2017. október 22.  Vasárnap
Pára 9 °C Pára
Rovatok
2017. október 22.  Vasárnap   Előd
Pára 9 °C Pára

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története

Turay Ida, mindenki Dusikája

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

A teremtő lángész – Egy kultuszkép története  
Madarász Viktor halálának centenáriuma alkalmából A teremtő lángész - Egy kultuszkép története címmel kamarakiállítás nyílt nyílt az MNG-ben.
Turay Ida, mindenki Dusikája  
110 éve, 1907. szeptember 28-án született Rákospalotán Turay Ida, a múlt századi magyar színjátszás egyik legközkedveltebb alakja.
Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) James Joyce önarcképe című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

James Joyce önarcképe

Szerző: / 2017. február 2. csütörtök / Kultúra, Irodalom   

“Mindössze egy dolgot követelek meg olvasóimtól: hogy életüket műveim olvasásának szenteljék” – bölcselkedett a 135 éve született James Joyce ír költő, író, az Ulysses szerzője.

A “kizárólag remekműveket alkotó” írók közé sorolt Joyce maga is osztotta a nagyvilág igen kedvező véleményét alkotásairól. Noha egyszer így fordult W. B. Yeats költőhöz: “téged is, engem is hamarosan el fognak felejteni”, kevésbé őszintétlen pillanataiban saját magát a modern próza vonatkozásában isten ajándékának tekintette. Több mint hetvenöt évvel halála után kevesen vonnák kétségbe ezt az értékelést.

Joyce család: James Joyce, Nora, Lucia és Giorgio, 1924 (Fotó: (Fotó: jamesjoyceencyclopedia.com)James Joyce 1882. február 2-án született Dublinban egy meglehetősen jómódú ír katolikus családban, ám iszákos, költekező apja nem sokat lendített anyagi helyzetükön. Amikor John Joyce halála után az írót megkérdezték, mégis mivel foglalkozott megboldogult édesapja, mindössze ennyit felelt: “Egy csődtömeg volt.”. Ennek ellenére adószedőként keresett fizetése bőven elegendőnek bizonyult, hogy a kis Jimmy elit jezsuita bentlakásos iskolákba járhasson, hogy elindulhasson az orvosi pályán, mert az apja annak szánta. Joyce azonban nem vágyakozott az orvoslás után, és bár az anyja papnak szánta, a hitből is hamar kiábrándult. Az egyetemen sokkal inkább érdekelte a nyelvtanulás, érdeklődése pedig egyre inkább az írás felé fordult. Első műve, Az ibseni új dráma című értekezés 1900-ban jelent meg Londonban. Ezt követően verseket írt, amelyek később a Kamarazene című kötetében láttak napvilágot. Közben elhatározta, hogy orvos lesz, és 1902-ben, záróvizsgái után Párizsba utazott, ahol kiderült: dublini diplomáját nem ismerik el, és a tandíjra sincs elég pénze.

“Mi következett a mindenség után? Semmi. De mi volt a mindenség körül, amin látni lehetett, hogy itt valami véget ér, és aztán már a semmi kezdődik? Fal semmiképpen sem lehetett, de esetleg egy nagyon-nagyon vékonyka kis vonal, amely mindent körülvett. Rém nehéz volt egyszerre elgondolni mindent mindenütt.” (James Joyce: Ifjúkori önarckép)

Egy év múlva hazatért, és Stephen Hero címen belekezdett egy önéletrajzi ihletésű regénybe, amelynek újraírt változatát 1916-ban adták ki Ifjúkori önarckép címmel. Joyce első regénye azt dokumentálja, hogyan látja a géniusz önnön létrejöttének külső körülményeit. Fejlődésregényről van tehát szó, sokak szerint a műfaj legjobb angol nyelvű darabjáról, amely azt mondja el, hogyan jött létre az az elme, amely képes volt többek között ennek a regénynek a megírására is. A regény főszereplőjének szájából elhangzó non serviam (“nem szolgálok”) jelmondata egyben személyes mottója is lehetett volna. Közben felkérést kapott egy ír laptól Írországban játszódó történetek írására, amelyek összegyűjtve 1914-ben jelentek meg a Dublini emberek című kötetben. Érdekes, de a Dublini emberek című novellafüzérét nem kevesebb, mint huszonkét kiadó utasította el, egy pedig el is égette, miután kijelentette róla, hogy erkölcsi szempontból visszataszító, és “Dublin bemutatását tekintve hazafiatlan”.

“A múltak emléke nem ragadta meg, mert lelke a jelen örömeiben lubickolt.” (James Joyce: Dublini emberek)

1904-ben ismerte meg Nora Barnacle-t, a dublini Finn’s Hotel szobalányát, aki hamarosan élettársa lett (de csak 1931-ben házasodtak össze). Ugyanabban az évben a horvátországi Pulába, majd Triesztbe költöztek itt a híres Berlitz-féle nyelviskola tanára lett. 1909-ben végleg szakított szülőhazájával, amelynek nacionalizmusát, vallásos elfogultságát elutasította, legtöbb művében kritikusan ábrázolta.

“A művészet feladata, hogy eszméket nyilatkoztasson ki számunkra, alaktalan spirituális esszenciákat. Egy műalkotással kapcsolatban a legeslegfontosabb kérdés, hogy az élet milyen mélységeiből fakad.” (James Joyce: Ulysses)

Az első világháború kitörése után családjával, számos gyerekével Zürichbe költözött, ahol hozzálátott az Ulysses írásához. Svájcban a szegénység mellett több betegséggel is meg kellett küzdenie, 1917 és 1930 között szemét számos alkalommal megműtötték, és néha rövidebb időre teljesen elvesztette látását. Az Ulyssesből először Amerikában publikáltak fejezeteket 1918-ban, a mű azonban közfelháborodást keltett, pornográfia vádjával be is tiltották egészen 1933-ig.

James Joyce (1882-1941) író (Fotó: jamesjoyceencyclopedia.com / Gisele Freund)1920-ban Párizsba költözött (itt élt a város német megszállásáig), így a teljes mű – az Odüsszeia sajátos, modern változata – először itt jelenhetett meg 1922-ben.

Minden idők talán legvitatottabb, csaknem ezeroldalas regénye egyetlen nap, 1904. június 16. története a három főszereplő – Leopold és Molly Bloom, valamint Stephen Dedalus – belső monológjain keresztül. Az író emléke előtt tisztelegve napjainkban a világ több pontján tartanak június 16-án úgynevezett Bloomsdayt. 1954 óta Dublinban, ahol az Ulysses játszódik, rituálisan végigjárják a regény helyszíneit. A Bloom-napot 1994 óta Szombathelyen is megrendezik, a mű főhőse, Leopold Bloom (Virág Lipót) a regény szerint ugyanis szombathelyi származású. Szombathely Fő terének egyik házfalából ma Joyce szobra (Veres Gábor, 2004) “lép ki”, meghökkentve a járókelőket.

A kultuszregény stílusában a realizmus a fantasztikummal váltakozik. A szöveg tele van nehezen követhető utalásokkal, a könyvvel maguk az írek vagy az angol anyanyelvűek sem mindig birkóznak meg könnyen. 2012-ben elkészült a regény új magyar nyelvű kiadása. Főhőse, Leopold Bloom nevével 2011-ben képzőművészeti díjat alapítottak hazánkban, amelyet kétévente adnak át.

Az Ulysses egészen 1933-ig a betiltott könyvek közt szerepelt az Egyesült Államokban. Joyce pedig – a meg nem értés miatti frusztrációja és azon vágya miatt, hogy Norával nyíltan “bűnben” élhessenek és ne kelljen megházasodniuk – élete nagy részét Ezrópában, konkrétan Párizsban, Zürichben és Triesztben élet le, ahol nagyrészt háborítatlanul töltött napjait. 

1923-ban újabb regényhez kezdett, amelyen tizenhat évig dolgozott. Legtalányosabb műve, a Finnegan ébredése (Finnegans Wake) 1939-ben jelent meg, mérsékelt sikert aratva. Egészségi állapota egyre romlott, több mint tízszer műtötték rövidlátás és hályog miatt. Később a bal szemlencséjét, úgy ahogy volt, eltávolították. Emellett folyamatosan fogfájása volt. 1940-ben családjával együtt Franciaországból Zürichbe menekült, itt is halt meg 1941. január 13-án.

James Joyce jelentősége elsősorban az új irodalmi technikák alkalmazásában és sajátos nyelvhasználatában rejlik. Emlékének ápolására világszerte Joyce-klubok működnek, Magyarországon 2002 óta működik a nevét viselő társaság. A budapesti ír nagykövetség évente ítéli oda a James Joyce-emlékérmet az ír kultúra és Joyce magyarországi népszerűsítéséért.

“Nem vagyok hajlandó tovább szolgálni azt, amiben már nem hiszek – nevezzék azt akár otthonomnak, a hazámnak vagy az egyháznak…” Bátor kiállás egy bátor író könyvében, akihez már addig is sok botrány kapcsolódott. Ráadásul Írországban, ahol minden kimondott szónak más értelme van.

James Joyce (1882-1941) író (Fotó: jamesjoyceencyclopedia.com)

Címkék: ,

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek