. Korán árvaságra jutott, ami arra kényszerítette, hogy az utcán énekléssel keresse kenyerét. Még gyerekként összeállt unokatestvérével, Pineo-val, és Jovenes del Son (Napifjak) néven duettet alkotva kezdtek fellépni zártkörű rendezvényeken. Ferrer Alonso-val közösen elsősorban kubai son, guaracha és más uptempo dalokat adott elő hosszú ideig, majd jött a nagy felfedezés ideje: 1997-ben megismerkedett Ry Cooder amerikai gitárossal, akivel elkészíthette a Buena Vista Social Club című albumot, amely 1998-ban Grammy-díjat is nyert. Ry Cooder valóban az utolsó pillanatban terelte össze a kubai öregeket, Ferrer boleróénekesi tehetsége széles körben ismertté vált. Közreműködője volt az azonos című filmnek is, amelyet Wim Wenders rendezett.
A 78 éves korában elhunyt Ibrahim Ferrer énekest méltó módon, utolsó lemezének legszebb és legszomorúbb bolerójával, a Mil congojas-szal (Ezer bánat) búcsúztatták szerettei, barátok és pályatársak a havannai Colón temetőben
A Buena Vista Social Club együttes talán legkarizmatikusabb alakja sírjánál a sors kegyetlen iróniájaként kevesebb mint kétszázan rótták le kegyeletüket, mert saját hazájában annak ellenére kevesen ismerték, hogy Wim Wenders filmjének és az azt követő óriási sikerű turnéknak köszönhetően rajongtak Ferrerért szerte a világban. A ellenzős sapkáiról is híres énekes néhány nappal halála előtt fejezte be európai koncertkörútját, amelynek során májusban Magyarországra is eljutott, és telt ház előtt lépett fel kétszer a Budapesti Kongresszusi Központban. Hazatérése után azonnal kórházba szállították súlyos gyomor- és bélhuruttal a végsőkig kimerült idős zenészt, de már nem tudtak rajta segíteni.
Ferrer koporsóvivői kilenc gyermeke közül kerültek ki, majd a család kérésére minden hivatalos megemlékezés nélkül, bár két kulturális miniszterhelyettes jelenlétében egyszerű, meghitt szertartás mellett helyezték örök nyugalomra egy egyszerű fehér márványlapú sírban. Fidel Castro kubai elnök koszorút küldött a temetésre.
Bár idősen lett ismert és elismert ma is emlékszünk a „kubai zene legendájára, az örök sapkára és az angyalhangra” és köszönetet mondunk a dalokért, a Chan-Chan-ért, az El Carreteró-ért, a Candelas-ért vagy a Miami me gusta-ért, amelyeket megismerhettünk általa.
