Senki nem foghatja a britekre, hogy hidegvérűek,ha az év legfontosabb ünnepének szeretetérőlvan szó. Nagy-Britannia karácsonyi kultúrája hosszú időre vezet vissza, évszázadokkal ezelőtti tradíciókat követnek ma is, amiket fényárban úszó terek, csillogó kirakatok, és zenétőlhangosvásárok tarkítanak.
Charles Dickens: Karácsonyi ének című regényében az öreg Scrooge mindent megtesz, hogy ne tekintse fontosnak az ünnepet, majd kifakad, amikor több megpróbáltatás során szembesül szeretet nélküli jövőjével: „Óh, hogy szívembe zárom majd a karácsony-ünnepet; megtartom szent tanulságait egész éven át! A múltban, jelenben és jövőben akarok élni, úgy ahogy te és társaid erre tanítottatok!”
Angliában a karácsonyi készülődés, ahogy az a legtöbb fogyasztói társadalomban, már októberben megkezdődik. A halloween ünnepét hamar felváltja a karácsonyi hangulat. A bejárati ajtókat és az ablakokat fenyőággal, gyertyával, dióval, mogyoróval dekorálják, és feldíszített fenyőfát állítanak a szobába. November elejére már minden ház oromzata, áruház kirakata megkapja a megfelelő díszítést, az utcák fénybe borulnak, és november vége tájt az első Mikulások is széles vigyorral és felszegett fejjel sétálni kezdenek az utcákon. Ennek ellenére december 6-án senki ne várja, hogy egy nagy szakállú, puttonyos alak teletömje a kisuvickolt csizmáját, ha épp a szigeteken telel, hiszen Angliában nem ünneplik Szent Miklóst.
A gyerekek december 24-e (Christmas Eve) estéjét általában a barátokkal közösen töltik, majd lefekvés előtt még a gyerekek a kandalló vagy az ablak közelébe függesztik a hosszú, piros vagy csíkos gyapjú zoknikat, mert a karácsony éjjelén Santa Claus – a mi Mikulásunk rokona? – vagy Father Christmas a kéményen át a kandallóba ereszkedik, hogy megtöltse apró ajándékokkal és édességgel. Ez az ormótlanul nagy kötött zokni hazánkban is egyre elterjedtebb, igaz, nálunk inkább Mikulás napján kap fontos szerepet.
A protestáns angolszász karácsony nem ismerik a szenteste fogalmát. A karácsony ünnepe arrafelé Christmas Day-jel december 25-ével kezdődik. Így a angolok december 25-én mennek templomba, és már reggel átadják egymásnak az ajándékokat, melyek sok családban már az előző nap felállított karácsony fa alatt várakoztak a kibontásra. A fenyőállítás tradíciója akárcsak hazánk estében, az angolokhoz is Németországból érkezett Viktória királynő idején (XIX. század közepe).
Az ajándékbontást a háziasszonyok réme követi: a konyha, merthogy az ebéd elképzelhetetlen gesztenyével töltött pulyka, zöldségköret, krumplipüré nélkül. Hozzá jófajta fehérbort isznak. Az ebéd fénypontja az ízletes, fészeres karácsonyi puding, aminek a receptje kincset is érhet akár, hiszen sok családban generációk óta öröklődik.
A hagyományosan konzervatív angol társadalomban ezen a naponelmaradhatatlan esemény a királynő hagyományos karácsonyi beszéde, melyet a televízió közvetít, s mely az angolok szerint meglehetősen unalmas, mégis mindenki megnézi.
December 26-a a Boxing Day, Karácsony másnapja, ilyenkor hagyományosan a személyzetet ajándékozták meg. Neve arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, tartalmát a szegények között osztották szét.
