2017. március 26.  Vasárnap
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. március 26.  Vasárnap   Emánuel
Közepesen felhős 5 °C Közepesen felhős

Walt Whitman világa

Beethoven világa

Alfons Mucha közelről

…mondják még egyszer, hogy sátántangó…

Walt Whitman világa  
125 éve, 1892. március 26-án hunyt el Walt Whitman amerikai költő, aki Magyarországon a 20. század elején jelentkező avantgárd irodalom egyik ihletője volt, a többi között Pásztor Árpád, Kassák Lajos, Kosztolányi fordította le műveit
Beethoven világa  
190 éve, 1827. március 26-án halt meg Bécsben Ludwig van Beethoven, a zenetörténet óriása.
Alfons Mucha közelről  
A Reök-palotában megnyílt kiállítás segítségével a szecesszió egyik leglebilincselőbb életművébe pillanthatunk bele.
…mondják még egyszer, hogy sátántangó…  
Az Aegon Művészeti Díjat elnyerő Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című gigantikus regényt a kritikusok az életmű összegzésének.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Kossuth Lajos portréjának története című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Kossuth Lajos portréjának története

Szerző: / 2017. március 14. kedd / Kultúra, Képzőművészet   

Kossuth Lajos portréja, 1852 (Fotó: Southworth and Hawes / MNB) Kossuth Lajos 1852-ben, eredetileg minden bizonnyal sztereofelvételként készült portréja (vagyis egy térhatású kép egyik fele) J. J. Hawes leszármazottainál maradt fenn. 

Első alkalommal mutatja be március 15. alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum a Kossuth Lajosról 1852-ben készült dagerrotípiát. A szabadságharc vezetőjét közelről és csaknem teljesen szemből ábrázoló felvétel segítségével a látogatók szinte egyenesen Kossuth szemébe nézhetnek – mondta Varga Benedek főigazgató hétfőn Budapesten.

A dagerrotípián egy szomorú és csalódott Kossuth látható – fogalmazott Gerhardt Ferenc, aki szerint a mai kor emberének feladata elérni azt, hogy tiszta lelkiismerettel tudjon visszanézni a forradalom kormányzójára. Az MNB alelnöke elmondta azt is: az Értéktár Program 2014-ben indult mintegy 30 milliárd forintos kerettel, amiből a különböző okok miatt külföldre került, vagy ott született, de a magyar kulturális örökség részét képező műtárgyakat vásárolják vissza és tárják a magyar közönség elé.

Kossuth Lajos portréja, 1852 (Fotó: Southworth and Hawes / MNB)Varga Benedek kiemelte: a felvételt csupán rövid időszakokra állítja ki a múzeum, mivel az ezüstözött rézlemezre készült dagerrotípia fényre, hőre és a páratartalom változásra is rendkívül érzékeny. Most a látogatók március 15-től április 2-ig tekinthetik meg a politikust ábrázoló tizenegyszer nyolc centiméteres dagerrotípiát, amely valószínűleg sztereofelvételként készült, vagyis egy térhatású kép egyik fele lehetett. 

Kossuth Lajos a szabadságharc leverését követően, 1851-1852-ben tett körutat az Egyesült Államokban, ahol több mint hatvan városban 500 beszédet mondott, hogy támogatást szerezzen a magyar függetlenségi törekvéseknek – hangsúlyozta Lengyel Beatrix, a múzeum történésze. A politikus 1852. április 27-én érkezett a massachusettsi Bostonba, titkára, Pulszky Ferenc – a Nemzeti Múzeum későbbi igazgatója – társaságában, ahol ötvenezer ember köszöntötte. A várost 1852. május 18-án hagyta el. Ez alatt az idő alatt több felvétel készült róluk, illetve Kossuthról egyedül a Southworth és Hawes műteremben.

A Boston Daily Evening Transcript című napilap május 17-i számában tudósított arról, hogy “Kossuth kormányzó ma reggel Southworth & Hawes galériájában ült egy dagerrotípiához.”  Az újság másnapi száma már arról adott hírt, hogy Kossuth és titkára térhatású (sztereo)dagerrotípia képmása megrendelhető a műteremtől.

A dagerrotípia, vagyis az ősfénykép, amelynek készítési eljárását 1839-ben tették közzé, egyedi direkt pozitív eljárás, amely ezüstözött rézlemezre készült. Ez azt jelenti, hogy minden egyes darab egyedi, mert egy felvétellel egy képet készíthettek. A kiállított dagerrotípia a korabeli amerikai fotográfia neves képviselőinek számító Albert Sands Southworth (1811-1894) és Josiah Johnson Hawes (1808-1901) 1844-től működtetett közös, bostoni dagerrotípia műhelyében – amelyet a fotótörténeti szakirodalom a legkiválóbbak között tart számon – készült.

A felvétel utóbbi leszármazottjainál maradt fent, tőlük vásárolta meg Novomeszky János amerikai-magyar műgyűjtő, aki a múzeum szakembereinek is megmutatta a képet. A gyűjtő 2004-es halála után a felvételt elvesztették szem elől a Nemzeti Múzeum munkatársai, az csak 2015-ben bukkant elő újra – fűzte hozzá Lengyel Beatrix, aki kiemelte azt is: Kossuth Lajos a felvételen ugyanabban a kormányzói attilában látható, amelyet Debrecenben is viselt. 

A Nemzeti Múzeumban kiállított kép 1893 óta különféle reprodukciókban ismert. Ekkor hozott haza Krécsy Béla középiskolai tanár egyesült államokbeli tanulmányútjáról az akkor még élő idős fotográfustól, J. J. Hawestól több, Kossuthot ábrázoló dagerrotípiát. Kets Keméthy Mihály washingtoni fényképész reprodukálta ezeket a képeket, míg Franz Würbel litográfiát készített róluk. Ezt követően fényképként is sokszorosították a darabokat, Kossuth Lujza téves időmeghatározású, ám fontos szavaival: „Szeretett bátyámnak 1849i legsikerültebb egyetlen jó arczképe”.

Kossuth számos ábrázolása közül ez a dagerrotípia azért kiemelkedő fontosságú, mert ez az a felvétel, amely 1848–49-hez időben a legközelebb, és ami nagyon fontos, fotográfiai eljárással készült, így teljesen hitelesnek tekinthető. Arca szinte szemből látható, mintegy a szemébe nézhetünk a forradalom és szabadságharc vezetőjének.

A kivételes műtárgyat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vásárolta meg az Értéktár Program keretében és helyezte el letétben a múzeumban. Mint a hétfői sajtótájékoztatón Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke kiemelte, a felvétel 1852-ben Bostonban, Kossuth Lajos amerikai körútján készült, az ekkoriban újnak számító fotográfiai eljárás eredményeként. 

 A márciusi ifjak egyike, Oroszhegyi Józsa emlékpohara, Nemzeti Múzeum (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

A nemzeti ünnep alkalmából állítják ki a márciusi ifjak egyike, Oroszhegyi Józsa emlékpoharát is. A hadiorvos által a fogságban faragott műtárgy a család magánadományozása útján került a múzeumhoz.

Oroszhegyi Józsa emlékpoharát bemutatva Aczél Eszter, a múzeum Történeti Tárának vezetője elmondta: az 1851 és 1856 között faragott talpas pohár kivételes történelmi ereklye. A székely származású orvos 1848-ban egyike volt a legaktívabb márciusi ifjaknak, részt vett a szabadságharc küzdelmeiben. A világosi fegyverletétel után két évig bujkált, miközben halálra ítélték távollétében. Végül 10 év vasban letöltendő fogságra ítélték a josephstadti várbörtönben. Öt év után szabadult közkegyelemmel, majd folytatta orvosi tanulmányait, szakírói és publicisztikai tevékenységét, sebész- és szülészmesteri képesítést is szerzett. Kalandos életútja során utazott Kis-Ázsiában, járt Cipruson, Alexandriában, szolgálatot teljesített Irakban, Iránban, Bulgáriában. Orvosi munkássága mellett folytatta szakírói, publicisztikai tevékenységét is, fenntartotta kapcsolatát a magyar sajtóval. Számos cikket, tanulmányt írt: nevezetes művei a Román élet című. könyv és az Erdély aranyvidéke orvosi szempontból című kötet.

1868-ban visszatérőben Magyarországra szélütés érte, tehetetlen állapotában kifosztották. Kolozsvárott, Pesten, majd Budán tengődött 1870-ben bekövetkezett haláláig.

Az emlékpohár adományozója, Endrődi Júlia történész kiemelte, hogy bár Oroszhegyi Józsa neve, szerepvállalása és sokféle tárgyban írt művei – többek közt etnográfiai értékű útleírásai a román fejedelemségekről és az Oszmán Birodalomról – ismertek a szaktudományok képviselői előtt, a nemzeti emlékezet sok más márciusi ifjúval együtt elfeledte. 

A múzeum ereklyegyűjteményének ajándékozott “rabfaragást” április 2-ig láthatja a közönség a Rotundában.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek